Ahogy azt cikksorozatunk 1. részében megírtuk, Érd 2006-ban lépett a megyei jogú városok sorába, óriási infrastruktúra lemaradását rohamléptekkel igyekezett bepótolni. Fontos mérföldkő volt ebben, hogy Európai Uniós forrásból lehetőség nyílt a csatornahálózatot a város nagy részében kiépíteni. Ugyanis korábban az érdi házaknak, lakásoknak alig 25 százaléka volt bekötve a hálózatba. Ehhez projekthez használták fel az akkori vezetők a helyi lakosság pénzét, mint később kiderült: visszaélve az érdiek bizalmával.

A csatornaprojekt megvalósítására Érd, Diósd és Tárnok települések közös Önkormányzati Társulást hoztak létre T. Mészáros András elnökletével. A projekt 17 ezer új ingatlan szennyvízhálózatra kötésével számolt helyben.

A grandiózus projekt 33 milliárdjából (ne feledjük, 2009-et írtunk) 25 milliárd volt az EU-s forrás, a többit önerőként kellett összegyűjteni. Utóbbit döntően a lakosságtól kívánták beszedni. Első látásra a terv a tulajdonosoknak is vállalható volt, hiszen bízhattak abban, ha rákötik a házukat a csatornahálózatra, megugrik a vagyonuk, azaz az ingatlanjuk értéke.

A projekt fő célja, a csatornázás pár éven belül teljesült is: 2014 nyarán már üzembe is helyezték az új szennyvízrendszer elemeit.

Ám a lakosságtól beszedett pénzek kálváriája a mai napig nem fejeződött be, az elején kialakított bonyolult rendszer egyik fő eleme még mindig működik, azaz pénzt használ fel. Ugyanis az előbb említett Önkormányzati Társulás mellé T. Mészárosék külön létrehoztak egy másik szervezetet is a lakossági hozzájárulás kezelésére: ez lett az Érdi Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat.

Ez a szervezet az önkormányzattól teljesen különállóan működött, az önkormányzatot használta arra, hogy rajta keresztül folyassák a pénzt a túlárazott csatornaberuházásba. A Társulat elnökhelyettese sokáig T. Mészáros alpolgármestere, Simó Károly jelenlegi fideszes képviselő volt. Tehát az akkori városvezetés létrehozott egy más számára átláthatatlan rendszert, amit ők maguk tartottak kontroll alatt.

Hasonlóan bonyolult módon alakult a lakosságtól beszedett csatornahozzájárulás sorsa is. Lehetett egy összegben befizetni 250 ezer forintot, de lehetett részletekben is. A döntéshozók a szisztéma mögé tettek egy lakástakarék-pénztári konstrukciót is, azt szem előtt tartva, hogy a lakossági befizetések után 30 százalékos állami támogatás és még kamat is járt abban az időben. Ez azt jelenti, hogy a lakossági hozzájárulás értéke valójában nem is 250 ezer, hanem 300 ezer forint feletti lehetett. Az így beszedett pénznek csak egy részét használták az eredeti célra, vagyis az önkormányzaton keresztül tovább utalták a Társulásnak, az pedig a kivitelezőnek.

Az átlag érdi befizető tehát csak annyit látott, hogy a pénzét bedobta egy nagy kalapba, de hogy azt ott hogy keverték meg, már nem tudhatta. A 2019-es választáson győztes új városvezetés megpróbálta kideríteni, mi történt pontosan a csatornapénzek körül, ezért két vizsgálatot is lefolytatott ezzel kapcsolatban. Ezek kiderítették, a projekt dokumentációja rendkívül hiányos volt, még a bevételekről és a kiadásokról sem vezettek elkülönített nyilvántartásokat a lebonyolítás során.

A lakossági befizetések egy nagyon jelentős részét a Társulat egyszerűen felélte. Például működési költség címen, amelyre közel 500 millió forintot könyveltek el. Jogászoknak, ügyvédeknek több mint 10 millió forintot utaltak ki, informatika címen 52 milliót fizettek ki. Sőt volt olyan 25 milliós kifizetés, ami a csatornázás mérnöki szolgáltatására ment, ezt nem a Társulatnak kellett volna kifizetnie. Magyarán rengeteg helyen trükköztek a könyveléssel, a pénzek mozgatásával.

A pénzbeszedő Társulat fenti kiadási tételei között nincs az a több százmilliós összeg, amelyet nem az eredeti célra, a csatornaépítésre költöttek el. Ugyanis a döntéshozók menetközben kitalálták, hogy elindítanak egy „B” programot is, azaz a csatornahálózat kiépítése után még költenek a pénzből egyéb építkezésekre, beruházásokra. Ennek egy részét a csatornahozzájárulás beszedésére létrehozott Társulat fizette ki.

Simó Károlyék a koronát ténykedésükre azzal tették fel, hogy Érd 2013 és 2015 között a kormánytól több részletben, összesen 3,6 milliárd forint önerő támogatást kapott a csatornaberuházásra. A Társulás kifejezetten azért kapta ezt a pénzt, hogy ne kelljen a lakosságot terhelni az önerő előteremtésével. Ekkor dönthettek volna úgy, hogy a lakosságtól addig beszedett pénzt visszaadják az érdieknek a kormány támogatására támaszkodva. De nem így döntöttek, hanem úgy, hogy a beszedett pénzt felhasználják, egy részét felélik.

A Társulat a mai napig működik, azaz továbbra is költi a pénzt. Pedig 2016-ban Simó Károly elnökhelyettes úgy fogalmazott:

„Mint korábban is nyilvánosan elmondtuk, jelenleg készül a mindenre kiterjedő részletes elszámolás, amiben ezek is benne vannak. Természetesen benne lesz az elszámolásban az is, hogy mi mennyibe került és kinek a pénzéből valósult meg. A társulati tagok természetesen visszakapják majd azt a pénzt, amire nem volt szükség a beruházás megvalósítása során. Ez is pár héten belül teljesen nyilvános lesz.”

Azóta se pénz, se elszámolás!