Hatvannégy éve, 1956. október 23-án felkelt az ország zsarnokság ellen. A szabad, független Magyarország gondolata akkor is a fiataloktól, az egyetemistáktól indult, akik már október 22-én számos egyetemi városban diákgyűléseket tartottak. Másnap megmozdult a debreceni diákság, a fővárosban pedig műegyetemisták szervezték azt a hatalmas, 200 ezer fősre duzzadó tüntetést, amely az Országház előtt követelte a szovjet csapatok kivonását, a szabad választásokat és Moszkva talpnyalóinak távozását. Ugyanebben az időben döntötték le Sztálin szobrát is Pesten. Innentől kezdve nem volt megállás: a forradalom elsöpört minden ellenállást, hihetetlen egységet teremtve az országban, amelyet a szovjet megszállók csak másodszori próbálkozásra tudtak újra igába hajtani.

Érd is áldozott vérrel a szabadságharcban. Két civil áldozatunk is volt, akinek emléktábla őrzi a nevét a Földrajzi Múzeum falán. Bojó Simon, akinek a kenyeret szállító lovaskocsija szovjet tankok alá került, éppen a szabadság eltiprásának napján, november 4-én halt bele a sérülésébe. Az alig 19 éves Firtelmeiszter Sándort egy repesz találta homlokon, amikor a szovjetek szétlőtték az érdiek által emelt barikádot. Tudunk olyan érdi hősről is – Téglási Andrásnak hívták –, aki Budakalászon, harc közben esett el. Ma már utca őrzi ott a nevét.

Az, hogy Érden nem volt fosztogatás, rombolás, a helyi nemzeti bizottmánynak és a nagyszerűen megszervezett nemzetőrségnek köszönhető. Tevékenységük annyira közérdekű volt, hogy a forradalom leverése után még a kommunista tanács is határozatban köszönte meg. Akik akkor szívükön viselték Érd sorsát, nem nézték, ki honnan jön. Csak a tettek beszéltek.

Magyarország október 23-án vett egy nagy levegőt. Szabad, friss, áldott, élettel teli levegőt. Ezt a képességet soha, de soha, semmilyen körülmények között nem szabad elveszítenünk! Lehet bármilyen sötét egy diktatúra. Lehet bármilyen kilátástalan az életünk, bármilyen reménytelen a boldogulásunk. Ha nagyon akarjuk, és ha elegen akarjuk, a szabadság levegője újra a miénk lesz.

Köszönjük, 56 hősei! Köszönjük, szabad magyarok!

A járványhelyzetre való tekintettel idén nem tudtuk megrendezni szokásos megemlékezésünket a Főtéren. A tömegrendezvények visszafogásával és a szükséges óvintézkedések betartásával azonban, ha fizikailag nem is, de lélekben együtt lehetünk és együtt emlékezhetünk meg hőseinkről és áldozatainkról. Ezért készítettük ezt a videót, amelyben fejet hajtunk az ötvenhatosok előtt és kifejezzük szabadságszeretetünket. A videó elkészítésében lelkes érdi civilek is részt vettek, a zenét Hanzee írta, a végső formába öntés pedig Jeney Gergő, a Médiacentrum munkatárásnak érdeme. Köszönjük szépen a közreműködőknek!

Kérem, nézzék és osszák meg, hogy minél több érdihez, minél több honfitársunkhoz eljusson!