Nem vagyok egy nagy disznóevő. Anyukám idei karácsonyi töltött káposztája az elmúlt húsz év gasztronómiai csúcsa volt, a halászlé, meg a rántott ponty viszont, amit szintén imádok, idén elmaradt. Gondoltam tegnap, elég a disznóból, pulykanyak leves és sült hal lesz az ebéd. Beszerzek mindent a piacon, terveztem el, ám nagy meglepetésemre az érdi piac tegnap nem nyitott ki. Sebaj, útba esik hazafelé néhány hentes, jutott eszembe. Ám ezek egyikében sem tartottak szárnyast. Csak nem a népi babona miatt, miszerint a jámbor állatok állítólag elkaparják a szerencsét, a mérges pulyka pedig veszekedést hoz a házhoz az új évben? Én ugyan ettől nem tartok, a kereskedők szerint azonban a nép igen, ezért a hűtőpultokat kocsonya- és malacpecsenye hússal töltötték meg.

Maradt tehát a nagy áruház, ahol minden (is) van – általában. Kivéve december 28-án. A lejáratos hűtőpultban végül találtam három darab ványadt pulykaszárnyat, halműfajban pedig vödrös hagymás heringet. Az előbbiből leves lett, a disznóhústerrornak azonban ellenálltam, rántott camembert-t ettünk krumplival.

Elgondolkodtam, vajon a babonán kívül lehet valami valós értelmük a táplálkozási és egyéb újévi szokásoknak? Mert ha nincs, ugyan mi a csudának ragaszkodunk a pezsgő, lencse, virsli, malac kombóhoz, meg hogy éktelen dudálással és petárdázással verjük fel az év utolsó éjszakájának csendjét, négylábú kedvenceink nagy bánatára, mintha nem lenne holnap?

A dietetikusok szerint a szilveszteri, újévi étkek alapvetően azt a célt szolgálják, hogy kevésbé gyors és drámai legyen a mulatozás hevében bekövetkező lerészegedés. Ehhez persze elég lenne néhány alapszabály betartása, például, hogy ne igyál össze mindenfélét, amiben alkohol van, és tolj magadba rengeteg vizet. A dudálás, petárdázás aztán tényleg a leghülyébbek szokása, gondoltam mindig, de kiderült, a zajkeltésnek mágikus erőt tulajdonítottak: a karikás ostor, duda, csengő, kolomp az ártó, rontó erők háztól való távoltartását szolgálta a petárdát még nem ismerő boldog békeidőkben.

A disznóhús fogyasztásának a praktikumon kívül szintén van mágikus „értelme”. A disznóhús ugyanis sok kultúrában a gazdagságot jelképezi, fogyasztása jóllétet ígér. Az olaszok biztosra mennek, a töltött disznóláb mellé lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, vagyis csupa apró szemű eledelt, hogy mindig legyen pénz a zsebükben illetve a bankszámlájukon. Újévkor még a nagy marhaevő angolok is malacot esznek, mert az előre túr, míg a tehén hátrafelé.

A tengeri népek számára érthető módon lencse helyett a halak csillogó pikkelye idézi föl a gazdagság ígéretét. Nem utolsó szempont volt, hogy a hűtőszekrény előtti időkben a halat könnyen lehetett sózással és füstöléssel tartósítani. A lengyelek és az északi német régiók újév napján pácolt heringet esznek, a dánok főtt tőkehalat. Kínában az egészben sütött hal az összetartozást és a bőséget jelképezi.

A mediterrán országokban élők szerint a gyümölcsök fogyasztása hozza el a vágyott szerencsét. A gránátalma magjai a jólétet, az aszalt füge a termékenységet jelképezi. Az argentinok, spanyolok, mexikóiak, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak, és hogy az év tizenkét hónapja igazán szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit.

Japánban a pohánka tészta az újév elmaradhatatlan kelléke, amelynek hossza a tartós életet szimbolizálja, ezért óvatosan eszik, nehogy elszakadjon a tésztaszál, olvasható Tarr Dániel újévi szokásgyűjteményében. Kínában a tésztát azért nem vágják el, mert az a hosszú életet szimbolizálja.

Az élet megédesítése mellett a mákos és a diós bejglitől is elvárjuk, hogy apró szemcséivel gazdagságot hozzon, másutt ugyanezért fogyasztanak kandírozott vagy mézzel édesített gyümölcsöket. A zsidók például almakompóttal, almás pitével, vagy mézbe mártogatott almaszeletekkel zárják az étkezést, a flódni pedig elmaradhatatlan az ünnepi asztalról.

A rétessel hosszúra nyújthatjuk a gazdagságot. A finnek rizspudingba rejtenek el egy szem mandulát, és aki megtalálja, szerencsés új évnek néz elébe. Az sem véletlen, hogy a klasszikus szilveszteri sütemények kör vagy gyűrű alakúak, amellyel a teljességet igyekeznek megidézni.

Szeretnénk hinni, hogy olyan lesz az új év, ahogyan a kezdetét ünnepeltük. Ezért kell éjfélkor a gazdagságot és különlegességet jelképező pezsgővel koccintani. Állítólag, ha kiloccsantunk belőle egy keveset a földre, akkor jövőre dőlni fog a pénz.

De hogy nyitókérdésünkre is válaszoljunk: ha eddig minden babonát betartottunk, és mégsem gazdagodtunk meg, valószínűleg semmi.