1744. augusztus 24-én délután fél egy körül balesetet szenvedett egy hajó a Dunán, Érd közelében. Hogy pontosan mi történt, tűz, ütközés, egyéb katasztrófa végzett a hajóval és tízfős legénységével, utasaival, azt nem tudjuk. A helyi halottak anyakönyve csak a tényt, az időpontot és a halottak nevét őrzi.

„Tizennégy éves volt a legfiatalabb, ötven év körüli a legidősebb elhunyt. Csak férfiak utaztak a hajón. Mivel nagyon sok pénz volt náluk, és olyan eszközök – leginkább ácsszerszámok -, amelyeken nem volt használati nyom, azt feltételezzük, hogy a férfiak kereskedők voltak, akik a saját termékeiket adták el nagyobb vásáron (esetleg Bécsben), és az ott megszerzett pénzből vásároltak új eszközöket”

– mondta el az ÉrdMostnak Lehoczki Zsuzsanna, a Magyar Földrajzi Múzeum munkatársa.

A korabeli lélekösszeírásokból arra lehet következtetni, hogy az áldozatok érdiek voltak, tehát gyakorlatilag hazatérésükkor történt a katasztrófa, és nem a nyílt vízen, hanem az akkor még valóban létező Beliczay-szigetet elválasztó Kis-Duna-ágon.

Az érdi kereskedők pénze, illetve a hazahozott tárgyak eltűntek, elnyelte őket a Duna. Három évszázaddal később, 2018 októberében, amikor a folyó soha nem látott mélységig apadt, egy érdi férfi fura rézkolompot talált a parton. Értesítette a Ferenczy Múzeumi Centrum Közösségi Régészeti Egyesület érdi tagját, Tauser Pétert, aki a helyszínen több tucat ezüstérmére bukkant, és tájékoztatta a Ferenczy múzeum régészeit.

Kiderült: rendkívül gazdag kincsleletre bukkantak, ezüstérméket, aranypénzeket, vastárgyakat tártak fel. És nem csak 1744-ből, hanem két évszázaddal korábbról, 1526-ból is kerültek elő leletek. A páratlan érdi kincsről korábban itt írtunk, az Érdi Televízió feltárásról készült tudósítását pedig alább mutatjuk:

A pénzérmék és fegyverek egy összecsapás emlékeit őrzik. Hogy hányan harcoltak, és hogyan végződött az összecsapás, arról nem tudunk, mert nem maradtak fent róla írásos emlékek.

„Sárkány Ambrus elment Mohácsra harcolni a törökkel, és életét vesztette. Udvarháza, birtoka az Érden át Budára vonuló törökök prédája lett, akik végigrabolták a Duna-menti területeket. Ha volt is Érden bandérium, amely a kastély őrzésére itt maradt, esélytelen volt a török túlerő ellen. Valamilyen harcra biztos, hogy sor került, mert török és magyar fegyvert egyaránt találtak” – tette hozzá Zsuzsa.

Sokan kérdezték akkoriban, miért nem a Magyar Földrajzi Múzeumba került a páratlan lelet. A válasz igen egyszerű: az érdi intézménynek nincs ásatási jogköre, a Ferenczynek van, ahogy képesített régésze is. Hiszen a kincs évszázadokon át hevert a Duna mélyén, ahhoz, hogy be tudják mutatni a közönségnek, komoly restaurálási munkálatokra volt szükség, amit szintén a Ferenczy múzeumban tudtak elvégezni.

A leltározás, restaurálás éveket vett igénybe, hiszen több tucat használati tárgyról és több mint kétezer pénzérméről van szó. Mostanra régi szépségükben ragyognak a vastárgyak és a (nemes)fémpénzek, és teljes terjedelmében Érd állítja ki először a gazdag leletanyagot.

A Földrajzi Múzeumban az elmúlt napok a kiállítótér kialakításáról, berendezéséről szóltak. Május 22-én és 23-án megérkeztek a fegyverek, eszközök és a pénzérmék is. Kollégánkkal, Czere Bálint fotóssal ellátogattunk a múzeumba, hogy elkapjuk a tárlók berendezésének izgalmas pillanatait. Abban a szerencsében volt részünk, hogy kézbe is foghattunk pár többévszázados pénzérmét, ráadásul olyanokat, amelyeket nem restauráltak.

Pillantsanak be velünk Önök is a kulisszák mögé:

A pénzek zöme egyébként nem a török elleni harcokból, hanem a hajóbalesetből került elő.

„Több mint 2700 érmet találtunk, ezek mindegyike látható lesz a kiállításon. Pár érmét azért hagytunk meg eredeti állapotában, hogy a közönség láthassa, hogy tárolta őket a tulajdonosuk. Ezek a három- és egykrajcárosok címletekbe rendezve kerültek a Dunába” – mutatta Nagy Balázs régész, a Ferenczy múzeum munkatársa. Lehoczki Zsuzsa és ő a kurátora az érdi kiállításnak, amit a két intézmény közösen rendez meg.

Mint Balázs elmondta, a hajóbalesetből származó leletben mindenfajta címletet megtaláltak, ami a Habsburg-birodalomban előfordult: aranydukát, tallér (és annak címletei), krajcárok.

„Ha az érmék kibocsátását nézzük, találunk pénzt az 1610-es évekből és 1744-ből is, ami azt jelenti, hogy több mint száz esztendőt felölelnek ezek a veretek, tehát ebből a szempontból is igen gazdagnak tekinthetjük a leletegyüttest” – tette hozzá.

Kérdésünkre, hogy mennyire rekonstruálható a hajóbaleset így, háromszáz esztendő múltán, elmondta: a korabeli leírások alapján a baleset a Kis-Dunán történt, de hogy pontosan mi történt, azt nem írták le. Innen a hajó kisodródott a főmederbe, ahol a zátonypadnak ütközve megfeneklett, összetört.  A pénzérmék, kisebb eszközök lesüllyedhettek a Dunába. „Egyes pénzérméket nagy külső hatás ért, ettől beékelődtek a mederbe” – magyarázta a régész.

Felmerülhet a kérdés: ahol ilyen komoly és gazdag kincs bukkant elő, ott érdemes-e még tovább kutatni? Lehetséges-e, hogy más leletre is ráakadnak a régészek? Balázs erre határozottan igennel válaszolt. Mint mondta, a GPS-koordinátával meghatározott lelőhelyet tovább kívánják kutatni, amikor „a Duna engedi”, hiszen csak a 2018-ashoz hasonlóan alacsony vízállás esetén tudnak dolgozni.

„2018-ban azt tudtuk feltárni, amit a Duna hagyott. Akkor sikerült olyan mértékig behatolni a mederbe, ahogy korábban még soha. Rekord alacsony vízállás segítette a munkát. A Duna medre nem állandó, folyton mozgásban van. Hogy ez milyen mértékű, azt nem tudjuk. Elképzelhető, hogy pár év múlva ugyanezen a helyen ismét találunk valamit, mert a medermozgás kifelé tolja azt a sóderréteget, amiben a leletek vannak” – tette hozzá a szakember.

Aki szeretne még több kulisszatitkot, részletet megtudni az érdi kincsről, megtalálásának, feltárásának körülményeiről, jöjjön el a múzeumba május 28-án 15 órakor, ekkor nyílik meg A 280 éve elsüllyedt „kincses” hajó nyomában című időszaki kiállítás, érdekes előadásokkal.