Bár mindannyian hallottuk már a diszgráfia kifejezést, mégis keveset tudunk róla. Mit jelent ez pontosan?
A diszgráfia jelentése írászavar. Gyenge írásbeli képesség, hiányos írástudás jellemzi, mely megjelenhet önállóan vagy a diszlexia írásbeli megnyilvánulásaként is. A diszgráfiásoknál az írás gyakran rendezetlen, vonalvezetésük hullámzó, az adott vonalrendszerhez egyáltalán nem igazodnak, a „margót” figyelmen kívül hagyják. Előfordulhat azonban az is, hogy kifejezetten szépen írnak, csupán a nyelvtani műveletek okoznak számukra erőteljes problémát. A betűk formája változékony lehet, a hasonló betűk közti különbségek pedig eltűnhetnek. A diszgráfiások gyakran nagyon lassan írnak, gondolkodniuk kell a leírandó betűk alakján, kimaradnak betűk, szóközök vagy éppen ellenkezőleg, feleslegesen hozzáírnak. A fordított irányú vonalvezetés, illetve a tükörírás szintén nagyon jellemző tünet. Ceruzafogásuk éretlen, görcsös, sokszor 4 ujjas, de megfigyelhető a hüvelykujj átkeresztezése is. Erősítheti a tüneteket a tér és időbeli látás, hallás fejletlensége, ezért nagyon fontos, hogy minden esetben maximálisan meggyőződjünk a látás és hallás épségéről.
A diszgráfia tehát az írással függ össze, ezzel szemben a diszlexia az olvasási képességekhez kötődik.
A diszlexia pontosan a nyelvvel, beszéddel és az olvasás tanulással kapcsolatos részképesség-zavar, mely nemcsak az olvasás, hanem az írás, de sokszor még a számolás területét is érinti. A fejlődési diszlexia oka születés előtt szerzett kisebb károsodás, vagy az idegrendszer részleges fejletlensége is lehet. A szerzett diszlexia esetében környezeti, pszichés tényezőkről, a túlzott vizuális technikai vívmányokról, az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása) is beszélhetünk. A diszlexiások jellemző tünetei például, hogy lassan olvasnak, betűket tévesztenek, mondat és szövegértési problémák, fogalmazási, nyelvtani nehézségeik vannak. Fontos tudni, hogy a gyerekeket iskolakezdés előtt nem tekintik diszlexiásnak, de már ebben a korban jelentkezhetnek figyelmeztető jelek.
Mik lehetnek ezek?
Ilyen például a megkésett beszédfejlődés, a sok hangot érintő beszédhibák, a szegényes szókincs, a szómegtalálási nehézség, ritmuszavar a mozgásban, beszédben, érdektelenség a mesék, versek, történetek iránt. De ilyen jel lehet a rövid távú emlékezet zavara, a térbeli, időbeli tájékozódás zavara, a szem-kéz koordináció ügyetlensége, a testséma zavara, illetve zavart vagy lassan kialakuló lateralitás vagyis oldaliság. Felhívó jel az is, ha a gyermek mozgásfejlődésében valamilyen kiesés van, például nem kúszott, mászott, vagy, ha mégis, akkor minőségben, időben nem volt megfelelő. Szintén figyelemre méltó tény, ha a mozgásfejlődése ugyan látszatra rendben zajlott, de mindez túlzottan gyors ütemben. Természetesen egy-egy ilyen probléma felmerülése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek diszlexiás, vagy egyéb tanulási nehézséggel fog küzdeni, de mindenképpen felhívó jelleggel bír.
Iskolakezdés előtt nem tekinthető tehát egy gyermek diszlexiásnak, de mi a helyzet akkor, ha iskolába kerül a gyerek?
Iskolakezdés után erősödik a diszlexia gyanú, ha az iskolakezdés előtti tünetek megmaradtak, ha lassú, nehézkes az olvasás, ha előfordulnak betűkihagyások, tévesztések, cserék, a betűk sorrendjének megfordítása, ha rossz a szövegértés vagy a helyesírás, különös tekintettel az egybe- és különírásra, a hosszú és rövid mássalhangzók megkülönböztetésére. De az is figyelmet érdemel, ha gyakoriak az ismétlések, az újrakezdések, nehézségek merülnek fel a nyelvtanulásban vagy gyenge nyelvérzéket tapasztalunk.
Mennyire gyakori ez a probléma napjainkban?
Az én terápiás tapasztalataim alapján, osztályonként átlagosan 3-5 főre tenném a gyanús vagy már papíron is hivatalosan kimondott diszgráfiás, diszlexiás, diszkalkuliás esetek számát.
Hogyan lehet kezelni a diszlexiás gyermeket? Mennyire lehet úgymond kigyógyulni belőle?
A diszlexiával egyénileg vagy kis létszámú csoportokban foglalkozik a logopédus, de a teljes terápia szerencsés esetben csapatmunkában történik, melyben részt vehet a pszichológus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta is. Szakemberek szerint a diszlexia nem betegség, ezért nem is gyógyítható. Az idegrendszer fejlődésében egyféle zavart gondolnak, mely egy életen át elkíséri az embert. A korán elkezdett fejlesztések, terápiák azonban sokat segíthetnek és korrigálhatnak. Így például a Tükörtábla-terápia is egy lehetőség a diszgráfiás tünetegyüttes terápiájában. A tükörtábla a testközép síkjában felállított, függőleges tábla, amelyre két kézzel, egyszerre írunk. A tükörtábla sajátos pozíciója miatt lehetőséget ad arra, amire semmilyen eddigi írásjavítási módszernél nem volt lehetőség, hogy az írás vizuális és motoros összetevőit szétválassza. Mivel két kézzel egyszerre írunk, íráskép és tükörkép egyszerre jelenik meg a tábla egy-egy oldalán. A két kéz írásképe tehát vizuálisan nem, csak motorosan fog megegyezni.
Ezen kívül van még bármilyen lehetőség a fejlesztésre?
Rendkívül hatékony, ha a gyermek egyéb támogató fejlesztésben, terápiákban is részesül, például mozgásterápiában, óvodásoknál grafomotoros megsegítésben, iskolásoknál helyesírás fejlesztésben. Tapasztalataim alapján, rendszeres terápia után 3-4 hónap elteltével az írás alaki részén már szemmel látható pozitív változások történnek. Kialakulatlan dominancia esetén pedig a tükörtáblán végzett vizsgálat pontosan rámutat a probléma mértékére, és egyben a javítás eszközeként is szolgál. Magyarországon egyébként Lesóné Kónya Mónika nevéhez fűződik ennek a módszernek a kidolgozása. Hálás vagyok neki, hogy megismerhettem általa ezt a kiváló fejlesztési lehetőséget.
