Különös hangfelvétel került elő a napokban. Először nem is értettem: különböző pártok vezetői ültek egy asztalnál, vicceket meséltek, ugratták egymást, nevettek saját magukon, miközben Verebes István próbálta kordában tartani őket.

Az egykori MSZ(M)P székházába rögzített Rádiókabaré címe Fehér a ház, nincs kacagás volt, olyan szereplőkkel, mint Csurka István (MDF), Petrasovits Anna (MSZDP), Torgyán József (Kisgazda Párt), Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ), Deutsch Tamás (Fidesz), Krassó György (Magyar Október Párt), Katona Béla (MSZP) és Szűcs Ervin (MSZMP).

Szó volt a szocialista vagyon szétosztásáról, bevallott és remélt párttag létszámokról, és a közelgő választásokról. A hangulat érezhetően feszült volt, de senki nem sértődött meg a másik poénjain: Torgyán doktor szokása szerint megpróbált mindenkit túlbeszélni, Deutsch szerény volt, TGM tárgyszerű, Csurka jópofa, az ismeretlen MSZMP-s jelölt pedig azt magyarázta, hogy Berecz János nem ért rá, de kéri, hogy amíg nem érkezik meg, semmiképpen se adják el a székházat.

Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy néhány napja szerettük volna vitára hívni a közelgő választások két helyi jelöltjét (azért csak őket, mert lapzártánkig csak ketten adták le a jelöltséghez szükséges számú aláírást). Bősz Anett örömmel elfogadta felkérésünket, ám Aradszki András közölte, ő ugyan le nem ül egy asztalhoz Bősz Anettel. Idézek a képviselő úr leveléből: „A jelöltek vitájáról: a vita hasznos és jó. Egyetlen nélkülözhetetlen eleme azonban az őszinteség. Orbán Viktor 2006-ban már vitázott a baloldal vezetőjével, Gyurcsány Ferenccel. Gyurcsány azt a vitát végighazudta. Ezt ő maga ismerte el az őszödi beszédben és a későbbi kormányzati lépései is ezt bizonyították. Sajnos a baloldal azóta nem változott, vezetője is ugyanaz, Érden pedig egy olyan képviselőjelöltet indít, aki érdi tartózkodásának közel három évét gyakorlatilag végighazudta. Ezért az egyenes, őszinte vita feltételei nem állnak fenn, újabb hazugságokra pedig semmi szükségük a választókerületben élőknek. Értékes időről van szó, amit a választópolgárokkal való személyes találkozóval fogok eltölteni.”

Értik, ugye? Azért nem ülök le vitázni a másikkal, mert valamikor, másvalaki egyszer már leült, és – szerintem – hazudott. Egyébként Márki-Zay Péter is szeretne leülni Orbán Viktorral, de ebből se lesz semmi, mert Orbán szerint Márki-Zay nem méltó arra, hogy leüljön vele vitázni. Persze ezt nem mondja ki, mert az ellenzék jelöltjének a nevét se mondja ki. Helyette egy másik fideszes úr mondja ki: „Gyurcsány a főnök, beosztottal pedig nincs értelme vitatkozni.”

Kérdezhetném, hogy mikor lett a miniszterelnökből és mamelukjaiból az a dölyfös, mindent és mindenkit lenéző ember, akik ma? De nem kérdezem, ezt előttem már sokan és nálam pontosabban leírták. Inkább azt kérdezem, mikor veszett ki a politikából a szellem, a humor, a vagányság? Miért nem lehet megtisztelni a választókat (és a nem választókat) azzal, hogy négy évenként egyszer leülök valakivel, aki mindenről mást gondol, mint én? Miért nem lehet legalább úgy tenni, mintha hinnék a demokráciában? Miért nem lehet elhitetni az emberekkel – legalább négy évenként egyszer –, hogy normális országban élünk? 1990 óta rengeteg idő eltelt, az akkor született gyerekeknek már gyerekei vannak, a mi generációnknak pedig unokái. Akik lehet, hogy csak egy megkopott kabaréfelvételből fogják megtudni, hogy egész tűrhető hely volt ez valamikor.
Persze aztán jött Gyurcsány.