Mihalicz Csilla
Előző számunkban elemeztük, hogy T. Mészáros Andrásnak és csapatának másfél év alatt – a 2019. októberi, a Fidesz számára sokkoló hatalomváltásig – mindössze a Késő Géza Programnak elkeresztelt kívánságlistát, valamint egy 2012-es útkoncepció részleges áttekintését sikerült elkészíteni. Végül egy újabb közgyűlési határozattal több olyan feladatot tűzött ki célul a választások küszöbén – tanulmánytervek, engedélyezési tervek elkészítését –, melyek megvalósításához „a pénzügyi források nagyságrendje miatt várhatóan a Kormány támogatása lesz szükséges”.
Lehetett emögött bizalom, hogy ha az elvtársak megígérték, akkor úgyis meglesz a lóvé, meg annak tudása is, hogy nem érdemes nagyon fáradozni. A 2019-es helyhatósági választások eredményét követően sokan szomorú sorsot vizionáltak az ellenzéki városoknak. Alig öt hónappal a váltás után kitört a pandémia, és az érdi városvezetés erőfeszítései az elvonások teremtette szűkülő mozgástérben a szorító hiányok kezelésében merültek ki. Talán a kormánynak is volt jobb dolga annál, hogy a pandémiás vészhelyzetben Érd útfejlesztéséhez forrásokat biztosítson. El is lehetne feledni Érd sosem volt 60 milliárdját, ha az ellenzékbe került fideszes csapat nem venné folyton elő a témát a teszetoszaság szinonimájaként, mintha valóban létezne egy máig érvényes beváltható ígéret.
Az érdi Fidesz narratívája szerint a 60 milliárdot azért nem tudta elhozni a Csőzik László vezette önkormányzat, mert 1. nem is kérte, 2. nem kérte elég szépen, 3. nem készített részletes ütemtervet, hogy mikor mennyit mire kér. Hogy tisztába tegyük a kérdést, a városházához fordultunk válaszokért.
Kérni kérte
„Minden alkalommal, amikor kértem a kormánytól azt a 700 millió forintot, amit a 2019-es őszi helyhatósági választások előtt az állam évente átutalt az érdi önkormányzatnak, kifejtettem: borzalmasak az érdi utak, rengeteg az aszfaltozatlan utca – felelte kérdésünkre Csőzik László polgármester. – Amikor a kieső iparűzési adóbevételek kompenzálása érdekében folyamodtam a kormányhoz, akkor is minden alkalommal hivatkoztam az utak állapotára. Tavaly nyáron egyenesen a miniszterelnökhöz fordultam, kértem, hogy adjon forrást útépítésre Érdnek. Ebben a levélben utaltam a 2018-as 60 milliárdos kampányígéretre is, de érdemi választ nem kaptam, kéréseimet elutasították.”
László Ferenc, a városháza kommunikációs vezetője szerint az önkormányzat konkrét pályázatokat is előkészített az elmúlt két és fél évben. Minden alkalommal indultak a Belügyminisztérium útépítési pályázatain: 2020-ban kértek támogatást a Diósdi úti járdához, 2022-ben a Tárnoki útihoz. 2021-ben a Fácán köz felújítására készített pályázatot minden tekintetben a kormány igényeihez próbáltak igazítani azzal, hogy egy korábban támogatott iskolai beruházás kísérő projektjeként adták be, melyet annak idején Mészáros Lőrinc cége nyert el, az iskola fenntartását pedig a katolikus egyház készül átvenni. Az elvárt önrész háromszorosát is vállalta az önkormányzat, végül mégis elutasították a pályázatot.
A polgármester lapunknak elárulta, hogy az első perctől blöffnek gondolták a 2018-as 60 milliárdos ígéretet, miután semmi nem utalt arra, hogy a kormánynak lett volna fedezete a teljesítésére. „A város abban a másfél évben sem látott egy fillért sem belőle, amikor még a Fidesz vezette a várost. A 2018 márciusában elfogadott határozati javaslatok közül egy sem valósult meg.”
Az csak az egyik probléma, hogy az ígéretnek a jelek szerint nem volt fedezete, de már a terveztetésnek sem volt. Hogy erre a szakemberek becslése szerint mennyit kellett volna költeni, az kiderül abból az előterjesztésből, melyet T. Mészáros András készített elő a 2018. júniusi közgyűlésre. A számítások alapja 250 km útszakasz, „kiépítésre vagy átépítésre”. A városvezetés – nagyon helyesen – nemcsak aszfaltozással számolt. Felméréseik szerint „mintegy 100 km hosszúságban az ivóvízvezeték cseréje is szükséges ahhoz, hogy az út megépülhessen”. Továbbá felül kell vizsgálni a városi útkategóriákat – áll az előterjesztésben –, és ennek megfelelően megállapítani a bekerülési költségeket, valamint javaslatot tenni a megvalósítás ütemezésére.
Elengedhetetlen lesz a felmérések nyomán a város úthálózatának forgalomtechnikai szabályozása is: új forgalmi csomópontok, lakó- és pihenő övezetek, korlátozott sebességű övezetek, gyalogosátkelőhelyek, egyirányú utcák létesítése, forgalomcsillapítás stb. A javaslat szerint a lokális gyűjtőutak mentén egyoldali járdát kell építeni, valamint az utak rendezésével egyidejűleg faültetési programot megvalósítani. A szakemberek még a telepítendő fák mennyiségét is felbecsülték. Az elő[1]készítésre, a tervezésre és az engedélyek beszerzésére „a pontosított becslésekre hivatkozva mintegy 3 milliárd forint szükséges” – áll T. Mészáros előterjesztésében, melyet ezzel a mondattal zár: „Javaslom, hogy vizsgáljuk meg, milyen pénzügyi forrásból lehet a lehető leghamarabb elkezdeni a terveztetést és engedélyeztetést.”
Egyik se kapta
Nos, a fideszes városvezetés alighanem ugyanoda jutott, ahová az ellenzéki, vagyis, hogy – kormányzati segítség nélkül – semmiből. És ha ez így van, akkor vajon az mennyire teszetosza, akinek csak ígéretekre futja a haveroktól? A város volt vezetői ellenzékbe kerülve rendszeresen hangoztatják, hogy milliárdokat hagytak a kasszában. Ha ez igaz lenne – és a 60 milliárdos ígéret is –, vajon miért nem költöttek belőle tervezésre? Csőzik László tudomása szerint a 2018-as parlamenti választási győzelem után meg is mondták T. Mészároséknak, hogy felejtsék el a 60 milliárdot.
„Ezért nincsenek komolyan vehető koncepciók, felmérések, tervek, hiszen már ezek is milliárdos tételek, amiket Érd nem tud maga finanszírozni. Ha lett volna pénz a kasszában, mikor átvettük a város kulcsait – teszi hozzá a polgármester –, bolondok lettünk volna nem elkölteni az utak burkolására. Régi adóssága ez a mindenkori városvezetésnek, és aki megoldja, azt az érdi polgárok pajzsra emelik. A hatalomba visszakapaszkodni akaró T. Mészáros és hívei nem tudják mivel magyarázni, hogy párttársaik odafentről büntetik Érdet, ezért hazudnak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a 60 milliárdos bejelentés lufi volt, mint az, hogy a választások után rögtön búcsút intettek Kósának. Az általa tett ígéretek pedig a semmibe hulltak.”
De ha mégis lenne pénz?
Kósa Lajos 60 milliárdos ígéretét ezek szerint leginkább az akkor még létező Érdi Közéleti Kerekasztal vette komolyan. Varga Illés Levente építész, az Érdlakó blogportál szerkesztője emlékeztetett arra, hogy mivel a fideszes városvezetés a lakosság véleményét kérte az útkoncepciónak nevezett színes térképmellékletről, több cikkben is foglalkozott vele az Érdlakó, még videókat is készítettek, hogy kifejtsék, hogyan lehetne a 60 milliárdot a leghatékonyabban elkölteni. Az építészt, aki tagja a jelenlegi közgyűlés Fenntarthatósági Bizottságának, azzal az ötlettel kerestük meg, hogy játsszunk el közösen a gondolattal, hogy az Érd útfejlesztésére beígért pénz létezik. Bár ma már, ha lenne is, feleannyit érne, mint 2018-ban, és nehezen hihető, hogy a háború árnyékában az extraprofitadó bevételeiből Érden kívánna a kormány útfejlesztést finanszírozni, tervezgetni mindig érdemes.
Mire költene Érden az urbanisztikában jártas, számos fővárosi közlekedésfejlesztési projekt menedzselésében tapasztalatokat szerzett építész? „A város útfejlesztése évtizedekben mérhető program, ezért az inflációt is bele kell kalkulálni. Érden ráadásul nem csupán utakat kellene burkolni, hanem közterületet szükséges építeni. A közterületnek sok funkciója van, a gépjármű-közlekedés támogatása csak az egyik. Legalább ilyen fontos a felszíni vizekkel való gazdálkodás, a közművek helybiztosítása (az elavult vízvezetékek cseréje, a légkábelek föld alá vezetése), a kerékpáros és gyalogos közlekedés biztosítása satöbbi. Első lépésben tehát fel kell deríteni a legégetőbb problémákat. Arra nyilván kell költeni, hogy világosan lássuk, mire érdemes költeni, vagyis egy jó tervezési programra. Én első körben az itt élő szakemberek meglátásaiból próbálnék összerakni egy hasznosítható közösségi tudást. Nemrég Budapesten egy közlekedésfejlesztési projekt során megtettük, és számos ponton változtattunk is az eredeti elképzeléseinken.”
A leghatékonyabb és fenntartható fejlesztés Érden Varga Illés Levente szerint a közösségi közlekedés megerősítése volna, annak érdekében, hogy az emberek ne autóval induljanak el otthonról. Az elmúlt 15-20 évben számos úthálózat-fejlesztési terv született, ezeket ma már nem lehet érvényesnek tekinteni, hiszen ott vannak nagy hiányosságok, ahol most gőzerővel épül a város, például Park[1]városban az autópálya mellett. Először tehát azokat a fő- és gyűjtőutakat kellene rendbe tenni, ahol buszt szeretnénk közlekedtetni. Érdnek hatalmas szerencséje, hogy a helyközi járatok nagy területrészeket kiszolgálnak, és azokat nem a városnak kell finanszíroznia. Az ellátatlan részekre viszont minimum iskolabusz-szolgáltatást kellene megrendelni, és kiépíteni úgy az érintett utakat, hogy azok legalább midibusszal járhatóak legyenek. Nagy előrelépés lenne, ha csúcsidőben 5-8 percenként csuklós buszok vinnék az embereket Parkvárosból – ahonnan nem lehet a vonathoz terelni a közlekedőket – az Etele térre. Az iskolabuszok hálózatát és üzemeltetési koncepcióját persze a városnak kell megterveznie.
Remény
„Én első körben akár még hitelt is felvennék tervek készítésére, és megkérném Aradszki Andrást, hogy lobbizzon általában is az önkormányzatok finanszírozása érdekében – fűzi hozzá az építész. „Az előző vezetés 2019. júniusi közgyűlési határozatához csatolt színes ábra a 12 műveleti területtel, valamint az egyoldalas Késő Géza Program feliratot viselő jelszógyűjtemény viccnek is gyenge. Ha csak előveszik azokat a terveket, amiket korábban ők csináltattak, és összevetik azokkal a zónákkal, amiket kijelöltek, már láthatták volna, hogy a lakó-pihenő övezeteket épp keresztülvágják ezek a határvonalak. A tervezési határt a műszaki tartalom határozza meg, és nem a választókerületi határok. A Késő Géza Programban odavetett címszavaknak pedig nincs koncepcióértékük. Az nem terv, hogy »csatornázzunk!«. A koncepció ott kezdődik, hogy meghatározzuk: hol, hogyan, mivégre és miből csinálunk valamit. De mivel a közelgő választások apropóján készült, nem gondolom, hogy komoly szándék lett volna vele. A választások idején megnéz[1]tem a városi honlapon a futó projektek beszámolóit, és bizony azok határideje vagy már lejárt, amikor a Fidesz átadta a város vezetését, vagy hamarosan lejárt volna úgy, hogy még a közbeszerzések sem voltak kiírva. Ha egy működő városházát adtak volna át, önállóan is dolgozni képes munkatársakkal, át lehetett volna venni a projekteket. De mivel itt korábban a főnök személyesen kézivezérelte a projekteket, és aki valamit kifogásolt, arra rásütötték, hogy a város »fejlődését« akadályozza, nem volt mit átvenni, mert nem működött semmi.” Reménykedésre ad okot, hogy a jelek szerint mind Aradszki András, mind Csőzik László kifejezte együttműködési szándékát a város érdekében. Volt jó néhány év felismerni, hogy egyedül nem megy.
