A Kálvin téri emlékműnél emlékezett a város az aradi vértanúkra és a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre október 6-án délután.

Csőzik László polgármester felidézte, hogy Érd 1848-1849-ben kikerülhetetlen helyszínnek számított a főváros védelmében és ostromában: a Pelikán fogadóban – a mai Földrajzi Múzeum épületében – volt a főhadiszállása Perczel Mór honvédtábornoknak, és Poeltenberg Ernő is Érden állomásozott dandárjával, amikor a császári hadsereg ’48–’49 telén közeledett Pest-Buda felé. Innen vonult vissza, be sem várva a felváltására érkező dandárt, amelyet meglepett az osztrákok támadása. Görgei átlátta a helyzetet, rendezte sorait, és ’49. január 3-án elszánta magát az ütközetre. Az Érd és Tétény között kibontakozó csata nem tartott sokáig, de hatása annál nagyobb volt – elevenítette fel az Érdhez köthető eseményeket a polgármester, aki felidézte Batthyány Lajos kivégzését is.

Mint hangsúlyozta: az aradi vértanúk áldozata nem volt hiábavaló: „A forradalom és szabadságharc vívmányait többé nem lehetett eltörölni, és a kiegyezés után végre elindulhatott az ország a polgári fejlődés, a modernizáció útján. A világ pedig ráébredt: a magyar szabadság hősei az európai nemzetek szabadságáért, függetlenségéért adták életüket. Nekünk, az utódaiknak van egy súlyos kötelességünk a hősökkel és vértanúkkal szemben. Mégpedig az, hogy soha ne engedjünk a 48-ból! Soha ne feledjük a szabadságharcot követő megtorlást és az elnyomást! Éppen a szűk, sötét, kilátástalan évekből merítsünk erőt Magyarország megújítására. Merjünk nagyot álmodni és nagyot is cselekedni! Tegyük élhetővé, otthonossá szűkebb pátriánkat, és soha többé ne hódoljunk be az önkényuraknak!” – zárta szavait Csőzik László.

Dr. Holló József nyugalmazott altábornagy, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója az aradi tizenhárom utolsó szavaiból idézett, és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök mellett azokra a névtelen hősökre is emlékezett, akik életüket adták a magyar szabadságért.

„A nagy összeomlás után nem maradt más hátra, csak egy véka liszt. Másoknál dúsgazdag aratás jutott, ott is arathattak, ahol nem vetettek. Egy keserű nemzet elvesztette magvetését, könnyét és vérét. Öröksége egy marék liszt maradt csupán, egyetlen feladat hárult reá: magának a puszta létnek kérdőjele, s a bő másfél évszázad megadta rá a feleletet. A véka liszt nem fogyott el. Istennek hála, a magyar nemzet életének fonala nem szakadt meg” – hangsúlyozta Holló József.

„A nemzet megmutatta: a polgári átalakulást és a nemzeti önrendelkezést olyan vívmányoknak tekinti, amelyekért kész fegyvert is fogni. Ezzel pedig olyan erkölcsi tőkét halmozott fel, amelyből mindmáig és a jövőben is meríthetnek az egymást követő nemzedékeink” – zárta szavait.

Az esemény házigazdája, Erdélyi-Takács István református lelkész megemlékező szavai után a város, a pártok, helyi szervezetek vezetői, képviselői elhelyezték koszorúikat Domonkos Béla szobrának talapzatánál. Az ünnepségen közreműködött a Harmónia Vegyeskar, a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület, valamint a Magyar Honvédség Légierejének Veszprémben állomásozó Fúvószenekara.