Minden év májusának utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emléknapja. Ezen a napon azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezünk, akik a történelmi háborúk során életüket áldozták Magyarországért.

Az emléknap a 20. század elején, az első világháború idején született meg, kezdetben a fronton elesett katonákra emlékeztek, majd az idők során minden hősi halottra kiterjesztették. A nap eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, ugyanis ebben mondták ki először, hogy a nemzet kegyeletteljes tisztelettel emlékezzék hősi halottaira.

Érden 1924. augusztus 24-én, az országban az elsők között avatták föl Dankó József alkotását, az érdi hősök emlékművét, ahol az önkormányzat minden évben megemlékezik a település áldozatairól.

A hagyományoknak megfelelően a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Csőzik László polgármester mondott beszédet, többek között a béke, valamint a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozta.

A városvezető beszédében felidézte azoknak a katonáknak az emlékét, akik a harctereken estek el, és soha nem térhettek vissza családjukhoz, így hősök voltak és egyben áldozatok is.

„A hazáért éltek és haltak. Tiszta szívvel, minden erejükkel azért harcoltak, hogy nekünk jobb legyen. Azért küzdöttek, hogy a családjuknak szebb életet teremtsenek”

– hangsúlyozta a polgármester.

Csőzik László kitért az első világháború kitörésének körülményeire, Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói meggyilkolására, de megjegyezte azt is, már jóval korábban látni lehetett, hogy lassan vége a békeidőknek.

Felidézte, hogy sokan akkor kitörő örömmel fogadták a háborút: rengetegen a kétkezi dolgozók, a hivatalnokok, az értelmiségiek és a politikusok közül, tisztességes emberek és gazemberek egyaránt – tette hozzá.

Sokan azonban akkor már tisztán láttak, hiszen tudták, hogy egy háború soha nem old meg semmit, tudták, hogy ez véresebb lesz minden addigi háborúnál. Igazuk lett, mert ipari méretekben aratott a halál.

Az érdi emlékműre az első világháború után 127 áldozat neve került fel, a második világháborúban pedig már 257 érdi esett el. Családok százai várták őket haza, hiába. Ők maguk szeretteik nevével az ajkukon haltak hősi halált – mondta a város vezetője, aki az első világégés során elesett érdi katonák tragikus sorsát is felidézte, köztük juhászokat, földműveseket, kovácsokat és iparosokat, akik nem térhettek haza. Hangsúlyozta, hogy a névsor mögött családok százainak fájdalma és generációk vesztesége húzódik meg.

A polgármester arra kérte a jelenlévőket, hogy ilyenkor gondoljanak a civilekre, az elhurcoltakra, az otthonukból elűzöttekre és azokra is, akik szeretteik elvesztésének fájdalmával éltek tovább.

Hozzátette, hogy a hősök ereje, kitartása és az ő áldozatuk ad nekünk erőt egy békésebb és egy boldogabb Magyarország építéséhez. Egy olyan országhoz, ahol a magyar a magyarnak, soha többé nem lesz farkasa.

„A hazaszeretet nem mentség a manipulációra, a gyűlöletkeltésre, a kirekesztésre, mert a hazaszeretet felelősség, a hazaszeretet az öröm, a hazaszeretet az, ami a város és a hon összes polgárát nemcsak összeköti, hanem felemeli(…) A hazaszeretet a családunk, az otthonunk Érd, a lakóhelyünk becsülete is”

– zárta szavait a város vezetője.

A beszédet a Lendvai Károly Férfikórus műsora követte,  majd Csőzik László polgármester és Harmat Ákos alpolgármester helyezték el a város koszorúját az emlékműnél.

Ezután következtek a politikai pártok, nemzetiségi önkormányzatok és városi civil szervezetek képviselő is, akik szintén koszorúval tisztelegtek a hősök emléke előtt.