Érden az önkormányzat számára előírt feladatok teljesítése idén 18,7 milliárdba kerül, a város önként vállalt feladataira egymilliárdot kell költeni. Az ennek ellentételezésére hivatott bevételi oldal számai azonban igen érdekesen alakulnak a kormányzati megszorítások miatt.

Az érdi költségvetés számainak megértéséhez – azaz, hogy 2025-ben mire tud és mire szeretne költeni a város, illetve ezt a pénzt honnan teremteni elő – érdemes számba venni, hogyan működik egy önkormányzat.

Önként vállalt és kötelező

A településeknek vannak önként vállalt és kötelező feladatai. Az utóbbiakat felsőbb törvények írják elő. Az előírtak közé tartozik többek között: óvodák, bölcsődék, könyvtár, művelődési központ fenntartása, parkok, temető gondozása, a gyerekétkeztetés, szociális ellátások, hajléktalanellátás, a közvilágítás biztosítása, a rezsi fizetése stb. Ezeket mindenképpen teljesítenie kell az önkormányzatoknak, mert ha nem, akkor jön az ellenőrzés, lecsapnak a felsőbb szervek: figyel az adóhatóság, a pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék.

Kibúvó tehát nincs, legfeljebb az a kérdés, milyen színvonalon képesek rá a települések. Magyarán a kötelező feladatok tekintetében önkormányzat és önkormányzat között az a különbség, hogy a gazdagabb települések többre képesek. Leegyszerűsítve: több hús, zöldség kerül az iskolákban, óvodákban kimért levesbe, mint amennyit minimumként a jogszabályok előírnak.

De az önkormányzat attól ön-kormányzat, hogy nemcsak az „odafönt” előírt, megszabott feladatokat teljesíti a lehető legmagasabb színvonalon, hanem számos teendőt önként vállal és lát el a városlakók üdvére. Például: utakat, új bölcsődét, óvodát épít, közösségi programokat (pl. Érdi Piknik) szervez. Működteti az Érd Arénát, a Magyar Földrajzi Múzeumot, ifjúsági táborokat szervez, támogatja a sportklubokat, civil szervezeteket, a helyi médiát. Térfigyelő kamerákat működtet, anyagilag segíti a polgárőrséget, a helyi rendőrséget, díjakat ad át stb. Az önkormányzatiság pedig úgy érvényesül, hogy az érdiek által választott képviselők és polgármester – a közgyűlés – döntést hoz arról, milyen feladatokat vállal önként és erre mennyi pénzt költ. A választók pedig a végén mérleget vonnak: a választáson eldöntik, hogy jó vagy rossz döntést hozott-e a közgyűlés, illetve végső soron a normatívát nyújtó kormány.

Honnan veszi a pénzt mindehhez a város?

Egyrészt a központi kassza – azaz a kormány – átutal pénzt, úgynevezett normatívát a kötelező feladatok teljesítésére. Ez nem „támogatás”, hiszen az érdiek rengeteg személyi jövedelemadót, áfát, társasági adót fizetnek be az államnak. Ebből ad vissza a városnak valamennyit a kormány. Másrészt az önkormányzatoknak vannak saját bevételei: a legnagyobb tétel a vállalkozók által befizetett helyi iparűzési adó (hipa), illetve az építmény és a telekadó. Ez a három a legnagyobb tétel, erre még rájön mindenféle bérleti díj, a kábelfektetéskor a helyreállítási munkák díja vagy a különféle bírságok, de ezek nem túl nagy összegek a bevételek között.

Normális esetben tehát a kormány az érdiek adóbefizetéseiből annyi pénzt utal vissza, hogy az önkormányzat el tudja látni a kötelező feladatokat. Az önkormányzat pedig a saját bevételeiből emeli a kötelező szolgáltatások színvonalát és fejleszt: beruház, építi a közösséget, szórakoztat, sportolási lehetőségeket biztosít.

Ehhez képest Érd önkormányzatának idei számai – a 2025-ös költségvetés tervezete alapján – fényévekre vannak ettől a „normális” állapottól.

A kötelező feladatokra 18,7 milliárd forintot kell költeni, az önkéntesen vállalt csomag több mint 1 milliárd forint. Ámde a kötelező feladatokra nem 18,7 milliárd, hanem 6,76 milliárdnyi normatíva áll rendelkezésre a kormánytól. Azaz a kötelező feladatok alig egyharmadát finanszírozza az állam normatíva ágon, a többit az önkormányzatnak kell előteremtenie valahogy.

A város adóbevételei az utóbbi években – a helyi gazdaság erősödésének, a hipa növekedésének köszönhetően – nőttek, de így is csak 6,38 milliárdot tesznek ki. A város ezt egészíti ki még a fent említett egyéb bevételeivel.

Megborult a mérleg

De idén már olyan rossz a helyzet, hogy így sem jön ki a matek: messze a 19,7 milliárdos összeg (kötelező+önkéntes feladatok).

A miniszterelnök, Orbán Viktor február 2-i rádiónyilatkozatában azt mondta az országos helyzetet elemezve, hogy a háziasszonyok tudják, mit kell ilyenkor tenni, mennyit lehet költeni. Ezt a kijelentést szem előtt tartva tegyük fel a kérdést, mit tesz egy család, ha nem jön ki a matek, és túl akarja élni az évet? Támogatást, segítséget kér, takarékoskodik, hitelt vesz fel, legrosszabb esetben hozzányúl a családi ékszerekhez.

László Ferenc, a városháza szóvivője lapunknak azt mondta, az utóbbi években – főleg a rezsiválság idején 2022-2023-ban – az önkormányzat végrehajtott egy sor takarékossági lépést:

• a városházán letekerték a fűtést,
• a hivatalban létszámstopot rendeltek el,
• bezárták a korszerűtlen Gárdonyi uszodát,
• nem nyitották ki az új fenyvesparkvárosi uszodát,
• kénytelenek voltak emelni a közétkeztetés díján,
• kértek és kaptak állami támogatást az Érd Aréna működtetésére.

„Idén viszont már nem szeretnénk semmilyen olyan intézkedést, amit megéreznének az érdiek, fölső nyomásra sem veszünk vissza a szolgáltatások színvonalából.”

Az önkormányzat folyamatosan pályázik. Az Európai Uniótól 3 közvetlen nyert pályázata van – az egyik a múzeumkert felújítására –, de uniós támogatással épül az új bölcsőde is, és egy bringapálya építésre is nyertek pénzt. Ám ezek „pántlikázott” összegek, törvénysértés, tehát tilos eltéríteni őket például az óvodák fenntartására vagy közétkeztetésre.

Hitelt felvenni ma már szinte képtelenség. Nem úgy, mint a 2000-es években, amikor az akkori városvezetés zömében svájci frankban adósította el Érdet. 2013-ban végül a 13 milliárd forint hitel visszafizetését magára vállalta a kormány a T. Mészáros András vezette önkormányzattól. Később viszont törvényi erővel megtiltotta, hogy a kormány engedélye nélkül milliárdos hiteleket vegyenek fel az önkormányzatok, legfeljebb kisebb százmilliós tételeket lehet kérni a számlavezető bankoktól. Ilyen a 2025-ös büdzsében is szerepel: 6 darab 100 milliós tételt terveztek be járda-, zebraépítésre, aszfaltozásra, de nem működésre.

Mi mást tehet még egy család ilyenkor? Hozzá lehet nyúlni a családi ékszerekhez. A 2025-ös költségvetés tervezetében szerepel egymilliárd erejéig ingatlaneladás. Kétséges, hogy ez a bevétel teljesülhet-e, tekintve, hogyan alakul a gazdaság és az ingatlanpiac helyzete, másrészt ehhez csak a legvégső esetben nyúlnak. Természetesen nem közintézményekről, hanem kisebb épületekről, telkekről lenne szó.

De miért szaladtak el így a kötelező kiadások?

Ha közelebbről megnézzük az állami normatívát az előző évihez képest, 2 százalékos az emelkedés. Vagyis közelében sincs az inflációnak. Mivel ebből levonják a szolidaritási adót (erre később visszatérünk), a 6,7 milliárdból mindjárt csak 6,2 marad: ennyi érkezik biztosan a város számlájára.

Közben a hivatalosan elismert infláció tavaly 3,4 százalék volt. És hát láthattuk januári vásárlásainkon, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek egyelőre mégsem sikerült földre kényszerítenie az inflációt (év elején fel is szalad 5,5 százalékra), és ha akár csak fél évig ez a trend marad, a 2 százalékos normatívaemelés elégtelen lesz, fejre állhatnak az önkormányzatok.

Az előző években szintén minimálisan emelkedett az önkormányzatoknak kiutalt normatíva, pedig az infláció száguldott: 2022-ben 14,5 százalék, 2023-ban 17,6 százalék volt. Ezen belül hatalmas tétel volt a rezsiárak emelkedése, ami különösen érintette az önkormányzatokat, mert őket a kormány már 2022-ben kivetette a rezsivédelemből.

Ráadásul a kormány évről évre növeli a településekre kivetett szolidaritási adót is, amit külön állapítanak meg minden egyes önkormányzatnál, majd annak összegét levonják a normatívából, hogy aztán az még kevesebb legyen. A kormány szerint „Érdnek annyira jól megy”, hogy bevételeiből 514 milliót be kell töltenie az államkasszába. A „szolidaritási hozzájárulásnak” hívott sarc mértékét a kormány az adóerőképesség-számításai alapján határozza meg. E mérőszám nagymértékben függ a lakosság számától, az iparűzési adóbevétel növekedésétől, és még néhány nehezen áttekinthető szemponttól. Próbáltunk erre egy képletet találni valahol a nagy államháztartási felhőben, de nem találtunk kapaszkodót.

Józan paraszti ésszel érthetetlen, hogy ha egy közel 80 ezres városnak ennyire kevés a hipa-bevétele, akkor hogyan lehet olyan magas az adóerőképessége, hogy még szolidaritási sarcot is kelljen fizetnie. Még érthetetlenebb, hogy az adóerőképesség számítása során miért nem szempont az adott város infrastruktúrájának fejlettsége? Ha utcahálózatának 45 százaléka aszfaltozatlan, vízközműellátása elégtelen, csapadékvíz-gazdálkodása és -elvezetése megoldatlan, helyi közösségi közlekedése gyakorlatilag nincs, csak helyközi járatok állnak rendelkezésre, illetve hatalmas területeken az sem. Mindez pedig az elvonások miatt nem is fog egyhamar változni. Az biztos, hogy a szolidaritásinak becézett adó dinamikusabban nőtt, mint városunk bevételei, mert, míg az iparűzési adó durván a tavalyinak a hatodával gyarapodott, a sarc több mint kétharmaddal. Érdtől tavaly 320 milliót, idén 514 milliót vonnak el.

A szétnyílt olló

Míg tehát a városnak vannak törvényi feladatai, a jelek szerint az állam a maga finanszírozási kötelezettségeit könnyedén átháríthatja az önkormányzatokra, és csinálhat belőlük bűnbakot, mondván, rosszul gazdálkodnak. Miközben egyébként az önkormányzatokra testált közszolgáltatások költségeit a lakosság – az érdiek is – busásan megfizeti az államnak a különböző adók (szja, áfa stb.) formájában.

És itt mutatkozik meg az a sajátos helyzet, amibe Érd került. 80 ezer fő lakja – 25 százalékuk nemrég, az utóbbi 20 évben költözött be a városba –, zömében középosztálybeliek, akik sok szja-t fizetnek be, ám a pénzük a központi kincstárban marad, nem kerül vissza Érdre normatíva formájában. A másik bevételi lábat pedig azzal rúgják ki a város alól, hogy szolidaritási adót vetnek ki rá. Évekkel korábban ez gyökeresen másképp volt: a rendszerváltást követően Érd azért maradt kertváros, mert az akkori városvezetés nem akart idehozni ipart, nem akart gyárkéményeket látni a település szélén. De meg is tehette, mert akkoriban még a személyi jövedelemadó jelentős része helyben maradt. Ám ezt az egymást követő kormányok fokozatosan elvonták, az Orbán-kormány 2011-ben pedig teljesen felszámolta ezt a rendszert.

Maradt a hipa, a polgármesterek pedig azóta rá vannak kényszerítve arra, hogy idevonzzák a befektetőket. Ez Érd esetében is nekilendült már a 2010-es években: a T. Mészáros- és Csőzik-féle városvezetés is jelentős erőfeszítéseket tett. Jött az osztrák AVL, bővített a Medi-Radiopharma, raktárak épültek, jön a CTP, bővíteni akar a Krause, vasúti logisztikai park épülhet a város szélén.

De erre is kitalált egy féket a kormány. Idén hiába bővül a hipa, ezt a pluszt is – a szolidaritási adón felül – elvonják, hogy beletegyék egy külön alapba: ez lesz a Versenyképes Járások Program. A kormány azt ígéri, ezt a pénzt vissza lehet majd pályázni, csakhogy a végső döntést nem az önkormányzatok, hanem az egyik miniszter fogja meghozni. A támogatói szerződéseket augusztusban fogják megkötni a nyertesekkel, és valamikor szeptember-októberben lesznek az első kifizetések. Ebben az évben tehát várhatóan csak a központi költségvetésnek lesz belőle pénze, az önkormányzatoknak nem. Egyelőre tehát valós támogatási forrásként nem lehet számolni ezzel a kerettel, arra viszont jó, hogy az önkormányzatokat egymás ellen kijátssza és függésben tartsa.

Csakhogy amitől az önkormányzat még önkormányzat maradt, és nem központi kifizetőhely helyi fiókja, azok az önként vállalt feladatok, ilyenek például településenként más-más mértékben a helyi kulturális, civil, sport és egyéb szervezetek támogatása, aszfaltozás stb.

A legnagyobb gond az, hogy ezekre a kiadásokra végképp nem jut, ha az önkormányzatoknak a kötelező feladataik ellátására kell fordítaniuk a megmaradt bevételeiket – az állami normatíva elégtelensége miatt.

Kiszervezett megszorítások

Ez utóbbi állításunk erősnek tűnhet, ezért két példával illusztráljuk. Az óvónők bérének emeléséről a státusztörvény néven elhíresült jogszabály rendelkezik, amihez az állam biztosított is plusz pénzt még tavaly a normatíván belül. Csakhogy sem az óvodák, sem az iskolák nem működhetnek az úgynevezett nevelő-oktató munkát segítő dolgozók (NOKS), például dadusok, titkárok, portások, gondnokok, karbantartók, takarítók nélkül. Az ő bérükről elfeledkezett az állam, így sok helyen ezek az állások betöltetlenek, illetve feladataikat maguk a pedagógusok kénytelenek ellátni.

Érden ráadásul sok az óvoda és kevés az óvodapedagógus. Ezért a város dadusokat és pedagógiai asszisztenseket kénytelen felvenni, hiszen egy-egy óvónővel nem működhetnek a csoportok. Csakhogy a NOKS dolgozók bérkiegészítését valamiből biztosítani kellett. Tavaly, miután a városvezetés bejelentette, hogy a NOKS-osok bérét sikerült kigazdálkodni a megemelt normatívából, a kormány visszakövetelte – Érdtől és számos más önkormányzattól – ezt az összeget, azaz kénytelen a város ebben állni itt a cechet. A normatívára tehát szigorú szabályok vonatkoznak, csak éppen az nem, hogy kövesse az inflációt, a béremeléseket.

Ugyanez elmondható a közétkeztetési normatíváról is. Érd fiatal város, dinamikusan nő a gyereklétszám. A normatív támogatást azonban ezen a téren sikerült csökkenteni egy átláthatatlan és követhetetlen számítási módszernek köszönhetően. A normatíva 2023-ban 769 millió, 2024-ben 700 millió volt, a 2025-re tervezett összeg pedig 677,8 millió. Közben az élelmiszerárak 2023-ban átlagosan 26, 2024-ben pedig 5,4 százalékkal nőttek.

Az utolsó szalmaszál

A városháza tájékoztatása szerint azóta, hogy tavaly világossá vált, további kormányzati megszorítások várhatók, különböző forgatókönyveket dolgoztak ki arra, hogyan lehet ezt a nehéz évet túlélni. Felmerült például az építmény- és a telekadó növelése, ahogyan például Debrecenben. Ám ezt végül a várost vezető Szövetség Érdért frakció elvetette, mert nem akart Érd lakosságára hárítani olyan terheket, amelyekkel az elégtelen állami feladatellátás lyukait tömné be a város, ahelyett, hogy az önként vállalt feladataira költene.
Csőzik László polgármester nyilatkozataiból ítélve a városvezetés most abban bízik, hogy a kormány megérti: ha a kötelező feladatokat el akarja láttatni az önkormányzattal, akkor kénytelen lesz működési támogatás címen 1,8 milliárdot hozzátenni a város működési kiadásainak fedezésére. Ez nem lenne ördögtől való, hiszen 2020 előtt a kormány elismerte, hogy Érd évtizedes – fentebb részletezett – fejlődési zavarai miatt nem képes önmagát finanszírozni, több jár vissza az országos közösből. Akkoriban évente 700 milliós működési támogatásba részesült Érd, ráadásul még a gépjárműadó jelentős hányada is helyben maradt aszfaltozásra. Ám a Covid-járványra hivatkozva 5 évvel ezelőtt mindkettőt elvonta a kormány, amivel 5 év alatt közel 7 milliárddal vágta meg a várost.

Megindult tehát a lejtő az önkormányzatok alatt, és ez Érd esetében, kormányzati forráskiegészítés hiányában, könnyen technikai csődhöz vezethet.