Mint a polgármester emlékeztetett, október 6. a hősökről, a magyar szabadság mártírjairól, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről, Batthyány Lajosról szól. Szimbolikusan ez a nap egyesíti a levert szabadságharc utáni megtorlás összes áldozatát, azokat, akiket hadbírósági ítélettel végeztek ki, azokat, akiket ítélet nélkül gyilkoltak le, az 1500 bebörtönzöttet, az osztrák hadseregbe besorozott négyezer tisztet és ötvenezer honvédot.

Ez a nemzet egyetlen részét sem hagyta megtorlatlanul, azonban két évtized kellett ahhoz, hogy újra kisüssön hazánkra a nap.

„Ebből a gyászból valódi remény született annyi balszerencse közt, oly sok viszály után újra életre kelt ez a nemzet – fogalmazott beszédében Csőzik László. – Remény, hogy a kegyetlen megtorlás sem fojthatja el a szabadságot. Remény arra, hogy egyszer önálló, független, az elnyomó hatalmaknak nem behódoló ország lesz. Olyan ország, ahol a szabadság és a törvény kéz a kézben járnak. Ezt a reményt azóta több megszállás, diktatúra és több ellenforradalom is megtiporta. De mindig feltámadt a remény és új erőre kapott”

– mondta.

Hozzátette, érdet is számtalanszor kipusztították, romba döntötték az idegen hadak, de mindig magára talált, benépesült és lakosai összeszorított foggal küzdöttek egy jobb világért.

„Megtalálta ez a város a számítását, mert Érd mindig is a szabadságszerető emberek földje volt és az is marad!”

– hangsúlyozta Csőzik László.

Mint mondta, az elnyomás tartson bármennyi ideig is, egyszer véget ér és lerázzuk magunkról az önkényurakat.

„1848-49 forradalma és harca a szabadságszeretet, a polgári modern Magyarország világraszóló ünnepe volt. Európa forradalmain már rég kialudtak a lángok, amikor hazánk még mindig küzdött, dacolt” – emlékeztetett, megjegyezve, a Habsburgok sem boldogultak egyedül, ezért az oroszokat hívták segítségül, de a két elnyomó hatalom sem tudott gátat vetni a történelem sodrásának. A kiegyezés után jött el a polgári fejlődési, az ipar, a gazdaság forradalma, a társadalmi felemelkedés.

„Hinnünk kell az elnyomás, hogy a szabadsághiány és a társadalmi lecsúszás hosszú évtizedei után végre felemelkedhetett nemzetünk. Ebben Érd is kivette a részét, de a nemzet gyásza is megérintette a települést. Sorsfordító események történtek Érd környékén és ennek hullámai tovább gyűrűztek. Erre is emlékeznünk kell ma” – fogalmazott Érd polgármestere.

Mint mondta, a szabadságharc alatt Érden állomásozott Pöltenberg Ernő, aki visszavonta csapatait és hamarabb elindult Budára, de az osztrák vértesek ezt kihasználva Érd és Tétény magaslatán nekirontottak a magyar gyalogosoknak, aztán egy magyar huszárosztag oldalba támadta az osztrákokat és kemény összecsapásra került sor, ahol a vértesek jelentékeny veszteségeket szenvedtek.

„Ez elegendő volt arra, hogy a magyar csapatok összeszedjék magukat és Görgey vezényletére hadrendbe fejlődjenek. A maroknyi sereg bátor fellépése értékes időt nyert, hogy a honvédeket és a hadfelszereléseket a Dunántúlról a Tiszántúlra tudják menekíteni, így életben tartották a szabadságharcot” – fogalmazott ünnepi beszédében Csőzik László, emlékeztetve arra is, közben Érdet is megszállták az osztrákok, az Érd és Tétény közti csata halottjait pedig az egykori Pelikán fogadó, a mai Magyar Földrajzi Múzeum előtt hantolták el.

Mint Csőzik László kiemelte, Pöltenbergék tette jól jellemzi a szabadságküzdelem lényegét.

„Bátorsággal, önbizalommal és összefogással bármit elérhetünk”

– emelte ki, részletezve, bátorságnak a magyar nép sosem volt híján, önbizalmat pedig ilyen tettek segítették, de ami az összefogást illeti, a közös célért való együttes küzdelemért ma is tennünk kell.

„Ezt a munkát ahogy elődeinknek, nekünk is el kell végeznünk, mert a magyar szabadság nem fán terem, hanem mi, a nemzet tagjai együtt tudjuk kivívni és megőrizni. Éljen a magyar szabadság, éljenek a szabad magyarok!”

– zárta beszédét Érd polgármestere.