Az a szomorú igazság, hogy hosszú évek óta űzött ellenségképeket gerneráló óriásplakát-kampányaival a kormánynak valóban sikerült a gyűlölet magvát elvetnie bennem. Jóllehet Sorost, a migránsokat, Brüsszelt, és cakompakk egész Nyugat-Európát máig sem sikerült megutáltatnia, magát az óriásplakátot viszont tiszta szívemből gyűlölöm.

Pedig a szegény magányos óriás nem tehet arról, hogy cirka 20 négyzetméteres felületére éppen milyen üzenet ragasztanak. Már az is viszolyogtató vizuális és fizikai környezetszennyezés, ha egy búzatábla közepén ott virít valamelyik autómárka legfrissebb kiadása, de a gyűlölet cinikus reklámozása mindennek a legalja, és úgy tűnik, jövő áprilisig jönnek még bőven gyűlöletplakát-magányban ázó éjjelek.

Többször próbálkoztam, hogy az óriásra hizlalt kampányposztert odakoncentrált tekintetemmel hámozzam le a vázáról, de hamar be kellett látnom, nem rendelkezem a Stranger Things szuperhőse, Eleven szupererejével. Egyetlen közös van bennünk, az erőlködéstől nekem is eleredt az orrom vére.

Közben ezek a gigaposzterek gátlástalanul és cinikusan megpróbálnak az agyunkban turkálni. Valahol olvastam erre egy találó gondolatot, miszerint a gyűlöletplakátok tudatos pszichológiai beavatkozások a kollektív tudatba: ismétlődnek, leegyszerűsítenek, erős érzelmekre építenek, ellenségképet teremtenek és identitást gyártanak.

Ilyesmiken morfondíroztam az érdi utcákon, amikor a Rómer Flóris téri körforgalomnál rám köszönt és boldog karácsonyt kívánt egy óriásplakát. Áldott, békés ünnepeket kíván a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár! Ezt harsogja szelíden egy, amúgy piros-fehér-zöld, stilizált karácsonyfa grafika társaságában.

Nézem hosszan, ízlelgetem, és hagyom hatni az üzenetet. Ezt is valaki kitalálta és megvalósította, energiát feccölt bele, hogy legyen néhány ilyen plakát a városban, ami egy pillanatra megállítja és jóérzéssel tölti el az embert. Hagyhatta volna annyiban, minek ebbe pénzt, energiát, logisztikát fektetni? Hiszen mi haszna van belőle? Nem triggerel és nem ad el semmit, hacsak nem a gyengédség forradalmát akarja ránk tukmálni.

Azt az üzenetet, hogy nem mindegy, hogyan bánunk egymással.