Milyen folyamatokon megy keresztül a gyászoló?

A halál időpontja előtt, amikor tudjuk, hogy el fogjuk veszíteni a hozzátartozónkat, már megjelenhet a megelőző gyász, miután szembesülünk a halálhírrel, következik egy sokkos időszak, amikor tagadjuk az egészet, azt mondjuk, nem létezik, hogy ez megtörtént. Ezek percektől napokig is tarthatnak, és egy kívülálló szemével akár úgy is tűnhet, hogy ez meg sem döbbentette a gyászolót, pedig belül zajlanak a folyamatok. Utána jön egy időszak, amely a temetésig tart, amikor tudatosul a gyászolóban az, hogy intézkednie kell. Van, aki ilyenkor nagyon aktív, beleveti magát az ügyintézésbe és van, akinek több családi segítségre van szüksége. Ebben az időszakban kezdődik, a düh, a harag, az indulatok, az érzelmi kavalkád megjelenése, ami napról napra változhat. Keressük az okokat, ilyenkor jön a hibáztatás, akár a nővérek, orvosok hibáztatása, a felelősök keresés. Ez különféle érzelmekkel jár és megjelenhet a bűntudat is. Ezt követi az az időszak, amikor már újra „keresi” a hozzátartozót a gyászoló, emlékezik rá, előjönnek a pozitív élmények, de közben megjelenik mellette az elválás is. Ez nagyon fontos, kell, hogy tudatosuljon a gyászolóban, hogy elveszítette az illetőt, hiszen ez a folyamatnak a megnyugváshoz vezető része. Az utolsó fázis, amikor már megnyugvással nyit valaki a külvilág felé, egy új élethez tér vissza.

Gondolom az sem mindegy, hogy a gyermekét veszíti el valaki, vagy egy hosszú életet élt, idős szülő megy el.

A hirtelenség, a váratlanság, a természetes sorrend felcserélődése, hogy egy gyermek megy el először, mindig traumatikussá, nehezebben feldolgozhatóvá teszi a folyamatot, hiszen nem az az élet rendje, hogy valaki fiatalon életét veszti. Ilyenkor sokkal erősebb az első időszak sokkhatása, erősebbek az érzelmi kitörések. Amikor egy idős betegről van szó, akinek tudunk a betegségéről, akkor már megindul a megelőző gyász.

Mennyire jellemző, hogy szakembertől kérnek segítséget a gyászolók?

Korábban is kértek segítséget tőlünk gyászfeldolgozásban, és a pandémia idején is jöttek a hozzátartozók, főleg tavasszal, amikor nagyon sokan betegedtek meg és sokan haltak meg. Volt egy olyan időszak, amikor alig telt el nap anélkül, hogy ne jött volna valaki azzal, hogy közeli hozzátartozóját veszítette el, vagy a baráti körben történt valami tragikus esemény, hogy valaki nagyon fiatalon halt meg, vagy olyan körülmények között hunyt el, hogy nem tudták őt látogatni.

Amikor enyhül a fájdalom, akkor is vannak nehezebb időszakok. Ilyenek az ünnepek, az első karácsony szerettünk nélkül. Hogyan lehet ezt jól átvészelni? Beszéljünk elhunyt családtagunkról vagy kerüljük a témát?

Az első év épp azért nehéz, mert akkor éljük át az első ünnepeket más formában. Fontos, hogy ne hagyjunk ki egy ünnepet, mondván, hogy ha meghalt valaki, akkor nincs karácsony. Természetesen lehet ünnepelni, de áthangolt formában. Nagy erőt tud adni az, amikor a család együtt van, ne bújjunk el, ne maradjunk magányosak, illetve nagyon fontos, hogy emlékezzünk. Ne legyen tabu a téma, emlékezzünk nyugodtan, hogy az elhunyt hogy szerette az ünnepet, mi volt a kedvenc étele, milyen ajándéknak örült, hiszen így tud tovább élni velünk és nem lesz félelmetes érzés rágondolni. Ezek mind segítenek abban, hogy tovább éljünk, és új életet kezdjünk el, hiszen azzal, hogy valaki elmegy, a család szerkezete és az életünk megváltozik. Űrt hagy maga után, de ezzel a hiánnyal és a sok-sok emlékkel kell együtt élnünk egy újfajta életben.