Hosszú és viszontagságos a múltam a szúnyogokkal. Balaton-parton nőttem föl, 200 méterre a parttól. A nyaralási szezon gyerekkoromban azt jelentette, hogy kiköltöztünk az eredetileg garázsnak épült nyári lakosztályunkba, a szobáinkban pedig kelet-német, később lengyel nyaralókat fogadtunk. A garázsban autó sosem állt – a Trabantnak nem járt a luxus. Viszont az ablaktalan fülkébe épp befért egy szekrény és egy széles franciaágy. Apukám járt a legjobban, mert az ő heverőjét betoltuk a szomszédos szuterénkonyhába, ahol bátran horkolhatott. Mondhatnám, hogy a tyúkokkal keltünk és feküdtünk, de tyúkjaink nem voltak, szúnyog viszont annál több. Nyáron nálunk a szúnyog volt az úr. Amint leszállt az alkony, tele lett velük a levegő. Bármilyen meleg volt is, nyakig beöltöztünk, és lendületes karcsapások kísérték rövid kültéri családi életünket. A permetező repülőgépet úgy vártuk, mint valami mennyei felmentő sereget. Jellegzetes szaga volt, kicsit édeskés, kaparó érzést hagyott maga után, és másnap rengeteg elhullott rovar úszott a Balaton felszínén.
A nyaraltatós szezon alatt ritkán látogattuk meg nyáron érdi nagyszüleimet Parkvárosban, ahol akkoriban még se villany, se vezetékes víz nem volt, petróleumlámpával világítottak és kútból húzták föl a vizet. A tisztaszoba hűvös volt, a ház oldalába pedig esténként ki lehetett ülni és hadonászás nélkül beszélgetni. Miután Érd szúnyogmentes övezetként maradt meg az emlékezetemben, amikor tíz évvel ezelőtt Érdligetre költöztem, igencsak elcsodálkoztam. Szerencsére azóta plusz tapasztalatokra tettem szert a szúnyogok távoltartása terén, olyan vidékeken, ahol nagyobb kihívás együtt élni velük, mint nálunk.
Szúnyogügyi tereptanulmányok
A rovarriasztó biospray-vel a Baja fölötti Veránka-szigeten ismerkedtem meg. Amikor először mentünk oda augusztus első hetében, annyi volt a szúnyog, hogy kiszállni is alig tudtunk a hajóból. Az üdülő gondnoka másnap este valami házi gázolajos permetszóróval „intézkedett”, de ettől a gemenci erdő kellős közepén nem lett észlelhetően kevesebb a szúnyog. Amikor nappal visszahúzódtak, hadrendbe álltak helyettük a böglyök, és megosztották a társaságot a tekintetben, hogy melyik a rosszabb.
Mielőtt Kongóba utaztam volna, a maláriaszúnyogok birodalmába, az első, amit beletettem az úti pakkba, egy baldachinszerű szúnyogháló volt, a másik pedig egy terepmintás, szúnyoghálós horgászkalap. Elég bizarr látványt nyújthattam benne, afrikai vendéglátóim legalábbis udvariasan kuncogtak, mikor elővettem. Úgyhogy azt gondoltam, inkább a maláriaszúnyogok. A fehér fátyolra sem volt szükség, mivel az egyszerűbb szálláshelyeken is szúnyogháló vette körül az ágyat. A helyieknek olyan úri huncutságra, mint a szúnyogriasztó spray, nem telik. Nem is kímélik őket a vérszívók. Az ötéves kor alatti afrikai gyerekek esetében a halálozási okok közt a malária 25 százalékot tesz ki, a legveszélyeztetettebb egyenlítői sávban nyilván még többet.
Amikor Afrikában jártam, még nem ismertem a szúnyogok ellen nekem leginkább bevált csodafegyvert: a higított indiai citromfűolajat. Kolumbiába viszont már vittem magammal. Úgyhogy amikor elindultunk az „elveszett város” túrára a dzsungelbe, túratársaim lábszára már másnap úgy nézett ki, mintha bárányhimlő ütött volna ki rajtuk. A szép nevű St. Mark’s Fly tette velük, amely a szúnyognál is agresszívebb, ráadásul gyorsabb, apróbb, és nem ad ki hangot. Tőlem őket is távol tartotta az indiai citromfűolaj, egészen addig, míg egy folyón való átgázolás közben el nem veszítettem. Onnantól kéjes örömmel vetették rám magukat a dögök a szúnyogokkal szövetségben, és minden addigi nélkülözést bepótoltak. Később a városban próbáltunk valami kenőcsöt vásárolni, ami enyhíti a viszketést, de a patikus tanácstalanul csóválta a fejét. A helyiek ingerküszöbét ez a probléma el sem éri.
Az, hogy ezeknek a dögöknek is helyük van az ökoszisztémában, engem bizony vakarózás közben nem vigasztal. Nemcsak azért van belőlük sok, mert kevés ellenségük maradt a lakókörnyezetünkben (békák, fecskék, de főként denevérek fogyasztják, a lárvákkal pedig poloskák, gőték, halak táplálkoznak), hanem mert olyan gyorsan szaporodnak, hogy természetes ellenségeik nem képesek eleget lakmározni belőlük. Ezért van szükség arra, hogy védekezzünk ellenük és gyérítsük őket.
Mihalicz Csilla
Hogyan védekezzünk házilag? – A közvetlenül bőrre és ruhára fújható, kenhető szúnyog- és/vagy kullancsriasztó szerek hatóanyagai között vezető helyen szerepel a DEET (N,N-dietil-meta-toluamid). Nagyobb mennyiségben használva problémás lehet, viszont ha trópusi területre utazunk, érdemes ezt választani. Ehhez hasonló, de újabb fejlesztésű, kevésbé problémás a pikaridin hatóanyag. Természetes eredetű, az eukaliptuszban is megtalálható vegyület a P-mentán-3,8-diol, de ez is válthat ki allergiás reakciókat. – Léteznek csak növényi illóolajokat tartalmazó termékek is, amelyek szintén okozhatnak allergiás tünetet, és hatékonyságuk alacsonyabb. Rovarriasztó illóolaj például a citromfű, a muskátli, a rozmaring, vagy a cédrusfa. – A konnektorba dugható, valamilyen hatóanyagot párologtató szúnyogriasztókkal kicsi szobákban érdemes vigyázni, mert esetleg allergiás rohamot válthatnak ki. Hasonló elven működnek a kültéri, gázzal hajtott riasztók is, ám ezek többsége nem használható szagtalanul. A sátorozók és horgászok védelmére tervezett szúnyogriasztókat mini gázpalack működteti, az apró láng egy fémlapot melegít, amelybe cserélhető lapkát kell illeszteni. – Inkább ne használjunk UV-lámpás csapdát, mivel az minden éjszakai rovar számára vonzó, így nagy pusztítást végez a környékbeli rovarok körében. – Vigyázat, a boltokban és a webáruházakban egymás mellett találhatók a szúnyogriasztók és a szúnyogirtók. Válasszuk inkább a riasztókat! A vegyi szúnyogirtók jelentős része olyan egészségügyi szempontból problémás anyagokat tartalmaz, mint a D-Fenotrin, pralletrin, Piperonil-butoxid. Az elektromos szúnyogirtókban is a deltamethrinhez hasonló piretroid típusú hatóanyagok vannak. – A riasztók használata mellett törekedjünk a fizikai védekezésre (szúnyogháló), és arra, hogy ha kertes házban élünk, ne hagyjunk fedetlenül víztározó edényeket, ahol nagy melegben akár pár nap alatt is milliónyi vérszívó kelhet ki.
Ágyúval verébre A szúnyognak is megvan a szerepe az ökoszisztémában, ám mivel túlszaporodott, védekeznünk kell ellene – minél kevésbé környezetpusztító módon. A katasztrófavédelem által koordinált központi szúnyogirtás mellett az önkormányzatok is tetemes összegeket költenek rá – 98 százalékban kémiai imágóirtásra. Lárvairtás hiányában azonban folyamatos az utánpótlás. A légi kémiai permetezés 2020-tól való betiltása nem EU-s önkény – célja a kevésbé ártalmas technológiára való áttérés. A deltamethrin légi kijuttatásának újbóli engedélyezésére a napokban reagált az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete. Friss közleményében leszögezi: „Az újonnan megjelent csípőszúnyogok kórokozók terjesztésében játszott szerepe tisztázásra váró kutatói feladat, a hazai adatok egyelőre nem utalnak járványügyi helyzetre.” A néhány térségben észlelt ázsiai tigrisszúnyog minták nem fertőzöttek. Az esti lepermetezés nem is hatékony ellenük, és az ország nagy részén értelmetlenül szennyezi a környezetet. A deltamethrin valamennyi rovarfajra és vízi gerincesekre mérgező, tömeges halpusztulást okozhat, hatását emberben is kimutatták. A légi kémiai szúnyogirtás ismételt engedélyezése ökológiai és tudományos alapon nem indokolt. Komplex természet- és környezetbarát technológiát alkalmaz a No Mosquito Kft. Szeged környékén tíz éve. Komoly szakértelmet, terepmunkát, a tenyészőhelyek előzetes feltérképezését igényli, a kezelt területeknek később csupán a töredékén kell alkalmazni, kémiai beavatkozásra csak extrém helyzetekben van szükség, ráadásul sokkal olcsóbb. A vízlepte ártereken is lehetne légi biológiai kezelést végezni, ám a granulátum idehaza nem engedélyezett. A szúnyogirtás, úgy tűnik, nálunk nem szakmai, hanem üzleti kérdés.
