A II. világháború során az 1944-es év a magyar történelem embert próbáló esztendeje volt. Az akkor már évek óta tartó háború borzalmai elérték hazánkat is, mindaz amit az emberek a híradásokból hallottak, egyik pillanatról a másikra a saját bőrükön érezték meg.
1944. március 19-én megtörtént az ország német megszállása, amellyel kezdetét vette a holokauszt is. Néhány hónap múlva, pontosan 80 évvel ezelőtt pedig az első szovjet katona is megérkezett Érdre.
Ezeket a történelmi eseményeket idézte fel dr. Stencinger Norbert történész, a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára, illetve Kanyó Zsolt, az ELTE BTK történész hallgatója a Magyar Földrajzi Múzeumban, december 4-én, szerdán.
Az évfordulóra emlékező előadás kapcsán dr. Csőzik László polgármester is köszöntötte a megjelenteket. A város vezetője kiemelte, hogy ezek a történelmi események mind olyanok, amelyeket nem szívesen idéz fel az ember, azonban emlékezni kell.
Továbbá köszönetét fejezte ki az előadóknak, hogy eddigi munkájuk során hiánypótló jelleggel feldolgozták 1944 érdi eseményeit, illetve biztosította őket arról, hogy a további kutatások során pedig számíthatnak az önkormányzat támogatására is, hiszen rendkívül fontos munkát végeznek.
Az előadás két részből állt: az este első felében dr. Stencinger Norbert az érdi holokauszt eseményeit idézte fel. Nehéz volt elindulni az adatgyűjtéssel, érdekes módon dr. Gergely Anna Fejér megyei kutatásai adtak jelentős segítséget az érdi események rekonstruálásában.
Ezeket az anyagokat átnézve, kiegészítve levéltári kutatási eredményekkel körvonalazódott, hogy mi is történt az érdi zsidósággal.
„Itt is május 16-a és 20-a között hurcolták el a zsidó származású embereket. Őket Székesfehérvárra, egy téglagyárba vitték, és onnan június elején indult el a transzport Auschwitzba, ahová meg is érkeztek június 17-én”
– idézte fel a 80 évvel ezelőtti eseményeket az előadó.
Ami szerinte döbbenetes, hogy májusban mindössze néhány nap alatt zajlott le az egész: nemcsak Érdről, hanem a környező településekről is összegyűjtötték az embereket. Érd gyűjtőközpont volt, Fejér megyében összesen nyolc ilyet hoztak létre (városunk 1946. február 14-ig Fejér megyéhez tartozott).
A hivatalos adatok szerint 118 embert vittek el Érdről, közülük pedig kevesen tértek haza. Akikről biztosan tudunk, ők a Lusztig ikerpár. 18 évesek voltak, amikor Auschwitzba érkeztek, ahol a kegyetlen SS-orvos, Josef Mengele végzett rajtuk embertelen kísérleteket.
Stencinger Norbert megjegyezte, hogy a magyarországi deportálások előtt hosszú évekkel, már az Anschluss idején, 1938-ban elkezdték hazánkban felmérni a zsidó származású lakosságot. Különböző szempontok alapján, rengeteg összeírás történt már akkor is. Erről szóló dokumentumokat is mutatott az előadó az este folyamán az érdeklődő közönségnek.
A visszaemlékezésekből kiderült az is, hogy már a negyvenes évek elején Érden is kézzelfogható volt a hátrányos megkülönböztetés – derült ki az előadásból.
Az este második felében Kanyó Zsolt pedig az érdi hadtörténeti eseményeket elevenítette fel a legfrissebb kutatási eredmények alapján. Az előadó az 1944 nyarától kezdődő cselekményekre koncentrált, kiemelve a 80 évvel ezelőtt történt dunai átkelést, amely a szovjet csapatok érkezését is jelentette az érdiek számára.
Érd a Magyar Földrajzi Múzeumtól felfelé a ’20-as, ’30-as években kezdett kiépülni, így a legjelentősebb események főként az ófalusi és az újfalusi részt érintették. A várost szegélyező szántóföldeken páncélos hadműveleteket is végrehajtottak, de néhány bombázás is elérte a települést, amelynek sajnos halálos áldozatai is voltak.
Az ófalusiak a bombázások idején a Szapáry-pincében és a Mély úti borospincékben húzták meg magukat, így vészelték át ezt a nehéz időszakot.
Az tehát biztos, hogy Érdet sem kímélte a háború, de a veszteségek terén inkább a szerencsésebb települések közé tartozott – jegyezte meg Kanyó Zsolt.
