Ismét lesz Művésztelep, de mindeközben megnyílt az Érdi Városi Galéria emeleti helyiségeiben a korábbi évek művésztelepeinek alkotásaiból válogatott kiállítás. Kéri Mihály 1992 óta a képzőművészeti élet motorja, a galéria művészeti vezetője, a művésztelep alapítója. Szó volt a kiállításról, a művésztelepről, a művészet szerepéről egy megyei jogú város életében, de arról is beszélgettünk, mi a város felelőssége a szellemi-kulturális élet alakításában.
A művésztelepet 2009-ben alapította nyolc képzőművész, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, a szigetszentmiklósi Patak Csoport és az érdi X-ART Művészeti Társaság tagjai. Elevenítsük fel az elmúlt tizenhárom évet.
Eleinte Ófaluban, a Termál szállóban volt a főhadiszállásunk és az ófalusi II. Lajos iskolában rendeztük be a műtermeket. Ideális hely volt, de sajnos mindkettő megszűnt. A szállót a tulajdonosok eladták, azóta az enyészeté, az iskolában pedig azóta az Egységes Pedagógiai Szakszolgálat működik, ahol már nincs nyári szünet. Itt öt-hat évig tanyáztunk, aztán a Vörösmarty Gimnáziumban kaptunk helyet két alkalommal, majd a Bolyai iskolában fogadtak minket. Ezek az alkalmak nagyon jó emlékek, harmonikusan tudtunk együttműködni, tőlük nemcsak helyet kaptunk, hanem lelket, szeretetet, odafigyelést is. A takarítónőktől az igazgató asszonyig mindenki nagyon kedves volt. Most, július 10-étől két hétig a Bolyai iskola Alsó utcai épületében leszünk.
Érden nagyon sok képzőművész él, és más településről is szoktak meghívni alkotókat. Most kik lesznek a közösség tagjai?
A kezdet kezdetén megfogadtuk, hogy a művésztelep alapítóit minden évben meghívjuk. Az évek során nem sokat változott sem a létszám, sem a meghívottak összetétele. Sajnos volt, aki meghalt, van aki betegség miatt nem tudja vállalni a részvételt. Az is alapelv, hogy nagyjából fele érdi legyen, a többi meghívott Budapestről, Szentendréről, Sárospatakról, Salgótarjánból érkezik. Angliából is várunk egy hölgyet. Eőry Emil alapítótag, szobrász, festő, a művésztelep alapítása óta minden évben velünk alkot. Karsch Manfred Érdről, kiváló festőművésznek tartom, fiatalon az NDK-ban élt és érdi lányt vett feleségül, azóta itt él, beilleszkedett. Kovács Johanna, érdi festőművész, nagyon érdekes stílusban, érdekes anyaggal dolgozik, olyanok a festményei mintha reliefek, síkdomborművek lennének. Ponyiczky Szilvia Angliában él, de Érdről származik, a szülei itt laknak. Elfogadott, szakmailag megbecsült festő, reprezentatív helyeken állított ki. Kalocsai Enikő Diósjenőből érkezik, ciklusokban fest, öt-hat évenként változó tematikájú és stílusú munkái vannak. Wróbel Péter budapesti, alapítótag, gyakran szerepel kiállításokon, filozofikus, mély gondolati tartalom, sajátos kifejezési mód jellemzi a képeit, stiláris jegyekben összetéveszthetetlen, eredeti munkákat készít. Puha Ferenc Szigetszentmiklósról – a szakmában jegyzett, elismert festő. Aknay János talán a legismertebb a társaságból, Kossuth-díjas, a szentendrei konstruktív hagyományokat folytató festőművész. Csetneki József Sárospatakról, a Patak csoport tagja, ő maga is vezet egy művésztelepet. Jánosi Katalin érdi festő, két éve volt önálló kiállítása a galériában. Baksai József Tahitótfaluból érkezik, a Vajda stúdió tagja, a figuratív-meditatív, szakrális festészet képviselője, először vesz részt a művésztelepen, Székács Zoltán, festőművész Budapestről absztrakt festő, akit elsősorban az anyagszerűség, a matéria festői alkalmazása érdekel.
És természetesen Kéri Mihály festőművész… Van valami közös az alkotók szemléletében?
A stílusok, szemléletek, megközelítésmódok nagyon változatosak. De amikor kirakjuk egymás mellé a gyökeresen különböző festők műveit, akkor jövünk rá, hogy van valami, ami mégis összeköti őket.
Két hétig összezárva élnek. Csendben alkotnak a nyilvánosság kizárásával vagy lehet önöket látogatni?
Nem fogadunk látogatókat, hogy mindenki nyugodtan tudjon dolgozni, de fontosnak tartjuk a közösséggel való kapcsolatot, éppen ezért július 22-én, pénteken nyílt napot hirdetünk, bárki érdeklődő bejöhet. Két éve több mint százan látogattak el a hozzánk. Ilyenkor be lehet menni a képzőművészek „műtermébe”, az osztályokba, le lehet ülni velük beszélgetni. Családok jöttek gyerekekkel, akik kaptak festéket, papírt, nagyon jól érezték magukat; a felnőttekkel baráti beszélgetések alakultak. Ezen a napon, este, a múzeumkertben tartunk szintén nyilvános pikniket, a művésztelep vendégül látja az érdeklődő közönséget, egy kis falatozás, pohár bor, zene mellett együtt múlatjuk az időt. Az idei művésztelepen készült anyagot a galériában, decemberben mutatjuk be az érdeklődő közönségnek.
A művésztelepen való részvétel feltétele, hogy minden résztvevő egy alkotást a városnak adományoz. Most a galériában ezekből a képekből nyílt állandó kiállítás.
Ez a gyűjtemény immár több mint tíz éve gyarapszik, több mint 140 alkotásból áll, ami eddig raktáron volt, mert nem volt hely, mód, lehetőség, hogy bemutassuk. Most felszabadult a galéria emeletén lévő két helyiség, berendeztük és állandó kiállítóhelye lesz a művésztelep válogatott anyagának. A város kultúrpolitikájában ez alapja lehet annak, hogy egy majdan újonnan épült képtárban városi gyűjteményként bemutassa a város. Nemcsak a művésztelep képeire gondolok, Szepes Gyula – aki Érden egy tradicionális, művészettörténészek által elismert festő volt – munkái is méltó helyet kaphatnának itt, de más festőktől, szobrászoktól, grafikusoktól számos mű van Érden. Szinte minden megyei jogú városnak van képtára, ahol van állandó, reprezentatív gyűjteményes kiállítás. Érd abban a szerencsés helyzetben van, hogy itt él több mint ötven képző- és iparművész. Ez is indokolja, hogy a művészeti életet a mainál magasabb színvonalon érdemes lenne reprezentálni.
Ezért ön mindent meg is tesz, hiszen harminc éve, a művelődési ház igazgatójaként elsőként vitte be a minőségi képzőművészetet a Szepesbe, alapítója volt az X-ART Művészeti Társaságnak, a galéria létrejöttében meghatározó szerepet játszott, és a művésztelep is az ön kezdeményezése és szervezése több mint tíz éve.
Ráckevén éltem tíz évig, 1992-ben jöttem vissza Érdre, amikor pályázaton elnyertem a művelődési ház igazgatói posztját. Persze festőművészként fontos volt, hogy jó kiállításokat szervezzek. Ebben az időben volt három-négy képzőművész a városban, akikből létrejött egy szűkkörű asztaltársaság, és arról álmodoztunk, hogy mit kellene csinálni? A Gesztelyi-ház, a mai galéria, akkor romokban állt, beesett az eső, raktárnak használták, lebontásra volt ítélve. Felvetettük az akkori városvezetésnek, hogy ezt a házat mentsük meg, hiszen műemlék, jó helyen van, a város szívében, a múzeum mellett, a gyönyörű kerttel. Tíz évig nem történt semmi. Amikor megnyíltak az uniós pályázatok, a városvezetés úgy döntött, a Földrajzi Múzeum és a Gesztelyi-ház felújítását, valamint a főtér kialakítását egy csomagban pályázza meg, amit meg is nyert. Így 2011-ben megnyílhatott a galéria. Egy város életében nagyon fontosak a szociális intézmények, óvodák, iskolák, az utak, a közlekedés, de ha nincsenek kulturális-szellemi értékek, nem érzik magukénak az ott lakók, akkor az csak egy alvó város. A kulturális élet alapjai megvannak Érden. Többnyire civil kezdeményezések, de ezek mellett szükséges a megyei jogú városhoz méltó intézményrendszer kialakítása, ami képes arra, hogy akár országos jelentőségű kezdeményezéseket is megvalósítson Érden.
Bartos Csilla