Miért hoztad létre az egyesületet? 

A fiunk egy atipikus tehetség. Másfél évesen már olvasott, kétévesen pedig kézzel írt. Öt éves volt, amikor kiderült, hogy Asperger szindrómás. Igazából tanulócsoportnak indultunk, de formálódtunk az igények szerint, így lettünk végül azok, akik ma vagyunk.

Mivel foglalkozik az egyesület?

Autista gyerekeknek és szüleiknek segítünk Érden és környékén többféle módon. A fő tevékenységünk a gyerekek szociális és kommunikációs fejlesztése, illetve az atipikus tehetségek gondozása. Ezen túlmenően támogatjuk a szülőket, például úgy, hogy rendszeresen meghívunk szakembereket, akik előadnak a témában, akiktől lehet kérdezni. Ami pedig újdonság, hogy autista tiniknek szervezünk barát-klubot, ami ingyenes. Nyáron tartottuk meg először az ingyenes autista táborunkat, amit 40 autista gyermeknek biztosítottunk a közösségünk segítségével. Ott szembesültünk azzal, hogy voltak olyan tinik, aki életükben először leltek barátokra. Nehéz nekik, mert ők már tudják, hogy mások, és sokszor szembesülnek kirekesztéssel, ráadásul már fejlesztést se kapnak, mert azt letudták az óvodában, általános iskolában. De hiába mások, ők is ugyanúgy vágynak barátokra, társaságra, mint bármelyik ember. A barát-klubban van lehetőségük hozzájuk hasonló gyerekekkel megismerkedni és gyógypedagógus segíti a barátkozást.

Hogyan működik az autizmus szűrése ma Magyarországon? 

A jelzőrendszer jól működik, a problémák a diagnózis megszületése után kezdődnek. Miután egy gyerekről kimondják, hogy autista, elengedik a szülők kezét. A szülő egyedül marad a gyászfolyamatban (merthogy ez az!), és arról sem kap tájékoztatást, hogy mi tévő legyen. Mi itt lépünk a képbe, itt szeretnénk segíteni. Vannak mentor szülők, akik támogatják az újonnan diagnosztizált gyerekek szüleit a feldolgozásban, gyógypedagógusaink pedig a megfelelő fejlesztést nyújtják a gyerekeknek.

Hány gyerek és család kap segítséget nálatok jelenleg?

Tanuló közösségnek indultunk 5 gyerekkel. Ma – másfél évvel később – már 75 gyerek jár hozzánk rendszeresen.

És hogy vagytok a ti gyereketekkel? 

Idén 8 éves, magántanuló, mi tanítjuk őt otthon, illetve az egyesületben kapja meg a fejlesztést és szociális segítséget, amire szüksége van. Bízunk benne, hogy egyszer Ő is barátra lel. Az segítséget, a motivációt tőle kapom. Szeretném megadni azt másoknak, amit én nem kaptam meg és hiányoltam egy autista gyermek szülőjeként. Nagyon jó érzés látni, tapasztalni, hogy milyen szépen fejlődnek a gyerekek, és hogy a szülők is egyre felszabadultabbak. Fő motiváció a jövő, olyan jövőt szeretnénk, ahol elfogadják a másságot és ezek a gyerekek felnőtt korukba már egy jobb világban élnek, és mi szülők ezért dolgozunk nap, mint nap.