Újra és újra elmondjuk: az ősszel udvarunkban lehulló levelek (is) a természet körforgásának fontos elemei, biztosítják a biodiverzitást, számos élőlény téli menedékét, táplálékát. A levélszőnyeg az ősz ajándéka, hagyja dolgozni ott, ahová lehullott.
Két oka van annak, hogy az avart és a kert lemetszett, illetve pusztuló, összeroskadó növényeit sokan összeszedik és (jó esetben) elszállíttatják, netán a szigorú tiltás ellenére elégetik. Az, hogy útban van, és sérti a szépérzéküket. Nos, kérdés, kinek mi esztétikus. A természetet kedvelőknek például az őszi avarszőnyeg. Jó, persze a színek orgiája az idővel eltűnik, az avar megbarnul, ha az eső eláztatja, csúszóssá válhat, ilyenkor azt a részt, ahol járunk, érdemes tőle megtisztítani. (Hogy mit tegyünk vele, arról később.)
De ne is hederítsenek rám, hallgassanak inkább hazánk egyik legnépszerűbb kertészére, Szomorú Miklósra, aki a „lusta kertész boldog kert” elvet vallja, saját pilisszentkereszti kertjéről forgatott videóit élvezet nézni, tanácsait érdemes megfogadni.
Vagy hallgassanak hazánk környezeti ügyekben egyik legtekintélyesebb szakemberére, Ürge-Vorsatz Diánára, aki a Közép-Európai Egyetem Professzora, az ENSZ Kormányközi Éghajlatvédelmi Testületének (IPCC) alelnöke. Egy-két napja az alábbi posztot lehetett olvasni a közösségi oldalán:
„Fontos tudni, hogy minden zsák avarnak a kertünkből való elküldésével a kertünk talajából exportálunk egy jó adag szerves tápanyagot, és ezzel lassan de biztosan lepusztítjuk a talaját!
Minden ilyen zsákkal hozzájárulunk az éghajlatváltozáshoz, hiszen a talajok szervesanyag (vagyis szén!) tartalma a világ egyik legnagyobb karbontára. Minden alkalommal, mikor ezt nem pótoljuk, gazdagítjuk, sőt elvisszük, az évszázadok, évezredek alatt a kertünk talajában felhalmozott karbont „pöfögjük” vissza a levegőbe.
A talajunk szervesanyag-tartalma a legjobb védekezés mind az aszály, de akár az áradások ellen is – tehát a legjobb megelőzés. Ugyanis a szerves anyagban gazdag, gyökerekkel strukturált talaj kitűnően beszívja a vizet, és megtartja a nedvességet. A nedvességben dúsabb talajban jobban párologtatnak a fák, és hűvösebbet tartanak a forró nyárban. Ráadásul a több párologtatásból több környéki eső származik.
Ha esetleg rajta merjük hagyni az avart a földön, pl. a fáink alatt, még jobban megőrzi a talajban a nedvességet, és szép lassan visszajuttatja a talajba a szerves anyagot.”
Akinek bármilyen szempontból is zavarja az életvitelét a levélszőnyeg,
- hordja kupacokba. Ezzel számos kisállatnak nyújt menedéket a kertjében.
- gyűjtse komposztálóba. Számos alkalommal megírtuk már, miért kitűnő ötlet komposztálni, és azt is, hogy nem, tényleg nem büdös.
- végső esetben tömködje az erre a célra osztott, illetve az ÉTH irodáiban megvásárolható zöldhulladékgyűjtő zsákokba.
A zöld zsákokat már csak november végéig szállítja el városunk hulladékkezelő cége. Az ÉTH honlapján megtalálható hulladéknaptárból látható, hogy az elszállításnak április és november között heti rendje van. Akinek halaszthatatlan megszabadulnivalója van, az július 1-jétől a zöldhulladékot – külön díjfizetés nélkül – a Sas utcai hulladékudvarban tudja leadni. (Alkalmanként 100 kg, évente összesen 600 kg mennyiségben.) A Zöldhatár Nonprofit Kft. komposztáló telepén már csak díjazás ellenében veszik át.
Aki a hulladéknaptárban meghirdetett szállítási napokra fittyet hányva random időpontokban hordja ki a zsákjait az utcára, sérti a hulladékkezelés rendjét, és borzolja az utcájában lakók idegeit.
Lássuk, mi történik ilyenkor?
- Az első arra járó kutya megtiszteli figyelmével, majd őt követően a többi is.
- Süti a nap, áztatja az eső, a benne levő anyag rothadásnak, penészedésnek indul.
- A zsák kiszakad, tartalma szétszóródik.
- Ha mégis szállíthatóan egyben marad, esetleg alkalmatlan lesz arra a célra, amire begyűjtik, vagyis, hogy a város komposztáló telepét gazdagítsa.
Összefoglalva: ha ezúttal sem sikerült Önt meggyőznünk arról, hogy az őszi lomb kincs, a jó kertész pedig komposztál, akkor arra kérjük, legalább tartsa be városunk zöldhulladékkezelési rendjének szabályait!
