Eredménytelenül zárult a Tárnoki úti és a Sulák utcára kiírt közbeszerzési eljárás, mert a nyertes beruházók az ukrán-orosz háborúra, illetve a nyomában járó áremelkedésre hivatkozva nem vállalták a kivitelezést. Az önkormányzatnak szinte semmi mozgástere nincs, a kormányhoz fordul segítségért.
„A háborúra, illetve annak közvetlen és közvetett következményeire társaságunk felkészülni nem tudott”
– ezzel magyarázta Európa egyik legnagyobb építőipari cége, a francia Colas magyar leányvállalata, miért nem vállalja a Tárnoki út felújítását. Annak ellenére sem akarta a vállalat aláírni a már kész szerződést, hogy ő nyert az önkormányzat által kiírt közbeszerzésen. Erről nem sokkal a végső határidő lejárta előtt értesítette az önkormányzatot – tudtuk meg az érdi önkormányzat kommunikációs vezetőjétől.
Az is jól mutatja, hogy az árak elszabadulása milyen komoly kockázati tényező lett a piacon, hogy a közbeszerzési eljárás keretében zajlott verseny második helyezettje, az osztrák óriás magyar leánya, a Swietelsky Magyarország Kft. sem vállalta a Tárnoki utat. Az osztrák cég is visszalépett a szerződéskötéstől, pedig az érte járó pénz az ablakban volt, csak érte kellett volna nyúlni miután a Colas visszalépett. És nemcsak ezt mondta le a Swietelsky, hanem az osztrák autóipari fejlesztőcéghez, az egyik legnagyobb érdi adófizetőhöz, az AVL-hez vezető Sulák utca megépítését is. Itt szintén az orosz-ukrán háborúra – mint előre nem látott tényezőre hivatkozott – a Swietelsky.
Mint az önkormányzattól megtudtuk, a Colas úgy kalkulál, a beruházás költségeit minimum 30 százalékkal növelte többek között a kőolaj alapú termékek, a bitumen, a cement, a betonacél árának utóbbi hetekben bekövetkezett drasztikus emelkedése. A Colas és a Swietelsky úgy érvelt, hogy a közbeszerzési ajánlatuk részeként tavaly benyújtott ár lényegében pár hónap alatt elavult. Azaz amikor kiszámolták, mennyiből lehetne rendbe tenni a Tárnokit és a Sulákot, nem számítottak arra, hogy háborús konfliktus alakul ki a szomszédos országban, s ennek következtében elszállnak a kőolajárak, illetve leállnak az ukrajnai alapanyagokat gyártó üzemek.
Pedig tavaly ősszel maga az önkormányzat kérdezett rá hivatalos eljárás keretében arra az egyik cégnél, hogy biztosan tudja-e vállalni ennyi pénzért az építkezést, mire a vállalat alaposan alátámasztotta ajánlatát. Azaz válaszában világossá tette: ennyiből is menni fog.
„Az önkormányzat minden tőle telhetőt megtett, próbált tárgyalni a két céggel, de a közbeszerzési eljárások nyertesei ragaszkodtak álláspontjukhoz és nem írták alá a szerződést”
– közölte László Ferenc. A városvezetés azt próbálta elérni, mindenképpen írják alá a szerződést, ugyanis a vonatkozó törvény előírásai szerint ez a feltétele annak, hogy később akár 15 százalékkal növeljék a beruházás költségvetését.
„A városnak mindkét beruházásra nagy szüksége van, ezért nyitottak voltunk bármilyen megoldásra”
– mondta a kommunikációs vezető. Ám a cégek hajthatatlanok voltak, minden jel szerint még a 15 százalékot is kevesellték.
Ugyanakkor a közbeszerzési törvény igen szigorú, nyílt eljárás esetén az ár a szerződéskötést megelőzően tabu. Az előírások nem adnak lehetőséget a szerződéskötés előtt a cégek által ajánlatott ár változtatásra, hiszen a beruházás megvalósításának díja értékelési szempont. Azaz „árverseny” van, tehát a legkedvezőbb ajánlat részesül a legmagasabb pontszámban az értékelés során.
„Most nem tehetünk mást, minthogy a lehető legrövidebb időn belül újra kiírjuk a közbeszerzést, hogy megtaláljuk a kivitelezőket a két projektre”
– közölte lapunkkal László Ferenc. A kommunikációs vezető arról beszélt, a Tárnoki út esetében azért is gond a szerződésaláírás elmaradása, mert a jelenlegi városvezetés azon dolgozott, hogy az előző ciklusban alulfinanszírozott projektet megmentse. Kértek a támogatás tekintetében ráemelést a kormánytól, de nem kaptak. Végül a város saját forrásból jelentős mértékben növelte az önerőt, így állt rendelkezésre az a forrás, amiből elindulhatott volna idén az építkezés – ha nem jön közbe a háború.
Egy biztos, a háború szinte a teljes hazai építőiparnak betett – nemcsak Érden. Olyan nagy a gond, hogy az ágazat cégeit tömörítő Építési Vállalkozók Országos Szövetsége a Közbeszerzési Hatósággal közösen – pár nappal a háború kirobbanása után – fontosnak tartotta, hogy külön útmutató készítsen a társaságok számára, amiben többek között azt ajánlották a vállalkozóknak: ha nem biztosak a dolgukban, inkább ne írják alá a szerződést. Azaz végül az ostor az elmaradó beruházások miatt az önkormányzatokon, illetve a lakosságon csattan.
