Bár sokszor eszembe jut, hogy amikor majd éhínség lesz, jó lenne tudni, mivel lehet életben maradni, mostanáig nem voltam nagy híve a gazevésnek. Annyi finom zöldség és gyümölcs mellett végül is ki akar porcsint, libatopot, papsajtot rágcsálni. Aztán most, mikor a nagy szárazságban minden növény vízért nyújtogatja aszott leveleit, föltűnt, micsoda túlélőbajnok a kertemben a kövér porcsinnak becézett szép kis növény.
Nem tudott nem föltűnni, mivel kinőtt a balkonládában, ahol a koriandermagok kikelését vártam, Előbb csak lenyirbáltam belőle, beleszeltem a görög salátába, és hát nem rontotta el. Mivel nincs különösebben jelleges íze, kicsit savanykás és ennyi, gondoltam, anyagkitöltésre épp jó lesz a pesztóba. Olvastam, hogy pektin van benne, és extrém sok omega-3 zsírsav. Úgyhogy most olyan pesztó készült, amiben csak a bazsalikom, az olívaolaj és a só egyezett meg az eredeti recepttel, mandula helyettesítette a fenyőmagot, és belemixeltem egy nagy csokor porcsint is. Meg nem mondaná senki, hogy benne van, pesztóbb a pesztónál.
Mivel nő, mint a bolondgomba, kezdek rákapni a porcsinra, és ajánlom mindenkinek. Nem kell sokat keresni, megnő mindenhol. Azért is érdemes meghagyni a kertben, mert kiváló talajtakaró, segít megtartani a föld nedvességtartalmát.
Van egy-két „gazevő” csoport a Facebookon, például az Ehető vadnövények, és kiváló írások remek információkkal, használható fortélyokkal, többek között a porcsinról is. Azt olvastam, helyettesíteni lehet vele a spenótot, kicsit megpárolva vagy dinsztelve magában is ízletes, de pektintartalma miatt felhasználható levesek és pörköltek besűrítéséhez is.
Állítólag szokatlanul jót tesz a szervezetnek: sokkal több E-vitamint tartalmaz, mint a spenót, több béta-karotint, mint a répa, gazdag C-vitaminban, magnéziumban, riboflavinban, káliumban és foszforban.
Aki bizalmatlan nyers fogyasztásához, próbálja ki a porcsinpástétom receptjét, paradicsom és hagyma kell hozzá.