„A változáshoz összefogás és tömeges tiltakozás kell” – mondja Dóry Erika, a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Érdi Tagintézményének logopédusa. Korábban polgári engedetlenkedtek, október 5-én, a Pedagógusok Világnapján pedig sztrájkoltak is a Pedagógiai Szakszolgálat érdi munkatársai, országszerte sok más tanárhoz hasonlóan.
Önök miért vettek részt a sztrájkban, és hányan tiltakoztak?
A tantestület nagyjából fele, húsz ember tudott aktívan csatlakozni a sztrájkhoz, tizenegy, a munkát felvevő kolléga pedig támogató nyilatkozatban állt ki mellettünk. Mi, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok, pszichológusok ugyanazért sztrájkolunk, amiért szeptember 26-án úgymond engedetlenkedtünk is. Szeretnénk felhívni a figyelmet közoktatás lesújtó, megalázó helyzetére.
És persze tiltakozunk a hatalmi megfélemlítés, a tanárok lekezelése ellen is. Szeretnénk, ha párbeszédet folytatnának velünk, figyelembe vennék a kéréseinket.
Milyen személyes indokai vannak?
Négy gyermeket nevelek, mellette logopédusként dolgozom a szakszolgálatnál. Így kétszeresen is érdekelt vagyok az rendszer megreformálásában, a munkakörülmények és bérezés javításában. Mert lássuk be, most siralmas, kőkorszaki körülmények között tanítunk: a terápiás eszközeink elavultak, az újakat saját költségen szerezzük be. Tényleg gyökeres reformokra lenne szükség ahhoz, hogy valami is változzon.
Mit ért kőkorszaki körülményeken?
Ami a legszembetűnőbb, a szakszolgálat épülete. Mállik a vakolat a falon, a szülők viszolyognak bejönni hozzánk. Bent sem jobb a helyzet: a bordásfal már nem biztonságos, nem engedjük fel rá a kicsiket, az ablakokat pedig lassan ki sem merjük kinyitni, mert azonnal leszakadnának. A legalapvetőbb fejlesztő eszközökből is hiány van: saját fizetésünkből teremtjük el elő a napi munkavégzéshez nélkülözhetetlen kellékeket.
Én vásárolom a füzetlapot a szakértői vizsgálatokhoz, én veszek normális minőségű ceruzát, hogy a gyerekek rajzolni tudjanak. Ha nem veszek ragasztót, vagy a gyerek nem hoz be otthonról, nem tudjuk beragasztani füzetébe a feladatlapot sem. És egy garnitúra ceruza, egy csomag papír ezer forint, de magamnak veszem a minőségi, korszerű tankönyveket is, 4-5 ezer forintért.
Ez nem az városi intézmény vagy az azt felügyelő Ceglédi Tankerület dolga lenne?
Ahogy tudom, náluk erre nincs forrás. Lehet, hogy egy egyházi intézménynél támogatják az eszközvásárlást, továbbképzést. Nálunk a fejlesztőpedagógus fizeti ki az 50-60 ezer forintba kerülő, harminc órás kurzusokat – ebből hét év alatt pedig 120 órát kell teljesítenünk. De ott van a kötelező szakvizsga ára is: a legolcsóbb helyen is 1,5 millió forint, amit szintén mi teremtünk elő.
Ezt mekkora fizetésből teszi?
Öt éve dolgozom pedagógusként. A fizetésemet 23 ezer forintos pótlékkal kell kiegészíteni, hogy elérje a garantált bérminimumot, tanári bérem ugyanis hivatalosan alacsonyabb annál (bár volt rá kormányzati ígéret, a tanárok fizetése 2014 óta nem követi a minimálbér emelkedését – K. T.)
Vagyis bruttó 260 ezer forintot kap, plusz a családi adókedvezményt. Hogyan tud, tudnak megélni ebből, és még finanszírozni a logopédusi felkészülést is?
Nem szeretnék panaszkodni, a férjem is dolgozik. Az persze így sem titok, hogy nehéz ennyiből kijönni, különösen most, a válság idején, ön is látja, hogyan drágulnak napról napra az élelmiszerek, ugrik meg a villanyszámla. Egy pályakezdő pedagógusnak szerintem nem is sikerülne önállóan boldogulnia. Szeptember 26-án 18 kollégájával együtt vett részt a 2-4 órás polgári engedetlenségi akcióban.
Önöket érte valamilyen retorzió?
Nem rúgtak ki senkit. De a tiltakozók közül személyenként mindenki felszólítást kapott a Ceglédi Tankerülettől: ajánlott tértivevényes levelet, postai úton, saját címre kézbesítve – a „levelezés” így valószínűleg többe került, mint amennyivel érdi tagintézményünk egy tanévben szabadon gazdálkodik.
Az üzenetben az állt, hogy tartózkodjunk ettől a magatartástól, és a gyerekek fejlődéshez, tanuláshoz való jogát ne korlátozzuk. Mi, az elmúlt évek tapasztalata alapján úgy látjuk, hogy nem ez a pár óra kimaradás korlátozza a gyerekek, tanulók jogait, hanem sok egyéb, rajtunk kívülálló, az oktatás jelenlegi helyzetéből, támogatottságából adódó probléma.”
A mostani sztrájkot viszont törvényesen tartották.
Igen, ám ez a törvényesség rengeteg papírmunkával is járt. Már öt nappal a sztrájk előtt be kellett adnunk egy szándéknyilatkozatot, névsort, órarendi adatokat – mindezt egyenként, minden résztvevő kitöltötte. Aztán a sztrájk napján ugyanezt még egyszer be kellett küldenünk, jelenléti ívekkel, támogatói nyilatkozatokkal rendkívül rövid idő alatt.
Úgy gondolja, hogy a tanári tiltakozás meghatja vagy legalább elgondolkodtatja a kormányt, az oktatásért is felelős Pintér Sándor belügyminisztert?
Válaszként hadd mutassam meg, mi a mi helyi sztrájkunk jelképe: egy kis fecske. Arra emlékeztet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de ha sokan vannak, a drót is leszakad alattuk. Azt szeretném, hogy mi, változást akaró pedagógusok és szülők, érezzük át a „fecskeségünket”, értsük meg, hogy csak együtt érhetünk el változást.
Fontos, hogy itt, Érd-szerte több iskolában is megmozdultak a szülői és pedagógusközösségek: például a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban is sztrájkoltak a tanárok, órák előtt pedig több száz fő részvételével tartottak flashmobot.
Milyen visszajelzéseket kapott, mióta vállaltan részt vesz?
Abszolút pozitív megerősítést kaptam a barátoktól, kollégáktól és szülőktől. Senki sem mondta, hogy ezt nem kellene tennem. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni: mi nem a saját tagintézményünk vagy a tankerület ellen harcolunk, azért küzdünk, hogy az oktatásügy általánosan nyomorult helyzetére hívjuk fel a figyelmet.
