Mérnök, nagycsaládos édesapa, edző és dolgozott sportszövetségekben is. Miért lett politikus, mit gondol Magyar Péterről, mik a tervei Ófaluban, a sportéletben, és mit tud tenni a klímakatasztrófával szemben? Ilyesmiket kérdeztünk Harmat Ákostól, az 1. választókerület új képviselőjétől, a város újonnan megválasztott alpolgármesterétől.

Ön új arc az érdi közéletben, ráadásul a város alakuló közgyűlésén alpolgármesternek is megválasztották. Villámkarrier?

Talán a sportos múltamból adódik, hiszen mindig azt nézem, hol tudok segíteni, szolgálni, és amíg a választás előtt a területi képviselőség volt a lehetőség, addig a választás megnyerése után láttam, hogy akár az alpolgármesteri pozíció is elérhető, így hát megpróbáltam, és sikerült.

A Harmat név ismerősen csenghet az érdiek fülében.

Igen, Harmat Béla a nagybátyám, aki 1990 és 2002 között volt a város polgármestere. És ez nem pusztán rokonság, hanem a politika, közélet iránti érdeklődésem kibontakoztatásában is fontos szerepet játszott.

Kezdő politikus esetében felmerülhet a kérdés, miért is akar ő ezzel foglalkozni, miközben politikus szavunk gyakran a tisztességtelenség szinonimája.

Igazából nem gondolkodtam még ezen, de az biztos, hogy nem politikusnak, hanem közéleti szereplőnek tartom magam. Persze a kampány alatt érzékeltem ebből az ellenszenvből valamit, ennek ellenére reménykedem, hogy az emberek a munkám alapján fognak megítélni. Egyébként pedig a városi és az országos politika két külön világ.

A nagybátyján kívül ki vagy mi volt még hatással önre, hogy szerepet vállaljon a közéletben?

Sokáig a sport világában dolgoztam, és edzőként nem akartam politizálni. Viszont amikor pár éve abbahagytam az edzősködést, elkezdtem olyan lehetőség után kutatni, ahol szintén embereknek segíthetek. Arra a felismerésre jutottam, hogy megértem a közéletben való szerepvállalásra.

Mit gondol Magyar Péterről?

Magának a jelenségnek nagyon örülök, és nagyon becsülöm azt, amit eddig letett az asztalra. Ha a sport felől nézzük, amit ő eddig csinált, az igen komoly fizikai teljesítmény is. Viszont, aminek leginkább örülök, hogy végre ismét versenyhelyzet van. Ha nincs verseny, akkor mindenki elkényelmesedik, holott az országnak az a jó, ha mindannyian megpróbálunk minél jobban teljesíteni. Azt hiszem mind a kormánypártnak, mind a régi ellenzéknek szüksége van arra, hogy meg legyen rázva a szódásüveg. Nagyon bízom abban, hogy mindenki végig gondolja, hogyan kell politizálnia, mik az értékei, hogyan tud kommunikálni a következő időszakban. Szóval Magyar Péter példájából mindenki tanulhatna, aztán majd meglátjuk, hogy ez kinek, és hogyan sikerül.

Van politikusi példaképe?

A rendszerváltás idején voltam tizenéves, szóval főként az akkori politikusokra, Göncz Árpádra vagy Antall Józsefre tekintek vissza jó szívvel. Az a fajta udvariasság, tiszteletteljes politika az, ami számomra követendő. Még akkor is, ha látjuk, hogy a világ, és benne a politika is rettenetesen megváltozott. Tegyük hozzá, én mindezt a társadalom egészét érintő változásként élem meg, a politikai kommunikáció csupán ennek az átalakulásnak a következménye.

Mindenesetre azt hiszem, egy önkormányzati politikus esetében az a fontos, hogy kint legyen az utcán, találkozzon a választókkal, legyenek lakossági fórumok. És mi törekszünk is rá, hogy ne csak a közösségi médián keresztül tartsuk a kapcsolatot az emberekkel.

A személyes munkámat illetően pedig az én dolgom az, hogy a polgármester, a frakció, a közgyűlés munkáját segítsem. Mondhatni, amolyan kapocsként tekintek magamra, nem nagy víziókat szeretnék megvalósítani.

Önt többek közt sportért felelős alpolgármesternek választották meg. Hova húz a szíve, a versenysport vagy inkább a tömegsport irányába?

Voltam utánpótlásedző, míg a sportszövetségi munkám során a versenysporttal is kapcsolatba kerültem, azaz mindkettőre van rálátásom. Olyan alpolgármester szeretnék lenni, aki koncepciók alapján dolgozik. Azt gondolom, elsősorban azt kell megvizsgálni, mi a város, az itt élők érdeke. Ha ezt tudjuk, akkor ki lehet dolgozni az érdi sportra vonatkozó tervet.

Sok egyesülettel beszéltem már, és azt tapasztaltam, hogy legtöbbnek már az erkölcsi támogatás is sokat jelent, nem feltétlenül mindig csak a pénz számít. Gyakran már annak örülnek, ha látják, hogy az önkormányzat ismeri a problémáikat, elvárásaikat.

Alapvetően azt szeretném, ha visszamennénk a stratégiai szintre. Szeretném, ha az idei évben elindulna a helyi sportkoncepció újragondolása, megnéznénk az utánpótlást, kiderítenénk, milyen szintű versenysportra van szükség, hogyan tudjuk az egyesületeket támogatni. Lássuk, hogy milyen sportra van igény Érden, és ebből kiindulva legyen egy stratégiánk.

Mennyire lehet cél a szponzoráció bevonása a helyi sportba?

Az a baj, hogy manapság Magyarországon alig van olyan sportegyesület, amelyik valós szponzorációt kap, sokkal inkább mecenatúráról beszélhetünk. A szponzorációnak az alapja, hogy a befektető a pénzéért cserébe kap is valamit. Nagyon kevés ilyen sportág, illetve csapat van hazánkban. Például az Egyesült Államokban azt mondják, hogy tízmillió emberre lehet egy klubot építeni, mert ennyi ember kell ahhoz, hogy nyereségesen fenn lehessen azt tartani. Mi ehhez képest rendkívül kicsik vagyunk, ezért van nálunk mecenatúra, ahol a szülők, a vállalkozások támogatják a sportot. Nekünk ezt kell erősítenünk.

Képviselőként önhöz tartozik Érd egyik legtöbbet emlegetett városrésze, Ófalu is. Mit terveznek ott a következő években?

A legfontosabb, hogy megtaláljuk azokat a közösségeket, akik tenni akarnak. Másrészt el kell dönteni, hogy a jelenlegi anyagi helyzetben mi az, ami bevállalható, illetve mi az, ami önkormányzati kérdés. Ha valaki felveti, hogy legyen wellness szálloda Ófaluban, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy az bizony nem önkormányzati feladat. Az egy tízmilliárdos beruházás, amire vagy jön beruházó, vagy nem. És ezt azért is mondom, mert sokszor hallunk ilyen, és ehhez hasonló felvetéseket, hogy teszem azt a kastélynál miért nincs egy kávézó? Hát azért nincs, mert az nem az önkormányzat dolga.

Hasonló a helyzet a valaha volt termálfürdővel, ami – a szándékainktól függetlenül – még magánkézben is van, és noha tartjuk a kapcsolatot a tulajdonosokkal, nyilván jóval kisebb a beleszólásunk az eseményekbe, mint egy önkormányzati tulajdon esetében.

Amit viszont nagyon szeretnénk, hogy bekapcsoljuk Ófalut a különféle zarándokutakba, vízitúra és kerékpáros útvonalakba. Ahogy fontos lenne az is, és azt hiszem, az utóbbi időkben már látszódott is a szándék, hogy ne csak a városközpontban legyenek események, hanem Érd egyéb pontjain, így például Ófaluban is. Persze ezzel csínján kell bánni, hiszen bármit is akarunk, arról mindig meg kell egyezni a helyiekkel, nehogy úgy érezzék, hogy valamiféle „mini-Dubajt” csinálunk.

A Beliczay-sziget egyik ékszere Érdnek, azonban készültek olyan tanulmányok, amelyek alapján mégis aggódhatunk a sorsa miatt.

Az aggodalom oka, hogy a Beliczay-szigeten a Duna közelsége ellenére is olyan mértékben lecsökkent a talajvíz, hogy az elvégzett vizsgálatok szerint a növényzet kiszáradása már egy évtized múlva szemmel látható lesz. Kivéve, ha meg tudjuk állítani a folyamatot. Most épp ezen dolgozunk egy nemzetközi együttműködés keretében, amiben az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a WWF is részt vesz.

Ha már itt tartunk, a város zöld biztosának, Palkó Zsoltnak nyáron bekövetkezett halála mindenkit váratlanul ért, ennek ellenére talán nem vész kárba az a munka, aminek ő volt az egyik élharcosa.

Először is nagyon örülök annak, hogy Érden sok olyan ember él, akinek fontos a természetvédelem. Palkó Zsolt mellett alpolgármester elődöm, Tetlák Örs is nagyon aktív volt ezen a téren, és szeretném, ha az ötleteiket, javaslataikat tovább tudnánk vinni, meg tudnánk valósítani. Az egyik ilyen az úgynevezett kardiotanösvény létrehozása.

Ön megörökölte elődjétől a város fenntarthatósági ügyeit is. Így elsősorban talán éppen önnek szól az a nyílt levél, amiben Varga Illés Levente, a városháza egykori környezetvédelmi osztályvezetője megvádolta az érdi önkormányzatot, hogy „nem tesz meg minden tőle telhetőt a klímakatasztrófa egészségünkre káros hatásainak mérséklése érdekében”. Mi a véleménye erről?

A klímakatasztrófa, amire Varga Illés Levente felhívja a figyelmet, teljesen valós veszély, ezt minden józan gondolkodású ember így látja. Ugyanakkor az, hogy ő ezt a kérdést a nyilvánosság előtt kívánja intézni, az nem az én stílusom. Én jobb szeretek leülni, beszélgetni, átnézni a problémát. Egyébként többször felajánlottam neki, hogy találkozzunk, hadd mutatkozzak be neki, mint a területért felelős új képviselő, de ő ezt nem tartotta fontosnak.

Azonban azt tudom mondani, hogy amikor zajlik a már említett fejlesztés a Beliczay-sziget kapcsán, vagy elindult egy másik a Magyar Földrajzi Múzeum vonatkozásában, vagy épp egy harmadik a parkvárosi Klímaparkot illetően, akkor arról írni, hogy az önkormányzat nem csinál semmit, azt erős túlzásnak érzem. Az persze egy másik dolog, hogy lassan haladnak a dolgok, de a bürokrácia már csak ilyen.

Kikerülhetetlen kérdés, főleg a település olyan, víz közelében elhelyezkedő kerületei kapcsán, mint Ófalu is, hogy mit lehet kezdeni az emberek életét minden nyáron megkeserítő szúnyoginvázióval?

Egyfelől a lakosoknak is érezniük kell a saját felelősségüket, hogy ők mit tehetnek azért, hogy minél kevesebb szúnyog legyen a városban. Persze ezt csak úgy kérhetjük számon, ha mi is közreműködünk az emberek tájékoztatásában, ezért tervezünk is ilyen irányú oktatást.

Másfelől el kell dönteni, hogy legyen-e egyáltalán irtás, hiszen az is egy lehetőség, hogy nem írtunk. De ha írtunk, akkor is lehet mérlegelni, hogy az biológiai vagy kémiai legyen. Nem beszélve arról, hogy esetleg a vérszívók természetes ellenségeit, például a denevéreket, fecskéket is minél nagyobb számban idecsalogathatjuk, hogy ők is segítsenek a szúnyogok elleni küzdelemben. Szóval megannyi kérdés, amit ebben a témában is meg kell vizsgálni.

Bár alig egy hónapja, hogy hivatalosan is képviselő és alpolgármester, de fordultak már önhöz problémákkal? Ha igen, milyenekkel?

Alapvetően azt tapasztalom, hogy sokan fordulnak olyan ügyekben hozzám, amit ők maguk is meg tudnának oldani, ezért első körben mindig elmondom, hogy miként tudják az adott problémát önállóan elintézni. Már csak azért is, mert akkor közvetlenül a lakos kerül kapcsolatba az adott szervvel, intézménnyel, és ez talán nagyobb biztonságot nyújt számára, mintha rajtam keresztül kellene megoldania valamit.

Természetesen ezzel párhuzamosan én is próbálok utánajárni a felmerülő gondoknak, tehát ha megkeresnek hulladéklerakás, szúnyog, vagy szociális kérdésekben, akkor igyekszem segíteni. De hangsúlyozom, a legfőbb, hogy kialakuljon egy oda-vissza párbeszéd köztem és a lakosok közt, hogy tudják azt, miben tudok én segíteni, illetve ők miben tudnak segíteni saját magukon.

Család, hat gyerek, képviselőség, felelősség. Mikor és hogyan tud pihenni?

Próbálok a gyerekekkel minél több időt tölteni, például gyakran sétálunk Ófaluban, ami nem csak kikapcsolódás, hanem terepszemle is, hogy lássam az aktuálisan megoldandó ügyeket.

Amíg a nagypolitikában mindig, mindent a politikai érdekek, szándékok határoznak meg, addig egy ilyen, kisebb közösségben talán tenni is kéne valamit, nem pedig csak egymást gáncsolni. Hogy látja, mennyi az esély az együttműködésre?

Van a Szövetség Érdért frakció, amiben ugyan benne vannak különféle pártoknak a képviselői, de ez nem látványos. Aki benne van ebben a szövetségben, az tenni akar Érdért, a párpolitikát pedig háttérbe szorítja. Azt látom, megvan az egység az egyes párpolitikusok között, szóval nagyon bizakodó vagyok.

(Az interjú a Bundáskenyér című reggeli, podcastesített műsorunkban elhangzott beszélgetés szerkesztett leirata, amiért köszönet Szűcs Gergely kollégánknak.)