A hivatalos adat szerint 5,5 százalék volt a szeptemberi infláció, a lakosság azonban ennél – alappal – sokkal többet érzékel. (Persze, ha olcsóbb lett a lépegető exkavátor, az csak a statisztikát szépíti.) A kormányzati magyarázatok szerint ez csak múló kellemetlenség, a vírus miatti leállás után helyrejövő gazdaság okozta keresleti ugrás rövidesen elsimul. Ennél azonban nagyobb a baj. Most már mintha beépülne a várakozásokba az árak vágtatása.
Teljes iparágakból érkeznek riasztó hírek. A rémesen megdrágult energia miatt leállással fenyegetnek műtrágya- és építőanyag-gyártók, a napokban jelentették be, hogy a papírhiány elérte Magyarországot is. A nemzetközi szállítmányozás egyre jobban akadozik, aminek következtében világcégek (például háztartási gépeket, vegyiárukat, ruhaneműket gyártók) félnek attól, hogy elfogyhat az áru a boltokból, de minimálisan is óriási áremelésekre kényszerülnek. A minap arról olvashattunk, hogy fogyóban van a dízelüzemanyag adalékfolyadéka, ami a károsanyag-kibocsátás mérséklését szolgálja, s ami nélkül például a buszok, kamionok leállása fenyeget rövidesen. Már érkezett hír arról, hogy hazai kiskereskedelmi lánc képtelen egyre több féle árut behozni az országba és üzleteibe.

A kincstári optimizmussal áthatott kormányzati állításokkal szemben tehát már az év végére elérhetjük a 6-6,5 százalékos inflációt. Ami pedig akár 2022 egészében a nyakunkon maradhat. A karácsonyi ajándékok és ennivalók áraiban meg helyenként két számjegyű százalékos drágulás is várható.
Láthatjuk tehát, hogy komplex gazdasági vészhelyzettel van dolgunk. A fontos mellékszál az áram és a földgáz, főleg utóbbi brutális drágulása. Egy hónapja a gáz ára az év elejéhez képest 400 (!) százalékkal drágult. A szlovák gazdasági miniszter arról beszélt a napokban, hogy ha a tél nagyon hideg lesz, akkor február végére elfogyhat a gázkészlet, s nyolc-kilenc napra leállíthatják az üzemeket.

Ennek a halmaznak sok rétű okai vannak, de ami a lényeg: ezek a folyamatok kéz a kézben száguldanak végig a teljes társadalmon. Növelik a területenkénti hiányt, ami aztán tovább nyomja fel az árakat. A benzinkutak ároszlopait mindenki látja. S persze mindezek még nagyobb bérigényt támasztanak. És így tovább a spirál.

S eközben a kormány – a lakosság számára kedvezően – a választások előtt ezermilliárdos összegű pénzt önt ki. Előrehozott teljes 13-ik havi nyugdíj, nyugdíjprémium, szja-visszatérítés a 25 éven aluliaknak, újabb lakástámogatási csomag. Ezek garantáltan fenntartják a növekvő árszintet.

A rezsicsökkentés pedig egyre tarthatatlanabbnak tűnik. A sokszorosára drágult gáz árát már nemhogy nem fedezi a lakossági tarifa, hanem egyre növekvő veszteséget okoz az állami tulajdonú MVM-nek. (Jelenleg négy-hatszorosára kellene emelni a felhasználói árat.) A rövidesen százmilliárdos deficit egy részét az ipari fogyasztókra terhelik, de emiatt egyes energiakereskedők dönthettek: csődbe mennek a befagyasztott hatósági és a piaci ár közti különbség miatt, vagy nem szolgáltatnak tovább a lakosságnak, például meleg vizet és távhőt. Ezután az állami hivatal jelölt ki kötelezően szolgáltatót, amely viszont csak költségvetési támogatással tud túlélni. Ameddig.