1991 sorfordító év volt számomra. Az addig háttérben mozgó fiatal srác a rivaldafénybe lépett, és nem égette meg a szárnyait. Jöttek a sikerek: paródiák, humoros írások, stb. Hirtelen az osztály legnépszerűbb figurája lettem, és úszkáltam a népszerűségben. 
Mi legyen belőlem? – tettem fel magamnak a kérdést. Nagy levegőt vettem, és azt mondtam a szüleimnek, színész leszek!(A környékünkről 45 éve senki nem ment színész szakra előttem.) 

Egy évig minden pénteket a Szatmárnémeti Színházban töltöttem, Fülöp József színész felkészítő óráin.
1992-ben jelentkeztem a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiára, és a 75 srácból ötödiknek jutottam be a hat helyre. Mondanom sem kell, maga volt a mennyország, hihetetlen, de mégis igaz pillanata az életemnek.

A sikert követően jöttek a kijózanító pillanatok, bevéreztek a hangszálaim, és hamar kiderült, a hangom nem fogja bírni a terhelést. Közös megegyezéssel elváltak útjaink a színész szakmától, így Kolozsvárra kerültem a dramaturg szakra.

1994-ben ösztöndíjat nyertem Budapestre a Színművészeti Egyetem dramaturg osztályába, Osztovics Levente volt az osztályfőnök és Radnai Annamária a tanársegédje.

Rengeteget tanultam olyan tanároktól, mint Korniss Mihály, Spíró György, Horváth Péter, Fodor Géza.

1996-ban végeztem a Babes-Bólyai Tudomány Egyetem színház szakán. Néhány évet Erdélyben töltöttem, aztán 1999 nyarán visszatértem Budapestre. Megpróbáltam színházi berkekben elhelyezkedni, de sajnos minden kapu bezárult előttem. 

2000-ben még rendeztem egy előadást az RS9 Stúdió színházban (Jené: Cselédek című drámáját), aztán végleg elengedtem a színházat. 
Na de hogyan tovább? 

Ekkor fordultam második szerelmemhez, „a  tévézéshez”. Gyorsan elvégeztem egy operatőr tanfolyamot, és fél év múlva már kameramanként dolgoztam. 

Az operatőri munka mellett megtaláltak a dramaturgiai feladatok is, míg 2006-ban megrendeztem önálló dokumentumfilmemet 1956-ról.
2010-ben jött az első Tv-film rendezés lehetősége, ráadásul én magam írtam a forgatókönyvet is.

2017 közös sikerünk az Érd Médiacentrummal, amikor is a kollégák segítségével elkészítettük a Szabadulás nélkül című dokumentumfilmünket, amely számos országos díjat bezsebelt.

2020-ban sikerült megtalálni az egyensúlyt a színház és TV-film között. Az esztergomi várszínházzal közösen elkészült A nagyrahivatott című színházi adaptáció, mely hamarosan az M5 csatornán lesz látható.

A szakmában eltöltött 21 évben számos filmet sikerült írnom, rendeznem, vagy fényképeznem. Szinte minden műfajban kipróbáltam már magam a filmezésben, de még mindig érzek kihívást benne. 

Most egy nagyszabású sorozatra készülök, és remélem, ezzel sikerül beírnom a nevem a mozgókép jegyzett alkotói közé.