Évtizedek óta oktat a szövés, fonás, batikolás és más népi kézimunkák tudományára és fortélyaira Tamaskáné Jakab Margit. Érdi klubdélutánjai, szakkörei és táborai a régi fonók hangulatában telnek, kilendítenek a hétköznapok mókuskerekéből.

Margit ismeri a hagyományos tojásfestés csínját-bínját is, többször tartott húsvét előtt tojásfestő foglalkozásokat.

A lányaimmal magam is részt vettem az egyik foglalkozásán, még a Covid előtt. Ezeket a tojásokat írókával készítettük.

A Covid miatt ezek sajnos megszűntek, de aki szeretné, kis gyakorlással otthon is elsajátíthatja a technikát, Margit útmutatása szerint.

Margit egyébként hazulról hozta a tudományát. Mint meséli:

„Bukovinai székely családból származom, nem tanultam a tojásfestést sehol, csak ellestem a család többi tagjától. A mintákat is otthonról hoztam. Nem emlékszem rá, hogy lett volna olyan különleges ábra, amit előszeretettel rajzoltunk volna – a lényeg az volt, hogy minél egyszerűbb legyen.”

„Van egy aranyszabály: a tojást vagy kétfelé vagy négyfelé osztjuk. Ez az eget és a földet, illetve a négy évszakot szimbolizálja. Ehhez mérten kanyarítottuk a mintákat. Ezek vagy virágok vagy geometrikus minták voltak, különböző, vallásos jelentéssel és termékenységi szimbólumokkal, ősi jelekkel.”

„A mintákat egymásnak adták tovább, irodalma ennek nem volt – nem is lehetett, hiszen a legtöbb családban a Biblián kívül nem voltak könyvek” – jegyezte meg Margit, aki nemcsak az írókázást tanította meg a foglalkozáson, hanem a tojásberzselést is.

Kezdjük ez utóbbival.

Berzselés

A tojásokra növények szép formájú levelét berzseljük: ráfektetjük a levélké(ke)t a tojásra, majd óvatosan egy harisnyába bújtatjuk, és a harisnyát rászorítjuk úgy, hogy a levél teljesen rásimuljon a tojásra, ami aztán levelestől, harisnyástól belerakjuk a főzővízbe, amibe teszünk hagymahéjat is.

A hagymahéj adja majd a tojásunk színét. A levél alatti rész nem színeződik el, ettől lesz mintás a tojás.

A tojásokat hagyjuk a főzőlében kihűlni, majd távolítsuk el a harisnyát, a levelet, és dörzsöljük át a tojásunkat szalonnával.

Margit szakkörén készült pár batikolt tojás, képünkön az írókázottakkal vegyesen láthatók:

Írókázás

Régen nem tojásfestékkel, hanem hagymahéjjal, növényi festékekkel festettek, így nem voltak olyan erőteljes színűek a tojások, mint manapság.

Most választhatunk számtalan szín közül – a piros a legnépszerűbb. Régen csak annak a legénynek járt a piros tojás, aki a leánynak tetszett, tehát nemcsak a minta, hanem a szín is jelzésértékű volt.

Margit azt ajánlja, próbálkozzunk ételfestékkel, az szépen fed és tartós is.

A lányaimmal ételfestékkel színeztük ezeket asz írókázott tojásokat:

Az írókázást érdemes otthon kipróbálni, nagyon szép és látványos az eredmény. A húsvét előtti hétvége nagyon alkalmas lesz erre, mivel kétnapos esőt jelez a meteorológia…

Margit mutatott pár mintát a szakkörében, ezeket mi is lefotóztuk. Érdemes megpróbálni, nem túl bonyolultak. Természetesen az interneten is találunk sokféle mintát, kedvünk szerint.

Ha megvannak a minták, szedjük össze a hozzávalókat. Az írókázáshoz az alábbiakra lesz szükségünk:

– méhviaszra (ha nincs otthon mézgyertyánk, amit megolvaszthatnánk, lapocska formájában gazdaboltban vehetünk). Az olvasztott méhviaszt egy befőttes üveg tetejébe csurgassuk bele. Ott aztán majd megszilárdul megint, de ez nem baj.

–  Írókára. (Egy aludobozból kivágunk egy kb. 3 cm széles csíkot, és felpödörjük. Olyan lesz, mint egy tollbetét levágott darabkája. Ezt a keskeny kis hengert cérnával vagy vékony fonállal egy ágacskához rögzítjük – legjobb erre a célra a szőlővessző, mert az bütykös, és könnyű a rögzítés).

Ezt az írókát mi készítettük, körülbelül tíz perces mutatvány. Több éve használjuk, ezért már nem a legszebb, de legalább jól bejáratott. Aki nem szeretne otthon bajlódni vele, hobbyboltokban is beszerezheti.

– Szükségünk lesz egy sima gyertyára,

– tojásra és ételfestékre (vagy tojásfestékre),

– puha rongyra.

A tojásokat megtisztítjuk, megfőzzük (vagy kifúrjuk és kifújjuk – így tartósabbak, és függeszteni is tudjuk őket).

Az íróka alumíniumhengerét felforrósítjuk a gyertya lángjánál (ettől olyan fekete, mint a képen is látszik), majd erősen a méhviaszhoz nyomjuk. A forró alumíniumtól megolvadó méhviasz befolyik az íróka hengeres végébe, és szépen fel tudjuk vinni a tojásra.

Saját tapasztalat, hogy ezt azért érdemes párszor kipróbálni egy csúnyább tojáson – pár perc alatt rájövünk a csínjára-bínjára. Ha mégis elrontanánk, ronggyal gyorsan töröljük le a felvitt viaszt. Ha már rászáradt, gyertyaláng felett olvaszthatjuk meg.

Ne essünk kétségbe, hogy a viaszrajz csúf fekete lesz – ezt le fogjuk szedni a tojásunkról.

De előbb a festőlébe tesszük, és ha elkészült, hagyjuk megszáradni. Ha ételfestékkel dolgozunk, a festőléhez adjunk egy-két kanál ecetet. A festővíz langyos legyen, nincs szükség forró vízre.

Ha megvan a kívánt szín, el lehet távolítani a viaszt: a tojást óvatosan a gyertya lángjához tartjuk, és a megolvadó viaszt  puha ronggyal letörölgetjük.

Íme a végeredmény:

Margit figyelmeztetett arra, hogy a méhviaszt nem tudjuk kispórolni – sima gyertyaviasszal ugyanis nem tudunk szépen dolgozni, az túl könnyen olvad, így a meleg festőlében torzulhatnak a minták.

Zsírkrétával viszont érdemes próbálkozni, főleg, ha kisebb gyermek van a háznál, akinek az írókázáshoz még nincs elég a kézügyessége, és ez a módszer számukra biztonságosabb is.

Küldjék be nekünk a legszebb hímestojásokat április 3-ig a szerkesztoseg@erdmediacentrum.hu e-mailcímre, és mi húsvét hétfőn bemutatjuk őket. 

Kellemes húsvéti készülődést kívánunk!