Idestova ötven éve készíti karácsonyfadíszeit Szabó Lajos.  A kis tárnoki manufaktúrában készülő üvegcsodák megálmodójával vasárnap beszélgettünk a műhelyében – az idős mester még a hét utolsó napján sem pihent.

„Megpróbálok minél több új figurát alkotni. Ez itt egy integető cica, ami a kínaiak szerint szerencsét hoz. Szerszámokat is készítek, már a karácsonyfadíszekhez, de nagyon nehezen találok alapanyagot, sokat kínlódom velük” – mondta az integető cica gipszpozitívján munkálkodó mester. Pár percre félretette a szobrocskát, és felidézte a kezdeteket:

„1963-ban kezdtük, játékgyártással. Volt egy berendezésünk, amivel a játékokat fényesítettük. Túlságosan is termelékeny volt a gép, nem tudtunk annyi játékot készíteni, hogy kihasználjuk a teljes kapacitását, így jött a karácsonyfadísz-készítés ötlete.”

„Kezdetben még kis léptékben, óvatosan, lassan haladtunk, hiszen a fő tevékenységünk a játékgyártás volt, amivel teljesen lefedtük a keleti piacot. Aztán jött a rendszerváltás, a régi piacok felbomlása, jöttek a kínaiak, és teljesen tönkrementünk. Igyekeztünk felkapaszkodni, és sikerült kimásznunk a gödörből” – mutatott körbe az idős mester.

A műhellyel szomszédos bemutatóterem, egyben piactér polcain szebbnél szebb díszek kaptak helyet, változatos formában és színvilágban. Annak idején, mikor elkezdtek karácsonyfadíszeket készíteni, a magyar piacon a hagyományos és egyszerű gömbök dívtak: arany, ezüst, piros.

„Mikor beszálltunk a díszkészítésbe, a feleségem – aki nagyon ügyes volt – újdonságokat hozott, másfajta lakkokat, én pedig új formákat” – emlékezett vissza a kezdetekre Szabó Lajos, aki szívesen mesélt a szakmai sikereikről, arról, hogy a külföldi kiállításokon mekkora tetszést arattak a díszeikkel.

Kérdésünkre, hogy a méltán híres cseh üveggömbök mennyire jelentettek nekik konkurenciát, a fejét rázta: nem a jabloneci gyárral kellett megküzdeniük, hanem a kínai dömpingáruval.

„Nem tudtunk velük versenyezni. Megszűnt az exportunk. De nem csak nekünk: olyan német cég is bezárt, amelyik kétezer embert foglalkoztatott. Mi is totálisan tönkrementünk.”

„Szembe kellett néznünk azzal, hogy a tömeggyártás alapanyaga a műanyag lett, és hogy a kínaiakkal nem tudunk versenyezni. És szépen lassan, családi összefogással visszaaraszoltunk.”

Nem álltak át a műanyagra, hanem maradtak a kézi gyártású üveg karácsonyfadísznél. Több nagyobb áruháznak is szállítottak, ma már csak egy ilyen partnerük van.

„Olyan feltételeket szabnak, amelyeket nem tudunk teljesíteni, sajnos. De a vásárlók eljönnek hozzánk, keresik a díszeinket. A szezon körülbelül két hete kezdődött, és van érdeklődés.”

„Meghagyjuk a hagyományos, régi díszeket, de minden évben készítünk újdonságokat is. Jelenleg kevesebb, mint 20-an dolgozunk itt, de karácsony előtt azért többen vagyunk. Szerencsére alapanyagunk van, Indiából kapunk anyagot, illetve Németországból, egy kereskedőn keresztül.”

„Mindent kézzel készítünk, rajzolunk, ez a varázsa a díszeinknek. Nincs két egyforma” – zárta szavait a mester.

Aki szeretné megmártóztatni a szívét, lelkét egy kis karácsonyi hangulatban már most, a novemberi ködben, vagy meglepné magát, illetve szeretteit egy-egy szép üvegdísszel, látogasson el Szabó Lajos és családja tárnoki manufaktúrájába, ahol a kiválasztott díszekre a vevő kívánsága szerinti szöveget is ráírják, így valóban személyre szóló lehet az ajándék.