Ma húshagyó kedd van, holnap hamvazószerda, amely véget vet a vidám mulatozásnak: a tél elűzve, immár böjti szelek süvítenek, kezdődik a húsvét előtti 40 napos böjt időszaka. Mi maradt ebből a népi hagyománysorozatból mára? A legtöbb helyen valami beöltözős mulatozás. Kiveszünk a kölcsönzőből valami divatos jelmezt, jót szelfizünk a gyerekkel az ovis/sulis farsangon, majd megy tovább az élet ugyanúgy, ahogy addig.
Nincs is ezzel baj, de azért föltettem pár napja egy kérdést az Érd Óváros Értékőr Facebook-csoportban, hogy vajon vannak-e Érdnek saját, a helyi sváb hagyományokon túlmutató egyedi farsangi szokásai, amelyekből valami még megőrződött? A csoport alapítója, Szabó Csilla válaszul küldött néhány, a Móra iskola farsangi napján, pénteken készült felvételt, ami felkeltette az érdeklődésemet.
„Nálunk a farsangi mulatság egész napon átívelő program szokott lenni – foglalta össze szokásaikat Sátori Boglárka, a sajátos nevelési igényű gyerekeket nevelő Érdi Móra Ferenc Általános Iskola és EGYMI igazgatója. – Az eddigiekhez képest most egy újdonságot is beillesztettünk: szerveztünk egy kis menetet, ahol síppal-dobbal-nádi hegedűvel, mindenféle zajos eszközzel űztük a telet, majd a végén kiszebábut égettünk.”
Az ötletet az egyik alsós osztályfőnök hozta, akit arra kértek meg, hogy néhány percben tanítson néptáncot a farsangi mulatságban. A télűző menet pedig kitűnően passzolt az iskola speciális jellegéhez.
„A mi speciális gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményünkban a vezető tünet minden gyereknél valamilyen fokú értelmi sérülés, emiatt ők kizárólag külön nevelési formában vehetnek részt – magyarázza az igazgatónő. – Az értelmi sérüléshez jellemzően autizmus, ADHD társul, illetve vannak mozgássérült, látássérült gyerekeink is. Egy ilyen típusú intézményben nagyon fontos szerepe van bármilyen mozgással összefüggő tevékenységnek. Nemcsak a kifejezett mozgásfejlesztés különböző formáinak, hanem annak is, hogy a lehető legtöbb feladatba integráljunk valamilyen mozgásos tevékenységet. Hiszen például az olvasástanulásnál is nagyon fontos a ritmusérzék fejlesztése. A zenei és egyéb művészeti nevelésnek, valamint a sportnak pedig azért van különösen fontos szerepe egy ilyen típusú iskolában, mert ezekben a tevékenységekben a mi gyerekeink teljesítménye összemérhető az ép gyerekekével, tehát könnyebben sikerélményhez juthatnak.”
A gyerekek és a felnőttek is lelkesen fújták a télűző rigmusokat, szinte megbabonázta őket a tűz mágiája. Az égetős télűzés nemcsak mifelénk, hanem szinte minden földrészen élő szokás, ahol komolyabb hideg évszakot kell átvészelni. Igazán szép, hogy a Móra nevelőtestülete a pedagógiai célokat egy ősi hagyománnyal is tudta ötvözni.
A kiszebaba készítése – többnyire szalmából – Magyarországon igen elterjedt szokás volt. A bábut a főtéren vagy a falu szélén állították föl. Helye válogatta, hogy inkább egy csinos menyecskét vagy csúf banyát formáltak belőle, hogy elégetésével, és kántálással, dobolással, zörgéssel szimbolikusan megszabadítsák a közösséget nemcsak a téltől, de a betegségektől, bajoktól, rossz szellemektől egyaránt.
A dél-amerikai Bolíviában magam is láttam télűző népünnepélyt június 21-én, az egyik legnagyobb inka város romjainál (Tiahuanaco). Ott az emberek a fagyos éjszakai sötétségben gyülekeztek, hogy nagy tömegben együtt várják a nap első sugarait, közben ettek-ittak. A hagyomány szépen ötvöződött a biznisszel: a harapnivaló mellett előre csomagolt áldozati tárgyakat vásároltak a helyi árusoktól, aztán ezeket egy nagy közös máglyán elégették, és – biztos ami biztos – alaposan körbetáncolták, nehogy egy ártó szellem kiszabaduljon.
A farsang eredetileg középkori német polgári hatásra került be hazánkba, és a télűzés mellett a párválasztásban is fontos szerepe volt. A legények szervezték a bálokat, a lányok pedig rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli szezon és a táncmulatság aztán eljegyzésbe, majd esküvőbe torkollott. Farsang vasárnapja a farsangi időszak végén lévő farsang farkának első napja. Hétfőn, a farsang farkának középső napján tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, nótázhattak, férfi módra mulathattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom.
Húshagyó kedden (vagyis ma) volt szokás szalmabábut (vagy koporsót) égetni, és ezzel jelképesen lezárni a farsangot és a telet.