Az érdi iskolák, óvodák mellett a környék oktatási intézményei is képviseltették magukat a főtéren: a Budai út és a környező utcák is megteltek.
Kezdetben mindenki a saját iskolája csoportjához csatlakozott, de aztán elindultak a résztvevők, keresték az ismerősöket, beszélgettek. A Móra iskola molinója mögött például több VMG-s diák is felsorakozott.
Volt, aki figyelemfelkeltő táblát is készített, mások csak az iskolájuk nevét jelző papírt mutatták fel.
A Budai úton közlekedő autósok lassítottak, dudáltak, sőt, egy arra haladó mentőautó még szirénázott is.
A helyszínről élő adásban jelentkeztünk reggel 8 után:
„Azért vagyunk itt, hogy szolidáljunk a tanárokért” – fogalmazott egy nyolcéves, aki az édesanyjával érkezett. „Ez azért fontos, hogy tudjunk tanulni, és ne legyünk buták” – tette hozzá a Batthyány iskola harmadikos diákja. „Szeretnénk kiállni a tanárainkért és a gyerekek jövőjéért. Nemcsak a béreken kellene változtatni, hanem az oktatási rendszeren is. Nagyon megterheli a tananyag mennyisége a gyerekeket” – mondta az édesanya.
A battai Aranyból tanárok és diákok is érkeztek. A tizenegyedikes Laura elmondta: szülők nem kísérték őket, de támogatták, hogy részt vegyenek az élőláncon. „Igazságtalan, ami a tanárainkkal történik. Akik tanítanak minket, méltó körülmények közt kellene, hogy dolgozzanak, és meg kellene kapniuk azt a fizetést, amit megérdemelnek azért, hogy a következő generációt képzik” – jegyezte meg.
„A tanárok nagyon kevés motivációt kapnak, egyértelmű, hogy lélekből csinálják, nem azért, mert megéri nekik. Ezen változtatni kell, hiszen rengeteget készülnek azért, hogy az óráink jók legyenek” – ezt már egy VMG-s diák mondta. Sokan érkeztek a gimnáziumból, de csak egyikük készül pedagógusnak.
„Tizenkettedikes vagyok, az ELTE tanító szakára készülök. Emellett a jelenlegi helyzetben is kitartok, a gyerekek iránti szeretetem, és a neveléshez való vonzódásom miatt. A szüleim támogatnak, de fel akarnak készíteni arra is, hogy nehéz lesz” – mondta az érettségi előtt álló fiatal lány, akinek a családjában volt már pedagógus, sőt, egyetemi tanár is.
„Amikor bejelentettem az osztályfőnökömnek, hogy tanárnak készülök, annyit mondott: na, még egy éhező bölcsész. Volt azért pár év, amikor úgy éreztük: valami azért alakul. Ez akkor volt, amikor a fizetésünket a minibálbérhez kötötték. Ezt aztán eltörölték. A fizetésünk lassan elvesztette a vásárlóértékét, a megnövekedett terhelés azonban megmaradt. Aki tanárnak készül, nézze végig a pedagógus egyetlen napját” – ezt már Maróti Zsolt Viktor, a VMG történelem és magyar szakos középiskolai tanára mondta, aki szintén részt vett az élőláncon.
Eljött Somfai István is, aki 44 évig tanított a VMG-ben, amelynek három ízben igazgatója is volt.
„A feleségem és a fiam is pedagógus. Az ő jövőjéért is vagyok itt. A fiam imád tanítani. Doktori címmel rendelkezik, és százhetvenezer forint a fizetése – igaz, csak háromnegyed állásban van a Vörösmarty gimnáziumban. Én 44 évig tanítottam, a feleségem 36, a fiam 8 évig járt a VMG-be, és már 8 éve tanár. Ha összeadjuk, közel száz éves kötődésünk van az intézményhez.
Nemcsak a családunk, illetve VMG-s pedagógusok, hanem minden tanár és diák nevében vagyok itt. Ez az elhanyagolás, ez a megnyomorítás már rendszerszintű, és nehéz ezt indulat nélkül elfogadni.
Törökbálintról is érkeztek pedagógusok. Ők a tanárhiányra szerették volna felhívni a figyelmet. „A béremelés inspiráló lenne. Gondoljunk csak bele: egy pedagógus, aki nyugdíj után visszajön tanítani, 3500 forintos bruttó óradíjat kap – ez nettó 2800 forint. Egy takarítónő négyezer forintos órabérért dolgozik” – hangsúlyozta egy tanárnő.
Arra a kérdésre, látják-e értelmét az élőláncnak, a Bolyai iskola egyik pedagógusa úgy fogalmazott: „Nagyon bízunk az eredményben, de többen kellene, hogy legyünk. Körülbelül 30 százalékunk csatlakozik, ami kevés. Van, aki fél, van, aki nem foglalkozik vele vagy értelmetlennek találja. A közvélemény lát minket, egyre többen állnak mellénk, de politikai oldalról semmi változás nincs. Azért kitartunk. Muszáj.”
