Krasznainé Simonyai Tímea tizenkét évvel ezelőtt kezdett festeni. Akkor már három éve küzdött egy ismeretlen eredetű betegséggel. Hogy mi okozta a tüzeteket, arra nézvést az orvosok csak találgatni tudtak, mindenesetre Timi (akit családtagjai, barátai és orvos ismerősei is segítettek a gyógyulásban) úgy döntött: bármi legyen is a betegsége hátterében, ő márpedig  meggyógyul. Teljes életmódváltással (diéta, mozgás) és a stressz kiiktatásával kezdte. Ez utóbbi volt a nehezebb. Azt a tanácsot kapta, hogy vágjon bele valami számára kedves foglalkozásba, hobbiba.

De mi legyen az? Egyáltalán, munka, háztartás, gyerekek mellett van-e kedve az embernek valami újba belefogni?

„Megyünk előre a magunk útján évtizedeken keresztül, végezzük a teendőinket, és közben elfelejtjük, kik is vagyunk valójában, mi az, ami valóban boldoggá tesz. Mikor jött ez a betegség, és nem tudtam dönteni, feltették nekem a kérdést, hogy gyerekkoromban mi okozta nekem a legnagyobb örömet.”

„Visszaemlékeztem rá, mennyire vártam már az iskolakezdést, mert akkor kiürítettük az asztalomat, és feltöltöttük új füzetekkel, ecsetekkel, festékekkel, tollakkal és ceruzákkal. Én pedig rajzoltam, rengeteget. Apukám az építőiparban dolgozott, papírra vetette az épületeket, skiccelt, én pedig ott ültem és rajzoltam mellette. Ahogy felelevenedtek bennem az emlékek, eldöntöttem, hogy az ecsetet választom, és beiratkoztam egy tanfolyamra” – mesélt a kezdetekről Timi.

Élete első, szeptember 3-ai kiállítása megnyitóján ültünk le beszélgetni. Nem volt egyszerű összehozni, mert nagyon sok látogató volt, és többségük még szeretett volna pár szót váltani Timivel, gratulálni, elismerését kifejezni. Volt miért, hiszen Timi képei valóban különlegesek: úgy árasztanak harmóniát, hogy közben közben van bennük egy-egy sötétebb árnyalat is – a csodás sárga nárcisz mélyfekete háttér előtt virul, a tavon sikló vitorlás mögött kopár, havas csúcsok emelkednek. Az idill mögött felsejlik egy másik réteg, jelentés, ami többé teszi ezeket az alkotásokat az egyszerű tájképeknél.

Talán azért is érezzük így, mert Timi nem valódi, illetve képeslapon látott tájakat, hanem a saját fantáziája szülte képeket fest. Van, hogy egy utazás inspirálja, de akkor sem fotó, hanem a lelkében élő kép alapján alkot.

„Nagyon jó rajztanárom volt az általános iskolában, rengeteg mindenre megtanított, többek közt egy másfajta látásmódra. Ha ránézek egy bokorra, nem csupán egy növényt látok, hanem négy-öt szín tobzódását, a fény játékát, a hangulatot” – magyarázta Tímea, aki a legkedvesebb festményén évekig dolgozott, nemrég lett kész vele.

„Modellezőpasztával készítettem. Vidám képnek indult, de többször  félretettem, mert úgy éreztem, nem vagyok elég vidám kedvemben a témához. 2014-ben kezdtem festeni, és az azóta eltelt idő alatt belefestettem az összes hangulatomat, a vidámságot, a szomorúságot, a pajkosságot, a nyugalmast és a táncos kedvűt is. A háttér elmosódott, sok kék és szürke van benne, mégis vidám, hiszen az előtérben táncolnak a virágok.”

Krasznainé Simonyai Tímea tizenkét év termését hozta el a Szociális Gondozó Központ közösségi terébe. Nem minden képét láthatjuk, mivel nem férnének el a kiállítótérben. A kiállításra a tájképeiből válogatott, a portréfestés területén még tanulni szeretne. Ha majd nyugdíjba megy, akkor szeretne a festészetnek és a kézművességnek élni. Merthogy díszeket, manókat, egyéb kézműves darabokat is csinál, családja és baráti köre örömére.

A nyugdíjas évek azonban még odébb vannak, Timi jelenleg a munka mellett alkot. Az érdi önkormányzatnál dolgozik. Ez az első munkahelye, ahol többféle munkaköre volt, most közbiztonsági és honvédelmi referensi munkákat lát el, 2021-ben Érdi Közszolgálati Díjjal jutalmazták. (Ennek apropóján az Érdi Újság hasábjain beszélgettünk vele, cikkünket itt olvashatják.)

A kiállításmegnyitón kollégái is jelen voltak, és együtt örültek Timivel. Ahogy Szűcs Gábor alpolgármester fogalmazott a rendezvényen, Tímea a feladatait sohasem végzi félszívvel, minden tudását és együttérzését beleadja. Neki nem számít, hogy mikor van vége a munkaidőnek, éjszaka van-e vagy a szabadságát tölti, megy, hogy az érdiek katasztrófahelyzetben is biztonságban érezhessék magukat. Sokszor találkozott segítségre szoruló, bajba jutott emberekkel, és higgadtságával lelket öntött beléjük. És miközben hivatásában mások biztonságáért dolgozik, az alkotásban a saját belső egyensúlyát találta meg.

Hogy Timi jó úton jár, azt a kiállítás látogatóitól kapott visszajelzések is megerősítették. Az idősotthon lakóinak véleménye nagyon fontos volt Timi számára. „Úgy éreztem, ha pozitív visszajelzést kapok tőlük, akkor bárhova, bármikor elvihetem a festményeimet. Mert az idősek azok, akik mindig őszintén és azonnal megmondják, amit gondolnak.”

Az időseknél nagy sikert arattak Timi képei, mert színviláguk, témaválasztásuk vidámságot hozott a közösségi tér falai közé, és ami a legjobb, mindennap lejöhetnek és nézhetik őket.

Ez a lehetőség persze nemcsak az idősotthon lakói előtt nyitott, hanem bárki számára, aki megnézné Tímea festményeit. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg, szerdánként 17 és 19 óra között a Szociális Gondozó Központban (Topoly u. 2., bejárat a Tállya utca felől).