A Könyvmegállónál zajlik az élet. A postaládát rendszeresen ürítik a könyvbarátok, és általában kedves üzenetek, mosolyt csaló sorok kerülnek elő belőle. A minap azonban egy olyan levél akadt a kezek közé, amelyet – ahogy az egyik önkéntes fogalmaz – „egyszerűen nem lehetett kommentár nélkül otthagyni”.
A levél írója ugyanis azt kérdezte a maga nemes egyszerűségével: „Segfejek (sic!) hogy vegyek le egy könyvet, ha nincs hozzá kulcs???”

A kérdés elsőre ártalmatlannak tűnik, de a Könyvmegálló csapata szerint remek alkalmat adott arra, hogy tisztázzák a legendák homályába vesző technikai részleteket.
„Valóban nincs kulcs. De nem azért, mert elvesztettük, vagy ellopták, vagy mert egy titkos kör felkent papjai őrzik… Egyszerűen így kaptuk” – mondja mosolyogva az egyik önkéntes. Hozzáteszi: ha lenne is kulcs, félő, hogy letörne, elveszne, vagy egyszerűen csak túl sok bonyodalmat okozna.
A megoldás ezért praktikus és meglepően egyszerű: mindkét szekrény felső részén kis csavaros félfordítók találhatók. Ezt a szerkezetet elég bármely irányba elmozdítani, és máris kitárul a könyves birodalom.

„Eddig senkinek nem okozott gondot. Magasan van, kicsi, de működik. Hogy biztos legyen a dolog, még fotót is készítettünk róla” – mondják az önkéntesek, miközben megmutatják a dokumentációt.
A levélre válasz is született, nem kevés iróniával fűszerezve. A csapat magát játékosan „Segfejeknek” nevezte aláírásként – így próbálták oldani a helyzet komolyságát, és visszaterelni az ügyet a humoros hétköznapok világába.
A történet azonban itt nem ér véget. A szekrényt időközben fel is töltötték friss olvasmányokkal – és egy különösen találó darabbal is: egy helyesírási kéziszótárral, kifejezetten a levélíró számára.
„Szeretettel tettük be. Hátha hasznát veszi” – teszik hozzá kacsintva.
A Könyvmegállóban továbbra is vár mindenkit a szabadságra nyíló könyves szekrény kulcs nélkül, de annál több derűvel.