A főállású édesapa nagyobbik fia még nem indult el a birkózópályán, helyette focizik, viszont a kisebbik nagy álma, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen.

Miért választották éppen Érdet lakhelyül?

2016-ban költöztünk ide. Eredetileg Pomázon szerettünk volna házat venni, de nem találtunk olyat, ami a pénztárcánknak és az igényeinknek is megfelelő lett volna. Aztán körülnéztünk Érden, jónak találtuk az iskolákat, óvodákat, és belevágtunk.

És milyen itt az élet?

Nagyon szeretek itt lakni, már úgy ismerem Érdet, mint a tenyeremet. Harminc évig éltem Pomázon, mégis nagyon otthonosan érzem magam itt. Sokat járunk le a Duna-partra például. Nagyobb városban nem is tudnék élni.

Mennyire ismerik fel az utcán? Tudják az emberek, ki az a Majoros István?

Aki sportszerető, az megismer. Néhányan meg is szólítanak. Sokszor előfordul, hogy ismerősnek találnak, de nem tudják, hova tegyenek. Igazából én annak örülök, ha nem ismernek meg, mert elég zárkózott vagyok.

Harminc évesen lett olimpiai bajnok Athénban. Sokan meglepetéssikerként értékelték ezt az eredményt.

Csak a laikusoknak volt ez meglepetés. Pályafutásom során húsz A-kategóriás versenyt, Európa-bajnokságot és világkupát nyertem, hétszeres magyar bajnok vagyok, szóval a nemzetközi birkózóberkekben senki nem lepődött meg az eredményen. A mi sportágunkban nem megyünk oda isteníteni a másikat. Ha nyer valaki, örül, lehajtja a fejét, és kimegy a teremből. Viszont Athénban odajött hozzám a svéd olimpiai bajnok birkózó, Mikael Ljungberg, és megölelgetett. Nagyon jól esett, hiszen fantasztikus birkózó volt.

Azért az aranyéremig vezető út így sem volt egyszerű, hiszen remek ellenfeleket kellett legyőzni. Mi zajlik le egy olimpián két meccs között az ember fejében?

A döntő előtt például a bemelegítőteremben kiválasztottam egy sarkot, ahol két-három órát ücsörögtem, és a fejemben százszor lejátszottam a meccset. Az a lényeg, hogy a külvilágot ki kell zárni, mintha nem is olimpiai döntő, hanem edzőmeccs lenne. Volt egy érdekes eset. Bemelegítésnél körbe-körbe futottam a szőnyeg körül, és az orosz játékos edzője egyszer csak hátulról tarkón locsolt hideg ásványvízzel, hogy mentálisan kizökkentsen. Ha felültem volna ennek, akkor biztosan kikapok. Dühösen nem lehet birkózni, ez a játék nagyrészt fejben dől el.

Mi változott az olimpiai bajnoki cím után?

Egy kis pomázi gyerekből elismert ember lettem. Szegény családból származom, ahhoz képest, ahogy felnőttem, egyik napról a másikra gazdag ember lett belőlem. Azt is fel kell tudni dolgozni, hogy politikusok hívják az embert telefonon.

Peking nem volt már reális cél?

2007-ben még nekiugrottam egy alapozásnak, de maga az élsport és a birkózás felemészti a szervezetet. Eszméletlenül fájt a vállam, a könyököm és a gerincem is. Nem tudtam volna még egy évig keményen dolgozni. Úgy voltam vele, hogy már nyertem egy olimpiát, nem kötelező tovább kínozni magamat.

Már utánpótlásversenyzőként ádáz csatákat vívott az Érdi Spartacus SC jelenlegi edzőjével, Südi Gáborral. Milyen volt és milyen most a kapcsolatuk?

Már akkor ellenfelek voltunk, amikor még csak 29 kilót nyomtunk. Ha nem birkóztunk egymás ellen tízszer, akkor egyszer sem. De nagyon jó a viszonyunk. Pont a vírus előtt hívtam fel, hogy leviszem hozzá a fiamat, ne csak focizzon, hanem birkózzon is.

A nagyobbik fia, a 10 éves ifjabb Majoros István – ahogy említette is – focizik az Érdi VSE-nél. Milyen érzés, hogy nem az ön sportágát űzi a gyerek?

Ő egy teljesen öntörvényű kissrác, olyan, mint amilyen én voltam fiatalon. Mondtam neki, hogy szeretném, ha birkózna. Amikor még a Honvédban voltam edző, akkor egyszer – még ötévesen – lejött egy edzésre. Nem tetszett neki, hogy izmos emberek csapdossák egymást a szőnyeghez. Pár évvel később megint felvetettem az ötletet, de ő ragaszkodott a focihoz. Most, a vírus előtt lett volna kedve lejönni, szóval van egy kis változás pozitív irányba, de én nem fogom erőltetni.

Mit szól ahhoz, hogy az édesapja olimpiai bajnok birkózó?

A vírus alatt visszajátszották az olimpiai mérkőzéseket, köztük az enyémeket is. Vagy száz kérdést tett fel a meccs alatt, de láttam rajta, hogy leesett neki, a „fater” egész jó sportoló volt régen. Azt hiszem, büszke volt rám.

Tudomásom szerint legutóbb a kötöttfogású válogatott edzőjeként tevékenykedett, viszont évek óta nem vállal szerepet a hazai birkózóéletben. Miért?

Nem nagyon vagyok képes kompromisszumra. Mást gondolok a birkózásról, mint a többség. Volt ebből nézeteltérésem, de nem ezért hagytam ott az edzősködést, hanem mert a két gyerekkel én vagyok otthon egész nap, ez pedig teljes állást igényel. A feleségem reggel elmegy dolgozni, és csak este jön haza, úgyhogy én láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg el az otthoni feladatokat. Végül is főállású apuka vagyok, ezt pedig még száz évig el tudnám viselni.