A rendelet értelmében a mai naptól használatban korlátozott tárgynak minősülnek az iskolákban a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök.

Az iskolák régóta küzdöttek a problémával, miként lehetne az okoseszközök használatát szabályozni. Úgy korlátozni az iskolai tanulást hátráltató használatot, hogy az előnyei azért megmaradjanak. Nemcsak az iskolában, az életben sem tudunk ezzel a problémával mit kezdeni. Van egy eszközünk, amelynek észrevétlen átadtuk az irányítást, ezáltal visszavonhatatlanul megváltoztatta az életünket. Hogy mit kezdjünk ezzel az iskolában, arról nem folytattak széleskörű társadalmi vitát, se szakmai diskurzust az érintettek, hanem mindenki beszélt mindenfélét, majd az állam szokása szerint megoldotta jó katonásan: előállt egy rendelettel. Amivel a legnagyobb baj az, hogy figyelmen kívül hagyja a társadalmi változásokat és kirekeszti az ezekről folytatható vitából a történet főszereplőit: a tanárokat, a diákokat és a szülőket. Ezen kívül nyilván megoszt, visszavet, és végrehajtása helyben számos problémát vet fel.

Megvan az első áldozata is. Könnyesre sikerült a tanévkezdés a budapesti Madách Imre Gimnáziumban, melynek tanári kara az igazgatóját siratja. Mészáros Csaba augusztus végén nyilvánosan is bejelentette, hogy a Madáchban nem fogják elvenni a diákok mobilját, amire szerinte a rendelet is lehetőséget adott. (Az igazgató egészségügyi, a pedagógus pedig pedagógiai okokra hivatkozva felmentést adhat ez alól meghatározott időre.)

„Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem vesszük el – jelent meg az intézmény honlapján. – Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Bármelyik órán sor kerülhet az eszközök alkalmazására, így nem lenne életszerű az állandó beadás-kivétel.”

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár hirtelen egy görög tragédia főszerepében érezhette magát, ugyanis mindkét lánya a Madách Gimnázium tanulója. Tette, amit szerepe diktált: a minisztérium kétsoros közleményben hivatkozva arra, hogy „egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt”, leváltotta az igazgatót.

Az biztos, hogy mindaz, ami eddig történt, az rossz. Jó viszont, hogy megjelent a botrány utáni első olyan írás, amely laikusoknak (is) szól, és kellően árnyaltan áttekinti, miben képes segíteni a tanítást az infokommunikációs eszközök használata. Külön örömünkre szolgál, hogy ezt az írást az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium történelemtanára, Maróti Zsolt Viktor jegyzi.

A teljesség igénye nélkül kiemeljük néhány részletét, mozaikszerűen, mint egy-egy vitára érdemes felvetést, remélve, hogy legalább az Érdmost olvasói beszélgetni fognak róla otthon és a szabadság megmaradt kis köreiben.

„A felnőtt társadalom egy jelentős része telefonfüggő. A felnövekvő ifjúság még inkább ki van téve az internetfüggőség veszélyeinek. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató nemrég megjelent írásában egyáltalán nem ajánlja 14 éves korig az ilyen eszközöket, egy nemrég elvégzett felmérés szerint pedig a pedagógusokkal folytatott konzultáció alapján a pedagógusok 52%-a és az igazgatók 59%-a szerint az iskolai telefonhasználatot egyáltalán nem kellene engedélyezni, mert eltereli a tanulók figyelmét az iskolai nevelés során.”

„Ahol tanítok, magától értetődőnek tekinti a nevelőtestület, hogy 5-8. osztályban az okostelefonokat le kell adni az iskola titkárságán első óra előtt – a saját óráimon a „kisgimnazista” tanulóknál ritkábban használok online applikációkat, digitálisan megoldható feladatokat, ha mégis, akkor azt a tantermi tabletekkel végezzük, inkább játékos, jutalomjelleggel. Írásom tehát a középiskolások tanórai okostelefon-használatának kérdéskörére szorítkozik.
Magától értetődik, hogy a kérdés rendkívül nehéz: használni vagy nem használni? Minden pedagógus mást gondol erről, és nem pusztán a tantárgyak eltérő eszköz- és koncentrációigénye miatt.

A tanári felfogás, attitűd is eltérő: aki ezeket a telefonokat kizárná a tanóráról, jó okkal teheti, hiszen ellenőrizetlen formájában valóban csak elvonja a figyelmet, csökkenti a koncentrációt számos tanuló esetében. (Mindenki találkozott már telefonfüggő diákkal. Nem olyan nehéz a felismerése a problémának – ahhoz kell a pedagógiai érzék, hogy mit kezdünk velük.) Ám sokan mások az órán örömmel használják – tanulási célból.
Nem volna helyes kollektívan büntetni mindenkit azok miatt, akik ezt nem jól használják, esetleg függők lettek. Tanítanunk, nevelnünk kell – a helyes eszközhasználatra. Ha tiltunk és büntetünk, akkor – régi, okostelefon előtti időkben használt mondás szerint – a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük. Arról nem is beszélve, hogy aki át akarja verni a tanárt, az átveri így is – leadja egyik régi telefonját.”

„A teljesség igénye nélkül néhány mindennapi példával szolgálnék, és bizonyára számos tanárkolléga ki tudja ezt egészíteni saját, mindennapi élethelyzetekkel, oktatási szituációkkal, módszerekkel:

• Az elmúlt évben már nem adtam kiosztott tanulói segédanyagot, mindent online osztottam meg, így minimalizáltam a nyomtatási költséget. Az órai feladatok egy jelentős részét sikerült digitalizálni 10-11. osztályban, idén a 12. évfolyam van tervbe véve.
• Órai tudásszintmérő játékok, ellenőrző alkalmazások (felsorolni is nehéz volna)
• A mérés és értékelés – most már számos ellenőrző metódus digitális – az olvasmányellenőrző dolgozatok egy részét sikerült átültetnem online formába
• Pár tanuló elkéri a prezentációt és abba jegyzetel (vannak diákjaim, akik „előre tanulnak” – gyakran egy héttel előre elkérik a PPT-t, hogy úgy érkeznek az órára, hogy megtanulják, ott már csak figyelnek, kérdeznek, elmélyítik a tudásukat).
• Az irodalmi szövegek – a tankönyv is most már tartalmaz QR-kódokat, ahol nagyon jó interaktív anyagok vannak, manipulálható-alakítható versszövegek (pl. párhuzamok jelölése, szövegkeresés funkció stb.)
• Több órámon alkalmazom azt a módszert, hogy előre elkészített tananyagcsomagokkal a tanulók önállóan jutnak ismeretekhez, eltérő utakon, az érdeklődésüknek megfelelően, csoportban – egyénileg vagy a csoport minden tagja előtt van egy notebook. Folyamatosan látom a megoldott feladatokat, elkészült produktumokat, a tanár itt inkább felügyelői, facilitátori szerepben van, segít, ha bárki elakad, kérdése merül fel vagy technikai gond adódik.
• Gyors üzenet a tanulóknak, tanulócsoportoknak, osztályoknak (elmarad egy óra, hirtelen szükség van valamire, elhagyott valaki óra után egy esernyőt stb.)”

„Egy jól összeállított, okoseszközön játszott történelmi kvíz boldogsághormont szabadíthat fel, amennyiben a tanuló sikeres – a siker záloga pedig a megszerzett tudás vagy éppen a szaktárgyi kreativitás, gondolkodás. Talán nem gond az, ha az iskola olykor-olykor nem egy szürke, unalmas hely, hanem teret enged annak, ami minden játéknak alapja: a boldogság- és sikerélmény? Ha párban vagy csoportban játszanak, még nagyobb a pedagógiai hozadéka a dolognak.”

„Megértem a másik oldalt is – a telefonok kitiltása az iskolai foglalkozásokról azt a látszatot kelti, hogy rend van és fegyelem. Nem attól lesz izgalmas a tanár, hogy nincs telefon. De nem is kell minden órának izgalmasnak lenni, az iskola ugyanis alapvetően nevel, tudást ad át, nem showműsor vagy TikTok-videó.
Számos oktatási intézményben magatartási problémák és konfliktusok tömkelegét fogja hozni az új rendelet. Tanárok egész sorának keserítette meg az évnyitó előtti utolsó napjait az, hogy még mindig nem tudja, működni fog-e az a protokoll, amelyet az okoseszközök begyűjtésére kidolgozott a tantestülete az elmúlt hetekben.”

„Legyél okosabb, mint a telefonod!” – ez az alapelvem. 2016 óta veszek részt oktatóként a pedagógusképzésekben, témám általában a tantárgyaimhoz kapcsolódó módszertan, azon belül is a cselekedtető, kooperatív munkaformák és az online applikációk használata, valamint a gamifikáció (játékosítás). Sok kolléga nekem szegezte a kérdést: akkor minden órán csak játszotok? Nem, nem minden órán. És nem, sosem játszunk órán. Csak azt HISZIK a diákjaim, hogy játszunk. Holott észrevétlenül tanulnak.”

Mi a magunk részéről jó tanévkezdést kívánunk!