Bár nagyon messze kerültünk mára a halloween néven begyűrűzött népszokás eredeti értelmétől, immár lehet azt mondani, hogy Magyarországon is hagyománya van. Igaz, jelképét, a faragott töklámpást tekintve a halloween keveredik az őszi sütőtökszüret egy-egy tájegységben, jellemzően az Őrségben néhány éve életre kelt fesztiválünnepével.

Eredetét tekintve némiképp pogány megfelelője a keresztény kultúrkörben megtartott Halottak Napjának illetve Mindenszentek Ünnepének, bár külsőségeiben igen távol áll tőle. Így aztán van itt nekünk minden egyszerre, és semmiről sem tudjuk, hogy mivégre.

Jobb híján tehát arról szól ez a pár nap, október 31-től november 2-ig, hogy fölvásároljuk a drogériák fekete rúzskészletét, a jelmezkölcsönzőkből minden csontvázas, vámpíros, pókos, boszorkányos foszforeszkáló cuccot, a virágosnál a krizantint, a gyertyásnál a gyertyát, és csapunk egy jó ramazurit. Hétvégén pedig megpróbáljuk megközelíteni a temetőket.

Érden 15 évvel ezelőtt került be a Tökjó Fesztivál a városi programok sorába. Az idei a 14. alkalom, mivel a 2019-es töklámpás felvonulást az akkori polgármester, T. Mészáros András pártrendezvénynek minősítette és nem adott ki hozzá területfoglalási engedélyt.

Serdülő kora ellenére érett rendezvénynek tekinthetjük a Tökjó Fesztivált. Hű a nevéhez és kellően népszerű, köszönhetően a szervezők (a Szepes Gyula Művelődési Központ) munkájának, akik idén is a legváltozatosabb szórakozási lehetőségeket hozták el a múzeumkertbe.

Voltak ügyességi, kézműves és művészeti kihívások a gyerekeknek, fölpattanhattak a bicikló hátára, vagy élvezhették a színpadi produkciókat. A szülőknek volt enni-innivaló, a zsomboki boszorkány pedig még azt is megjósolta bárkinek, hogy gazdag lesz és boldog.

Ha ez nem is teljesen biztos, arra bizonyítékok vannak, hogy a múzeumkert zegzugaiból előugró és körbe-körbe rohangáló alabárdos csontvázaknak jó napjuk volt. És hát ez a lényeg. Hogy a kelták kései utódainak sikerült-e fekete sminkkel, maskarával összezavarni az október 31-én este köztünk elvegyült holtak szellemeit, afelől már vannak kétségeink.

A töklámpások versenyére sok értékes alkotás nevezett, egészen profi tökfaragók munkáit is láthattuk. Személyes kedvencem – a díjnyertes vigyorgó fej mellett – egy mesebeli tökházikó volt, opálos ablakai mögött derengő lámpafénnyel.

Aki fázott, és már a forralt bor/tea sem tudta fölmelegíteni, az beülhetett a galériába, profi segítséggel fekete lapra mágikus alkotásokat festeni, vagy csak úgy gyönyörködni Eőry Emil mester munkáiban.