Amint az várható volt, hatalmas tömeg (nemcsak sóskútiak) szeretett volna bejutni a tervezett akkumulátor-feldolgozóval kapcsolatos tájékoztatóra. König Ferenc, Sóskút polgármestere tegnap délután 5 órára hirdette meg az eseményt az Andreetti Károly Általános és Művészeti Iskola tornatermébe, mindenkinek, „aki sóskúti lakcímkártyával rendelkezik”. Megjelent az Andrada kft. képviselője és Aradszki András, a térség országgyűlési képviselője is, de minek, mehettek is haza, hiszen az esemény alig hogy elkezdődött, már véget is ért. Bent ugyanis a tömeghangulat és a kint rekedtek betörése miatti feszültség König Ferenc polgármestert arra késztette, hogy sürgősen fölhúzza a nyúlcipőt.

Nem tudni, mire számított. Bár nem tette tiszteletét, azért a hír biztos eljutott hozzá, hogy milyen hangulatban ért véget egy hete az LMP által szervezett közmeghallgatás. Nyilvánvaló lehetett számára, hogy települése lakói nem akarják, és a közeli Tárnok, Érd és Pusztazámor népe is veszélyesnek ítéli a tervezett üzemet. Ennek ellenére a fogadtatás meglephette.

A terem sóskúti lakosokkal volt tele, és amint belépett fölharsantak a tiltakozók.

„Megszólalni sem engedték, csak skandálta a tömeg, hogy mondjon le, mert nem a sóskútiak érdekeit képviseli. Belátta, hogy nem tud szóhoz jutni, és először a függöny mögé lépett, gondolom, a hátsó kijáratot kereshette, majd a tiltakozók sorfala közt a főbejárat felé indult. Nem érte semmiféle erőszak, dulakodás, de azért az egész eléggé kellemetlen lehetett neki. Egy hölgy az arcába kiabálta, hogy szégyelld magad!” – mondta el az Érdmost-nak a sóskúti Bardi Mária.

Stábunk tanúja volt, ahogy az ajtón kiérve Csőzik László polgármesterrel találkozott, aki megkérdezte tőle, „hová megyünk”, amire König azt felelte, „Haza! Betörték az ablakot, nem engedtek szóhoz jutni.” Erre Csőzik megjegyezte: „Feri, akkor itt az alkalom, hogy megváltoztasd a véleményed!” Amire König nem felelt, csak továbbment.

Több szó nem hagyta el a száját, vesszőfutása hosszú volt és kellemetlen. Jobbról-balról kamerák, bekapcsolt telefonok vették minden rezdülését, és záporoztak rá az újságírói kérdések, meg a megfutamodása miatt még inkább felcsattanó népharag.

„Megint vigyorog gúnyosan, pedig arcára fog fagyni a mosoly…! Itt van több száz ember, a maga hangjára vár. Meghallgatná…? A saját választóit hagyta ott! Ilyet még a világ nem látott…! Bíztak önben, hogy a jövőt meg fogja nekik adni. Hát ez a jövő?? Ez…?! Nem félti a saját családját ezektől a káros anyagoktól…?”

Egy évszázadnak érezhette, mire a rendőrök csoportjához ért.

„Hová bújik? Rendőrök mögé…? Most még mehet. A zárka felé. Odakerülnek, Viktorkáékkal meg a Ferikéékkel együtt. Azt hiszi, hogy ez örökké így fog tartani? A NER örökké létezni fog? Mindenki felelősségre lesz vonva egytől egyig.”

„Továbbra is kitart az akkumulátorgyár mellett? Van érdekeltsége benne…? Polgármester úr, miért nem szólal meg?”

Akadt azért egyetlen lelkes König-párti is, aki kissé zavaros vitába bonyolódott egy hasonlóan nagy hangú gyaloglótársával arról, hogy voltaképpen ki itt az igaz magyar, és ki mérgezi a magyar népet. Azok-e, akik König polgármester urat zaklatják, vagy az EU? Valahogy így zajlott a párbeszéd, tükrözve némiképp, hogy, ha egy kérdésben egyetért is a tömeg, politikailag bábeli a zűrzavar.

„Tudja kik mérgezik a magyarokat? Akik ezt a mocskot idehozzák!”

„A Szovjetunió szemétlerakata voltunk, most meg az EU-é, ha még nem esett volna le magának!”

„Tudja ki a mérgező? Az önök magyarellenes társadalma, az a mérgező!”

„Mi nem magyarellenesek vagyunk, hanem magyarok!” – zárta le a vitát egy kabátjáról ítélve mihazánkos férfi, és hozzátette: „Szorul a hurok nagyon. Elég a sok évszázados megosztásból!”.

„Tavaly év végén volt egy közmeghallgatás, ott miért nem beszélt erről a gyárról? – kérdezte még egy kamerás újságíró. – Mit szól hozzá polgármester úr, hogy már pakolnak be az épületbe? Tud róla? Ennyire nem tiszteli a választókat, hogy nem válaszol?”

Megváltás lehetett Könignek az utca végén a kereszteződésben villogó rendőrautó, amely megmentette a további inzultustól, és elhajtott vele.

Bár már nem volt mire, az iskola tornatermében továbbra is várakozott az elárvult tömeg. Aki készült, és mikrofonhoz jutott, beszélt bele, és lelkesen megtapsolták. Aztán Tetlák Örs érdi alpolgármester tábort bontott, és a térre invitálta az embereket, a meghirdetett fáklyás felvonulásra. Volt odakint is néhány felszólaló, majd csendes sétában hamvadt el a parázs közhangulat.

Vajon elég lesz-e ez ahhoz, hogy az Andrada képviselői belássák, Sóskúton nem tudják átnyomni az akkufeldolgozó beruházásukat?

Csőzik László polgármesternek kétségei vannak efelől.

„Most környezethasználati engedélyt kell szereznie a cégnek. A kérvényt tudomásom szerint eddig nem nyújtották be a kormányhivatalhoz. A volt Orion üzem tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem viszont ott van széljegyen. Valószínű, hogy megvásárolta az Andrada ezt a raktározásra és nem erre a tevékenységre létrehozott épületet. Rengeteg itt a kérdőjel, ami azt mondatja velem, hogy amikor egy ennyire veszélyes üzemet akarnak behozni egy kertvárosias közegbe, akkor azt nem így kell kezdeni. Hanem nulladik lépésben részletes tájékoztatással arról, hogy milyen technológiát terveznek idehozni, hogyan mérsékelik a kockázatokat, és milyen kármentő tevékenységet tudnak bemutatni.

Lehet, hogy ma puskaporos volt a hangulat, de egyáltalán nem csoda – tette hozzá a polgármester -. Ami ma történt, az egyértelmű NEM volt a lakosság részéről erre az üzemre. Tartok tőle, hogy ettől még az Andrada nem megy el innen. A kormánytól kapott 4,7 milliárdos támogatást ugyanis nem fogja veszni hagyni. Ezzel együtt is jó lett volna hallani, hogy mire készül.”

A sóskútiak megkapták a postaládájukba az Andrada tájékoztató levelét, amit egy helyi ügyvéd rendelkezésünkre bocsátott. Nem lepett meg minket, hogy ebben szó nincsen akkumulátor-újrahasznosításról. Itt csak „kis kapacitású, nem veszélyes fémhulladékot újrahasznosító üzem” létesül első lépésben. Amihez hasonló „fémfeldolgozó tevékenység” állítólag évtizedek óta működik Sóskúton, „probléma nélkül”.

A technológiáról a következőket olvashatjuk:

„Mechanikus módszerekkel dolgozzuk fel a már használaton kívüli ártalmatlanított és zöld energiatároló rendszereket. Tűz- és robbanásbiztos technológiát alkalmazunk. Biztonságosan és tisztán nyerjük ki az újrahasznosítható fémeket az alkatrészekből: a folyamat elején a mechanikai előkezelés során felaprítjuk a beérkező anyagokat, majd egy karbonizációs folyamat készíti elő a törmeléket az elektromechanikus szétválasztásra. A folyamat végére újrahasznosíthatóak lesznek az aktív katódanyagok vagyis a nikkel, a magán és a kobalt, valamint az alumínium, a réz és az acél. A folyamat vízfogyasztása elhanyagolható lesz.”

Nos, elsőre két kérdésünk biztosan lett volna a cég képviselőjéhez, ha marad.

Hogyan lehet egy hónap alatt környezeti hatástanulmányt készíteni és beüzemelni a „zöld energiatároló rendszerek” (értsd: akkumulátorok) feldolgozásának technológiáját, ha már az akkumulátorok szállítása is komoly kockázatot jelent?

„A lítiumion-akkumulátorok szállításának legfontosabb problémája a biztonsági kockázat: az akkumulátor túlfűtése súlyos tűzveszéllyel jár, egyetlen rövidzárlatos akkumulátor pedig a teljes szállítmány leégését eredményezheti.” – olvasható Győrffy Dóra Az akkumulátorhulladék sorsa: szabályozás és technológia című tanulmányában. „Ennek során rendkívül heves égés zajlik le egy vagy több cellában, amely az akkumulátorból kitörő szúrólánggal, mérgező és gyúlékony gázok kibocsátásával és intenzív önfenntartó égéssel jár, melyet csak nagyon nehezen lehet megfékezni.”

Vajon, ha a nevében is „hidrometallurgiai” technológiát alkalmazzák (a tájékoztatóban nincs megnevezve), akkor hogyan lehet „elhanyagolható” a vízfelhasználása?

Ha a másikat (pirometallurgiai), az így néz ki közelebbről: „Az eljárás során a ledarált akkumulátort vagy a már szétszerelt akkumulátorcellákat kemencében 700–1000 °C-ra hevítik mintegy 30 percen keresztül, amikor az akkumulátor jelentős része (borítás, anód, szeparátor, elektrolit) elég, majd a folyamat végén fémötvözet, lítiumtartalmú salak és füstpor keletkezik. A salak jellemzően hulladéklerakóba kerül, esetleg további hidrometallurgiai eljárás révén lehet belőle kinyerni a lítiumot.” Ugyan mitől is „zöld” ez az energia? Mennyi veszélyes hulladékot termel az újrahasznosítási folyamata?

Nos, hogy mi is létesül egy hónapon belül Sóskúton, azt nemcsak tegnap nem tudtuk meg, de a cég tájékoztatójából sem derül ki.

Ma este 17.30-ra Lukács László tárnoki polgármester újabb gyűlést szervezett Tárnokon a Heinrich Antal házba. Vajon ott lesz-e az Andrada képviselője, hogy válaszoljon?