Mohács közelgő ötszázadik évfordulójára, 2026-ra újjáépítené Érd a Szapáry-kastélyt, vagy legalább megmentené a megmaradt zegzugos pincerendszert, és rendbehozná a gazdatiszti házat – jelentette be Csőzik László polgármester az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület július 25-ei megemlékezésén. A Szapáry-kastély rekonstrukciós projektjét még áprilisban elküldték a Megyei Jogú Városok Szövetségének (amelyet a kormány kért fel az uniós támogatások hasznosításának terveire), Csőzik László a miniszterelnöknek is levelet írt, ismertette a kastély múltját, és vázolta esetleges jövőjét: az elképzelések szerint az épület turisztikai és kulturális célokat egyaránt szolgálna, és emléket állítana a KALOT Népfőiskolának is. A tervekről 30. lapszámunkban bővebben írtunk, most szeretnénk kitérni a kastély múltjára, amely méltó arra, hogy minden érdi megismerje – igaz, az öregebbek emlékezetében még maga az épület is él, hiszen csak ötven éve, 1971-ben pusztították el. Ahogy az egyik középkorú ismerősöm mesélte, gyerekkorában a fiúk még játszottak a romok között, édesanyja pedig a KALOT kastély-beli óvodájába járt.
Eltörölve
Nem bombatámadás, nem földrengés végzett Érd legjelentősebb műemlékével, elég volt hozzá egy tollvonás: rossz állapotára hivatkozva törölték a műemlékjegyzékből, majd lebontották – olvashatjuk a kastély történetét felidéző dokumentumban, amit az Érdi Krónika alapján állított össze Csőzik László, és mellékelt a miniszterelnöknek szóló levélhez. A továbbiakban mi is erre az összeállításra támaszkodva mutatjuk be az épület múltját.
Bár a több száz éve épített kastélyt barbár módon megsemmisítették, építőelemeit széthordták, érdemes ellátogatni a kastélydombra, hiszen még kivehető a fűvel benőtt teraszon az egykori pompás épület alaprajza. Szerencsére nemcsak a képzeletünkre, hanem régi fényképekre is támaszkodhatunk, ha fel szeretnénk idézni a kastély képét. Ezeken látható, hogy az épület tetőszerkezete a második világháborúban sérülést szenvedett, de a falak állapota a fotók alapján stabilnak tűnik – okkal nevezhetjük tehát felelőtlennek a döntést, amely a kastély elbontását elrendelte.
Sárkány és a király
Ahhoz, hogy valódi értékéről, és a település életében betöltött szerepéről képet kaphassunk, utazzunk vissza a távoli múltba. A kastély pontos építési idejét nem tudjuk. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a XIII. századtól erődítmény állt a helyén. A „kőkúria” első említése 1519-ből való, amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került. 1526-ban II. Lajos a Mohács felé vezető útján Ákosházi Sárkány Ambrus kastélyában szállt meg (Ákosházi is a mohácsi csatamezőn vesztette életét). A király kíséretében főurak, egyházi személyek is voltak, köztük Brodarics István püspök, az ország kancellárja, aki egy latin nyelvű művében II. Lajos érdi tartózkodásáról is beszámolt: „Még aznap amelyen Budáról elindultunk Sárkány Ambrus kastélyához érkeztünk, s mely két mérföldnyire van Budától, Érdnek hívják ezt a helyet. Itt a király legkedvesebb és legkiválóbb lovát elvesztette, amely hirtelen támadt betegségben pusztult el. A király roppantul fájlalta veszteségét. Sokan rossz jelnek tekintették ezt. Miután a király egy pár napig itt időzött, de senki nem érkezett ezalatt hozzá, azon kis csapattal, amellyel idejött, tovább vonult a szomszédos faluba, melyet Ercsinek hívnak.”
Hamza bég szerája
1543 után a törökök is megjelentek Érd birtokosai között. Ez idő tájt a kastélyt mint Hamza bég szeráját említik, majd Kászim bég volt a kastély ura. A török megszállás alatt Érdnek magyar földesurai is voltak, így a falu kétfelé adózott. 1653-ban Pálffy György volt az érdi földesúr, 1675-ben pedig Illésházy Miklós érdi birtokos, aki Szapáry Péternek tizenkét évre elzálogosította a kastélyt és az uradalmat, ezt aztán 1722-ig meghosszabbították. Ezt követően az Illésházy-család tagjai voltak a kastély tulajdonosai a XIX. század elejéig.
Sárkány Ambrus kastélya átvészelte úgy-ahogy a török hódítás korát. Bél Mátyás történelem- és földrajztudós, író (vagy az adatgyűjtéssel megbízott diákja) még látta az 1730-as években: „A falu nyugati és déli része magasabb fekvésű és ennek lejtőjén házak épülnek. Itt van a földesúrnak, Illésházy grófnak a kastélya is, a lejtő emelkedettebb részén. Ez az épület dísze a falunak, urasághoz illő pihenőhely, de egyszersmind gazdasági központ is. Négyszögletes, földszintes építmény, de magasabb fekvése miatt távolról emeletesnek látszik. A kastélytól jobbra, de kissé lejjebb áll a néhány évvel ezelőtt épült templom.”
Érdi nábob
1828-tól Batthyány Fülöp (női ágon rokona az Illésházyaknak) lett az érdi uradalom (Érd, Tárnok, Diósd) új gazdája, majd 1848-ban a dúsgazdag Sina György vette meg a kastélyt. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában. Sina görög származású, hatalmas vagyonnal bíró bankár volt, aki Ferenc Józseftől kapta bárói címét. Halála után fia, Sina Simon lett a nagy múltú épület ura, aki 1869-ben átépítette a kastélyt, neoreneszánsz stílusban. A főúri lak pazar berendezéséről a benne folyó fényűző életről legendák szólnak. A kastély vendégei között a kor arisztokratái, írói, tudósai, művészei egyaránt megfordultak. Sina Simon Széchenyi István barátja volt. Jókai Mór is gyakori vendég volt Sina Simonnál, akit csak az „érdi nábobként” emlegettek. Sina Simon főúri vendéglátását élvezték 1876-ban a régészeti kongresszus angol, francia, német tudósai, akiket fellobogózott gőzhajó hozott Érdre, hogy a régészeti nevezetességeket tanulmányozzák. Sina báró 1876-os halálát követően a Wimpffen-család örökölte a birtokot, majd a Károlyi grófok tulajdonába került.
A XX. század
1920-ban a kastély a Jézus Társaság újoncháza lett, 1928-ban a Vizitációs női szerzetesrend költözött a kastély falai közé. Bogner Mária Margit apáca példaképe volt nővértársainak, sírja a római katolikus templom kertjében ma már zarándokhely. 1940-ben a vizitációs nővérek kiköltöztek az épületből, helyüket a KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete) Népfőiskola oktatói és hallgatói foglalták el. 1941-ben Teleki Pál miniszterelnök is ellátogatott a Kastélyban működő KALOT fiataljaihoz. A II. világháborúban hadikórház volt az öreg falak között, majd az épület lassan az enyészeté lett, megóvás helyett pedig elbontották.
Ami megmaradt
Szerencsére fennmaradtak alaprajzok mind az átépítést megelőző korszakból, 1846-ból, mind az átépített változatról, amelyet az 1958-ban megjelent Pest megye műemlékeit ismertető kötethez készítettek. Ha egymás mellé tesszük a kettőt, láthatjuk, hogy Sina báró nem bontotta el a régi kastélyt, csak saját igényei szerint átalakította, neoreneszánsz stíluselemekkel gazdagította.
A kastély nyugati szárnya alatti hatalmas, dongaboltozatos pince egyébként még ma is létezik: a kastély platója alatt közel 400 méter hosszú pincerendszer húzódik, amelynek két kijárata a támfaltól északra található. A gazdatiszti épület a kastélytól délre még ma is áll; szociális lakásokat alakítottak ki benne, ezeket ma már nem lakják.
A fent említett részletes felméréseknek köszönhetően a városvezetés szerint a kastély épülete rekonstruálható volna – ám ehhez jelentős anyagi forrásra lenne szükség.
