22_03_29_erdmost_nincskep

Ádám Katalin: Murphy és a vis maior

22_03_29_erdmost_nincskep

Ádám Katalin: Murphy és a vis maior

Azt mondják, Murphy szállóigévé lett törvénye (ha valami elromolhat, az el is romlik) valójában nem pesszimista életbölcselet, hanem épp ellenkezőleg:

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Murphy százados arra utalt, hogyha valami megtörténhet, akkor meg is fog történni, és ha ezt vállalkozásunk során számításba vesszük, akkor a lehetséges rossz kimenetelekre is felkészülhetünk.

Nekem ez egész jól ment, úgy egy évvel ezelőttig. Aztán jött a vírus, és hiába van jelen a mindennapjainkban, még mindig meglepődöm, amikor keresztezi az utamat, a terveimet, és vis maiorként élek meg olyan helyzeteket, amelyekre egy igazi murphysta bízvást számít.

Legutóbb a középiskolai felvételivel jártam így. Az egyik lányom iskolájában egy (majd aztán több) tanár Covid-tesztje pozitív lett, online oktatást rendeltek el a komplett felső tagozatnak. Február 20-án, három nappal a felvételi előtt érkezett az elektronikus levél az általános iskolától, hogy a nyolcadikosok úgy készüljenek, nem mehetnek felvételizni, mert várhatóan karanténba kerülnek. Vasárnap persze a fű se nőtt, hétfőn elkezdtem telefonálgatni, hogy akkor most van karantén vagy nincs karantén. Telefonálgatásom során hallottam olyan – szakmai és megalapozott – véleményt, hogy mivel a gyerekek nem fertőzöttek, csak kontaktszemélynek minősülnek, megfelelő óvintézkedések mellett elmehetnek felvételizni, a karantén dacára (ahogy például temetésre is el lehet menni ilyen esetben). A reménysugár felvillant, aztán el is tűnt: délutánra kiderült, hogy a felvételi ugrott. A középiskola pótidőpontot biztosított.

Kedden a határozat is megérkezett. Döbbenten láttam, hogy nem a lakcímünk szerepel a karantén helyszíneként. Kiderült, hogy ez másokkal is megtörtént. Volt, akinél egy régesrégi címet írtak rá, másnál a különélő szülőét. Bár a lakcímbejelentés a járási hivatalhoz tartozik, a szintén a járási hivatalhoz tartozó népegészségügy a Kréta rendszerből kapta a címeket. Hívtam a népegészségügyet, kérték, írjak e-mailt. Ezt azonnal, még kedd délelőtt megtettem, elküldtem a magam és a gyerek lakcímkártyájának másolatát. Most péntek. A választ – és a javított határozatot – azóta is hiába várom, szerencsére a rendőrség sem kapkodja el, vasárnapig már csak kihúzzuk, akkor letelik a karantén…

Már kezdtem volna fellélegezni, mikor kiderült, hogy a másik lányom – aki nem a fenti érintett általános iskolába jár – osztályában az egyik diák Covid gyorstesztje pozitív lett. Na, gondoltam rezignáltan, jön neki is a karantén. Láss csodát, nem jött. Az osztálytársak nem minősültek szoros kontaktnak.

Nem értem, hogy az egyik iskolában miért így, a másikban miért úgy. Nem is tisztem megítélni (lehet, ha több a fertőzött, mindenképp előírják a karantént). Az a kérdés azonban óhatatlanul felmerül bennem: miért nem lehet a tanárokat is első körben beoltani, miért nem vigyázunk ugyanannyira az épségükre, mint az egészségügyben dolgozókéra? Köztük is vannak betegek, idősebbek, és az általános iskolákban jelenléti oktatás folyik. Már ameddig van tanár, aki bejár. Meg kéne óvni őket – hiszen, ahogy Murphy mondja, ami elromolhat, az el is romlik.

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email