Elsőre meghökkentőnek tűnhet a fenti szlogen, hisz miért kellene bátorság ahhoz, hogy kevesebbet merj – bármiből is? Nos, a nagyivók hazájában, ahol sok munkahelyen egy jó reggeli tüske nélkül el sem indul a nap, ahol nem vagy férfi, ha talpon maradsz egy legénybúcsú vagy egy gólyatábor utolsó éjszakáján, és nem barátod, akivel még nem hánytál együtt, ott az.

Nemrég egy ismerősöm ígéretes párkapcsolata ment gajra amiatt, hogy a srác hétvégeken magáról nem tudva támolygott haza a haveroktól, majd heves önmarcangolásba kezdett, hogy mennyire sajnálja. Aztán hétvégére összeszedte magát, és folytatódott az elhajlás.

Egy ideig bizonytalan volt, hogy a haverok ilyen fontosak vagy az elfogyasztott dolgok, de a lány egy idő után megunta a szétszálazgatást meg a hazugságokat és lelépett. Azt mondta, neki utoljára húszéves korában tűnt menőnek ez a körforgásos működésmód, most már elvárná attól, akivel együtt él, hogy merjen nemet mondani – vagy neki, vagy a haveroknak.

A nemet mondás aztán végül csak neki sikerült.

Egy másik ismerősöm alaposan előkészítette a novembert, mert már három hónapja elkezdte a szárazságot. Nem a mozgalomhoz kívánt ezzel csatlakozni, egyszerűen megmérgesedett magára, amiért a hétvégi feladatait elsodorták egy hosszúra nyúlt szombati parti gyászos következményei. Ebből elég! – mondta, és azóta nem iszik. Igaz, az is benne volt, hogy a családja egy ideje megjegyzéseket tett „függőségére”. Úgyhogy ki akarta fogni egy időre a szelet a vitorlából.

Kitűzött egy jó távoli határidőt, legyen, mondjuk a választások másnapja, fogadta meg, és tartja. Sok piszkálódást, győzködést kellett kiállnia barátoktól, ismerősöktől, hisz valamiért nem olyan jó a parti, ha valaki józanul akarja jól érezni magát. Márpedig nincsen buli, sőt, egyszerű baráti összejövetel sem alkohol nélkül – ez derül ki, ha száraz szemmel is körülnézünk kis hazánkban.

Nehéz kilógni a sorból, ha piálásról van szó, még akkor is, ha az asztaltársaságnak nem az a fő témája – mert hát sok van ilyen is -, hogy ki mikor, hogyan itta magát vállalhatatlanra legutóbb. Az ennél magasabb színvonalú társalgások közben is ki van téve finomabb vagy akár erőteljesebb tukmálásnak, aki nemet mond.

Jobb ilyenkor előkapni valami elfogadható magyarázatot: „vezetek, tudod!” vagy „gyógyszert szedek”, de még a leggyengébb kifogás, a „ma még dolgoznom kell” is jobban átcsúszik, mint az egyszerű bejelentés: nem akarok alkoholt fogyasztani.

Nos, a fenti dörgedelmet az általános társadalmi intoleranciáról kénytelen vagyok árnyalni, és beismerni, hogy egy kis bunkóság, e barátom döntésének lekicsinylése bizony nálam is becsúszott. Amikor legutóbb páran találkoztunk az érdi Duna-parton, és mindenki hozta magával a sörét, ő tévedésből magának egy nyomokban alkoholt is tartalmazó gyümölcsös italt vásárolt, nekünk pedig hozott egy palack kölesest.

„Ugyan már, ne hülyéskedj, az a 0,2 % az semmi!” – próbáltam egy kis csalásra bírni, de kitartott. A fogadalom az fogadalom. A sörfesztivál egyik estéjét is végigülte velünk – szárazon.

Nos, pár éve – legalábbis novemberre – van elfogadható menedék az intoleránsak lecsendesítésére: a száraz november. Egy mozgalomhoz csatlakozni már van annyira menő, hogy átcsúszik a haveroknál is, hisz a cselendzs az mindig kúl. Nem mintha a novemberi tiszta fejnek az lenne a legfőbb értelme, hogy felmérjük, mit szólnak az ismerőseink, de azért ez sem elhanyagolható tanulságokkal szolgál.

„Mindenki tesztelheti a környezetét, hogy miként reagál, de önmagát is, hogyan tudja meghúzni a határait, hogyan viszonyul a többiek megjegyzéseihez. Ez is lett a központi üzenete az idei száraz novembernek: „Merj kevesebbet, legyünk többen!” – mondta az ÉrdMostnak Tóth Karolina, a Kék Pont Alapítvány idei kampányának kommunikációs vezetője.

„Szeretnénk, ha ebben a hónapban kibontakozna egy olyan magatartásformáló diskurzus, amelyben az emberek megvizsgálnák és megvitatnák, milyen szerepet játszik az alkohol az életükben. Ennek eredményeként pedig az év többi hónapjában is meg tudnák tartani a mértékletességet, és kiteljesedetten együtt élni az alkohollal, anélkül, hogy az úrrá lenne a mindennapjaikon és tönkretenné a kapcsolataikat.”

A mozgalomnak nemcsak az a jelentősége, hogy alkalmat ad a mértékletességre, hanem az is, hogy közösséget teremt. Az együtt sóvárgók társaságában van kivel megosztani, hogy „hű, most én is nagyon meginnék egy sört!”, és ettől más keretezést kap a lemondás, és az esetleges kellemetlenségek. Például az olyanok, hogy egy jó buliban az alkohol segítsége nélkül kell megpróbálni feloldódni. Vagy ha a saját családjában él meg kirekesztést, aki egyszer csak nemet mond a belépő felesre, és hallgatja a bárdolatlan ugratásokat. Ezek mind olyan tapasztalatok, amikkel érdemes foglalkozni.

Tóth Karolina elmondta, hat éve néhányan létrehoztak egy Facebook-csoportot, Száraz November – Egymás közt néven. A ma már csaknem kétezer tagot számláló csoport tagjai megosztják egymással, milyen sóvárgásaik vannak, ami a többieknek segít motivációt és együttérzést találni. Ha a százas nagyságrendű érdeklődőt megmozgató 2016-os kezdést vesszük alapul, egy kétezres lélekszámú száraz csoport mindenképpen eredménynek mondható. A kihívást mással meg nem osztók tábora is lehet valamekkora, róluk nyilván nem tudunk semmit.

Ilyen például az én ismerősöm is, a maga száraz félévével – amiben a legnagyobb kihívást a pálinkafőzés jelentette, amikor is orral kellett tesztelni, amit korábban szomjas torokkal. És hát ugye ott lesz még a karácsony és a Szilveszter is! Ám a barátom nem aggódik maga miatt. Érdekes felfedezéseket tesz, például más függőségek természetéről.

„Vajon mitől elfogadottabb egy folyamatosan bekapcsolva hagyott televízió a családban?” – kérdezte meg magától is.

És itt sorolhatnánk mindennapi függőségeinket, föltéve a kérdést, hogy vajon minek nagyobb a veszélyessége egy családban: a sok órára nyúló képernyőidőnek, vagy a kényszeres szerencsevadásznak, aki komoly összegeket költ hetente kaparós sorsjegyre? Nem bagatellizálva természetesen ezzel a mindennapos esti fröccsöket. Egy novemberi magunkba és körbenézés mindenképpen tisztábbá teszi a horizontot.

De mi van utána? Mire virrad december első napja? Vajon az is sikeresnek érezheti novemberi teljesítményét, aki vágja a centit, szárazon tartja magát fogcsikorgatva egy hónapig, aztán az asztal alá issza magát december elsején? – kérdeztük Karolinától.

„Az biztos, hogy az alkoholhoz való viszonyunk kiderül ebben az egy hónapban. Fontos ránézni, hogy mi hiányzott igazán, mit várunk az ivástól, mi az, amit felold vagy elkendőz, és ezt elemezni. Aki kibírja az egy hónapot, mindenképpen sikerként könyvelheti ezt el. Ha megválaszolatlan kérdései vagy aggályai vannak, de akár akkor is, ha nem érzi problémásnak ezt a viszonyt, bejelentkezhet nálunk, kérhet segítséget is akár, illetve megoszthatja a kérdéseit a csoportban. Fontos, hogy nem démonizálni akarjuk az alkoholt, inkább csak azt elérni, hogy minél többen sokkal tudatosabbak legyenek a fogyasztásában.”

Kétségtelen tény, hogy a magyar társadalomban központi szerepet kap az alkoholfogyasztás a közösségi eseményeken, tette hozzá Karolina. Van kultúrája is – borászat, sörészet -, és nincs abban változás, hogy a fiatalok szocializációjához hozzátartozik az a korszak, amelyben kétségessé válik, hogy sikerül-e megőrizni a kontrollt, és hogy az alkohol olyan szer marad, amit időnként használ, aki akar, de nem veszi át az uralmat a mindennapok felett.

A magyar száraz november mozgalom komoly sikere, mondta el még a kommunikációs szakember, hogy nemrég kooperációs szándékát jelezte egy angol kutató, aki a britek „Dry January” mozgalma kapcsán azt kutatta, milyen pozitív hatása volt az egyhónapos nem ivásnak a vizsgáltak körében.

Ezek szerint már Angliában is tudnak a magyar szárazokról, és nemcsak a legénybúcsúk ideális (nekik olcsó!) helyszíneként tartanak minket számon a szigetországban.