Bareith Istvánné Zsuzsanna szülei a bukovinai Andrásfalváról származnak. 1909-ben született az édesapja, 1920-ban az édesanyja. Heten voltak testvérek, ő a legfiatalabb gyermek, 1962-ben született.
Miután Andrásfalváról kitelepítették a családot, éltek több magyarországi megyében is. Végül Aparhanton telepedtek meg, Tolnában. A hímes tojások festését nem azonban nem édesanyámtól, hanem saját magamtól, három leánygyermek édesanyjaként tanultam meg. Szembejött velem egy gyönyörű könyv… A képek alapján próbáltam a lányaimmal mintákat rajzolni.”
„Most, a pandémia előtt, jártam egy tanfolyamra is, Pécsre, a Zsolnay-negyedbe, ahol az unokáimmal együtt megtanultam a tojásírás csínját-bínját. Azóta szinte minden nap írok tojást, ma, nagypénteken is” – mesélte az ÉrdMostnak Zsuzsa, aki nemcsak az írás fortélyaival, hanem a hagyományaival is tisztában van.
„A tojásokat mindig nagypénteken írták. Akkor nem végeztek házimunkát, csak a tojásírással foglalkoztak a lányok, asszonyok. Délután három órakor kezdték, mert úgy gondolták, hogy Jézus akkor halt meg értünk a keresztfán, és ez az isteni irgalmasság órája. Ekkor az ima és a kérés sokszorosan meghallgattatik.”
A húsvéti sonkához, a töltött káposztához sós-édes kalácsot ettek Bukovinában, amit Zsuzsa édesanyja öt ágból font, Krisztus öt szent sebére utalva.
„A tojásírás szent dolognak számított. Úgy tartották, a piros szín Jézus kiontott vérére emlékeztet. A legenda szerint egy szegény asszony, értesülve Jézus haláláról, letérdelt a keresztfa tövébe. Volt nála egy kosár, tele tojással. Ezekre cseppent rá Jézus drágalátos szent vére, és megfestette őket. Ennek emlékére festjük pirosra a tojást.”
„Régen csak főtt tojással (és növényi festékkel) dolgoztak. A tojásokat aztán elvitték megszentelni a többi, húsvétra szánt étellel – sonka, torma, fokhagyma, bor – együtt. A tojásokat az ünnepi asztalnál feltörték, és ahányan voltak, annyifelé vágták. Ez a család összetartozását jelképezte.”
„A sorban az ételszentelésre szánt tojások voltak legelöl, aztán következtek azok, amelyeket a leányok a legényeknek, a nagyszülők az unokáknak, a keresztszülők a keresztgyermekeiknek írtak.”
„A lányok a legszebben megírt piros tojást mindig az udvarló legénynek adták. Azért mondják a tojásokon szereplő mintát viasszal írt üzenetnek, mert a legény csak ránézett a tojásra, és mindjárt tisztában volt a jelentésével. Egy gereblyés vagy sarlós, ekevasas mintából tudta, hogy ez a lány dolgos, szorgos, ha őt választja, jól fog járni vele.”
Bukovinai ének, amit csak nagypénteken énekeltek. Zsuzsanna nagynénjének hagyatékában maradt fent.
„Az asszonyok a körülöttük lévő növények mintáit írták fel (tulipán, rozmaring, barkaág), de megjelenítették az állatok egyes állatok testrészeit is (kakastaréj, récetalp, csibeláb, fecskefarok). Ezeknek rontáselhárító szerepet tulajdonítottak. Főleg a nagy-, illetve keresztszülők írták fel ezeket, hogy megvédjék a gyermeket a rontástól, betegségtől.„
Nagyon fontos volt a tojások színe is. Kezdetben hagymahéjjal, növényi festékekkel színezték a tojásokat, de miután megjelentek a szintetikus festékek, sokkal élénkebbé váltak a tojások is.
„Ha a leány zöld tojást adott, a legény tudta: tetszik is a lánynak meg nem is. Ha sárgát, az az egyértelmű elutasítás jele volt. A piros a szerelmet, az örömet és Jézus kiontott vérét jelképezte. A lila a bűnbánat színe volt. A zöld, ha nem a legénynek adták, a tavasz, az újjászületés szimbóluma volt. A kéket a rokon gyerekek kapták. A többszínű tojásnál a fekete nagypéntek gyászára, a piros Jézus kiontott vérére és a fehér a húsvét, a feltámadás örömére utalt.”
„A piros tojást beletették a kisgyermek fürdővizébe, hogy egészséges legyen, a lánynak a fürdővizébe, hogy szép pirospozsgás legyen az arcuk. Az ifjúházasok ágya alá is gurították, hogy bőséges legyen a gyermekáldás. Az épülő ház alapjába is tettek tojást, és beteg ember ágyába is.”
Zsuzsa a szép húsvéti történetek és hagyományok elmesélése után megosztotta velünk azt a locsolóverset is, ami még szülei hazájából, Erdélyből ered. Ezzel a verssel kívánunk minden olvasóknak áldott, boldog húsvéti ünnepeket:
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.