Polányi Viktória pszichológus szerint tökéletes megoldás nem létezik. Az sem dönthető el egyértelműen, hogy a megosztott lakhatás megfelelő-e egy válás után. Vannak teljesen objektív tényezők, amelyek segíthetnek mérlegelni, mint például ezek: „A gyermek körüli gondozási feladatok hogyan oszlottak meg a szülők között korábban? Mennyire könnyen közelíthető meg az iskola egyik és másik otthonból? Az egyes szülők időbeosztása hogyan illeszkedik a gyermek körüli feladatokhoz? Milyen infrastrukturális körülmények adottak egyik és másik otthonban? És ami a legfontosabb: mit gondol a gyerek, hogyan szeretné megpróbálni elsőként a válás utáni életet. Ő milyen konstrukcióban tudja komfortosan elképzelni magát?”
Péter két szakközépiskolás gyerekét neveli így, miközben új párjával már közös gyerekük is született. Egyik héten hárman, másik héten öten vannak. Mint mondja, eleinte furcsa és szokatlan volt a helyzet, és bár ma már ez a természetes nekik, az egész rendszerről nincs jó véleménye. „Szerintem a válást követően alapvetően az édesanyánál van a gyerek helye, de a volt párom ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Már mindannyian megszoktuk ezt, a gyerekek sem panaszkodnak és örülök, hogy ennyit vagyunk együtt. A legrosszabb az egész rendszerben, hogy nincs egy biztos pont az életükben, állandóan költöznek, minden hétvégén hihetetlen mennyiségű pakkal állítanak be.”
A pszichológus arra bíztat mindenkit, ha találnak jobb megoldást, ne féljenek változtatni, mert valószínűleg nem az első, és talán nem is a második kipróbált verzió lesz a végleges. „Időről időre üljünk össze és gondoljuk át, a legkevesebb áldozattal hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a helyzetből: hogyan jut mindenkinek a legtöbb szabadidő; hogyan jut el mindenki a legrövidebb idő alatt iskolába, munkába; hogyan tud mindenki megfelelő mennyiségű időt együtt tölteni azzal, akivel szeretne.”
Először Péterék is egy másik rendszerrel próbálkoztak, de az nem működött: kedden 16.45-től csütörtökön 15.30-ig voltak az „övéi” a gyerekek. „Ez teljesen abszurd volt, ők sem tudták követni a napokat. Áttértünk a heti egy váltásra és a sok nehézség ellenére nálunk ez vált be. Először az sem volt tökéletes, mert valamelyik hétvégi nap volt akkor megszakítva, végül amellett döntöttünk, hogy hétfőn délután adjuk át a gyerekeket a másik félnek.”
Ebben a helyzetben nehézséget jelenthet a gyerekek számára, hogy mindkét helyen mások a szabályok, a körülmények, más emberek veszik körül őket, akik máshogy kommunikálnak, mást engednek meg. Azt gondolná az ember, nehéz lehet egy gyereknek ehhez folyamatosan alkalmazkodni, és mire megszokná az egyik szabályrendszert, már ismét egy másikban kell helytállnia. A pszichológus véleménye szerint azonban a gyerekek nagyon rugalmasak érzelmileg, és nagyon ügyesen alkalmazkodnak a két otthon, két szülő eltérő szabályaihoz, szokásaihoz. „Általában pontosan tudják, melyik helyen mit és hogyan szabad megtenniük, ugyanakkor ezt a tudásukat könnyen fordíthatják a szülők ellen is, a másik szülőnél érvényes szabályokra hivatkozva. Emiatt is nagyon fontos, hogy a válás után a szülők a gyereknevelés kérdéseit minél inkább képesek legyenek függetleníteni saját érzelmeiktől és ellentéteiktől, és találjanak a főbb kérdésekben közös platformot, közös szabályokat.”
Péter kisebbik gyereke Petra azt meséli, annyira megszokta ezt az életformát, hogy el sem tudja képzelni, milyen lehet máshogy, és nem is emlékszik, milyen volt, amikor egy helyen éltek, így ha tehetné sem változtatna már ezen. A nehézségek ellenére sem, hiszen azért azok vannak. „Minden teljesen más anyánál meg apánál. Egyik helyen például kötelező bepakolni a mosogatógépbe mindenkinek maga után, a másik helyen ez nincs így. Ezek apróságok, de furcsa, hogy mindkét helyen mások a szokások. De amikor átmegyünk anyához, ahogy megláhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg őt a kapuban, egyből átállok arra, hogy új rendszer lesz. Míg kisebb voltam, nem volt ennyi cuccom, emiatt viszont mostanában nehezebb. Amikor elkezdem megszokni, hogy itt vagyunk és mindent kipakoltam, azt veszem észre, hogy már szombat van, és lassan kezdhetek újra pakolni. Mindenhol tartunk ruhákat, de ez szinte felesleges, mert vannak kedvencek, amiket mindig magammal viszek, szóval én ugyanúgy pakolok. Előre kell gondolkozni, hogy melyik nap mit fogok csinálni, miket vigyek, ne felejtsem el a tenisz cuccaimat sem.”
Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy bár az lenne az ideális, ha mindenki elégedett lenne, de a gyerekek érdeke az első, és a saját igényeink, elvárásaink csak másodlagosak lehetnek egy ilyen helyzetben.
