22_03_29_erdmost_nincskep

 „Még csak az kéne, hogy féljek”

22_03_29_erdmost_nincskep

 „Még csak az kéne, hogy féljek”

Nem véletlen, hogy Bödőcs Tibor már nagy sikerű regénye, a Meg se kínáltak írása közben is Thuróczy Szabolcs hangját hallotta a fejében. Most a valóságban is az ő hangján szól Magyar Oszkár szobafestő kocsmaáriája, amit az érdi közönség a bemutató után az elsők között láthatott a Földrajzi Múzeumban

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott és legismertebb színészével az előadás után beszélgettünk.

Mit gondol, miért az Ön hangját hallotta Bödöcs írás közben?

Nagyon jó barátok vagyunk, sokat dumálunk, jól ismerjük egymást, ő meg tudja, hogy ez a világ közel áll hozzám. Talán ezért.

Kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy monodráma készüljön a regényből?

Valahol volt egy beszélgetés Tiborral, ahol én olvastam fel részleteket a könyvéből. Akkor fogalmazódott meg benne, milyen jó lenne, ha ebből darab születne, pláne ha én játszanám. Amikor tavaly márciusban a Covid miatt minden leállt, már nem volt kíbúvó, nem tudtam arra hivatkozni, hogy sok előadásom van, nem érek rá. Nekiálltunk és októberben már biztos voltam benne, ebből bizony darab születik.

Hogy került képbe Keresztes Tamás rendezőként?

Imádom, szeretem, játszottam vele a Katonában, zseniális, tehetséges figurának tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Monodrámában megcsinálta az Egy őrült naplóját, ami óriási hatással volt rám. Ezért kértem fel őt rendezőnek. Azt gondoltam, ha mi ketten összedugjuk a fejünket, akkor abból valami izgalmas fog kisülni.

Intim, sötét, belső teret kíván ez a darab, amit itt a múzeumkertben, kvázi szabadtéri előadásban nehéz volt létrehozni. Az érdi előadásban mi volt a legnagyobb kihívás?

Jól látja, ez a darab szcenikailag nagyon sötét, koncentrált teret kíván. De itt még fél kilenckor is világos volt, és úgy éreztem, a közönség is zavarban van, nem volt meg a kellő intimitás, szirénázott a mentő, dübörgött valami esküvő a szomszédban, folyt a víz az ereszcsatornából. Szóval nem volt valami könnyű a koncentráció sem az én részemről, sem a közönség részéről. Nyilván az is közrejátszott, hogy ez még csak a harmadik előadás volt, még nem játszottam olyan sokat, hogy ezek a külső körülmények ne zavarjanak. 

Sokakban felmerül a kérdés, mit ad a rendező az ilyen egy személyes darabhoz? Mit rendez rajta?

Hú, hát mindent. Ő az, aki egyben látja az egészet és megrajzolja a darab ritmusának, lüktetésének az ívét. Mint amit a karmester ad a zenekarnak. Ő tekergeti az indulat, fájdalom, szomorúság, nevetés potméterét. Sokan azt gondolják, mivel Bödőcs írta, ez majd mindvégig csupa humor lesz, hiszen hozzászoktak, hogy az ő stand upos előadásain szétröhögik magukat. De itt sokkal inkább valami mély, megrázó drámáról van szó, ami tele van esendőséggel, fájdalommal és természetesen humorral is. Ebből is látszik, hogy Tibi mennyire ismeri az emberi lelket. Szóval aki arra számít, hogy végig röhögni fog, talán csalódik majd.

Mi a különbség a között, ha mondjuk Bödőcs adja elő ugyanezt a szöveget? Mi a különbség a stand upos és a színész között?

Erre talán inkább ő tudna válaszolni. Az biztos, hogy az ő mondatai a könyvben sokkal burjánzóbbak, barokkosabbak. Enyedi Éva, aki számos Pintér Béla darabnak nemcsak színésze, hanem dramaturgja is, meghúzta, egyszerűsítette a könyvet, ő faragott belőle könnyen mondható, lendületes szöveget.

Bödőcs jelenleg Orbán rendszerének legszókimondóbb kritikusa, ami jól érvényesül a regényben, a monodrámában viszont elvész a mű közéleti jellege. Miért?

Ez teljesen tudatos volt, nem akartuk a politikára kihegyezni a darabot. Csak a végén, a kórház jelenetben jelenik meg néhány aktuális közéleti probléma, ami természetesen bőszíti Magyar Oszkárt.

Bödőcs az előadásain egy-egy erősebb kritikánál olykor kinéz a válla mögül, jönnek-e már e TEK-esek. Magának van ilyen félelme?

Dehogy van. Még csak az kéne, hogy féljek. Remélem, még nem Fehéroroszországban élünk. Pontosítok: még nem ott élünk.

Pár éve egy interjúban azt nyilatkozta: „Tök mindegy, mi van odakint, az én közérzetemet az, hogy milyen kormány van, ne határozza meg! Ahhoz túl primitív a politika.” Most hogy gondolja?

Hogy a politika még primitívebb. Nem látja ezeket az emojis gigaplakátokat? Lassan már a három évesek is okosabbak náluk, de hát látjuk, hogy ők csak nyomják, ami a csövön kifér. De hangsúlyozom, a darabban inkább az emberi sorsot akartuk ábrázolni. Egy elrontott életet. Azt, hogy egy gyerekkorban kapott rossz mondat (rosszkor, rossz helyen) egy egész életet tönkre tehet. Magyar Oszkár tehetséges grafikus vagy festő is lehetett volna, ha más környezetben él, ha pozitív, megerősítő impulzusok érik.

Magyar Oszkár végül elfogadja a sorsát? Hogy festűművész helyett csak szobafestő lett?

Hát látja, hogy elfogadja. És pont ez benne a felemelő.

Ön a Pintér Béla társulat frontembere, 20 év után kilépett a társulatból. Elárulja, mi történt?

Nézze, 20 év után nekem ezt nem kell megmagyaráznom. Bélával továbbra is rengeteg előadásban játszunk még együtt. Áprilisban megbeszéltük, hogy most kicsit más irányt vesz az életem, sokat forgatok, itt van ez a monodráma is, és egyébként is, jöjjenek a fiatalok, az új arcok.  Nem vesztünk össze, nincs köztünk harag vagy neheztelés.

Van a klasszikus szerepek között olyan, amelyik esetleg izgatja?

Nincsenek szerepálmaim.

Mekkora teher az ország legfoglalkoztatottabb, legismertebb színészének lenni? Mit érez, amikor összesúgnak a háta mögött, nézd, ott megy a Thuróczy Szabolcs?

Ezt jól kezelem. Nem vagyok pozőr. Örülök, ha örömet tudok okozni azzal, amit csinálok. Amúgy meg ugyanúgy szenvedek, mint mindenki más. Ugyanolyan hétköznapi gondjaim vannak, mint bárkinek, ugyanúgy kivárom a sorom az OTP-ben vagy a postán.

Tud nemet mondani bizonyos felkérésekre?

Igyekszem megszűrni, miket vállalok el. Csak olyanokat, amik felkavarnak.

A Bödöcs-féle monodráma mellett miken dolgozik most?

Többek között az HBO hazai fejlesztésű sorozatában, a Besúgóban, ami nagyon izgalmas. A Spektrummal pedig a Tiltott zónák című sorozaton dolgozom.

Kikkel szeret dolgozni?

Akikkel nagyon jól érzem magam. Akiket nagyon tehetségesnek gondolok. Ilyen például Pintér Béla, Till Attila, Keresztes Tomi, Bodzsár Márk, Bödőcs Tibi, ők mind emberi és művészi kvalitások egyszerre.

Azért az csoda, hogy az emberi és művészi minőség egybeesik, nem?

Igen, ez mázli, de örülök, hogy így alakult, hogy velük egymásra találtunk.

Mit gondol a jövőről?

Még jó tíz év, mire szépen beledöglünk, de ezt az időszakot ezzel a lendülettel, sok színházzal, sok filmmel és ezzel a sok tehetséges emberrel szeretném végigdolgozni.

Élni is tud a munka mellett?

Az a fontos, hogy mindig minden energiát a megfelelő helyre csoportosítsunk, és ne pazaroljuk el felesleges hülyeségekre. Szóval a válaszom: igen.

A pandémiát hogyan élte meg?

Örülök, hogy vége.

Nem lesz negyedik hullám?

A nehezén szerintem már túl vagyunk.

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email