És a gondozóikra, akiknek a cseppet sem könnyű munkájukon felül most arra is figyelniük kell, hogy számtalan szigorú szabályt betartsanak.
Hatvan idős ember él egy fedél alatt a Topoly utcában, Érd önkormányzati idősotthonában. Van, aki könnyebben mozog, nemcsak az épületben, hanem a kapun túl is, és alig várja a kis mulatságokat, együttléteket, akár a többi lakóval, akár a barátokkal, családtagokkal. Van, akinek nem maradt senkije, a rokoni kapcsolatai meglazultak, az otthont sem tudja már elhagyni, de ettől függetlenül ezer szállal kötődik az élethez, mert örülni tud az apróságoknak, egy finom ebédnek vagy a friss virágnak a vázában. És van, aki már keveset érzékel nemcsak a külső, hanem a saját belső világából is, de a szenvedést, a fájdalmat sokszorosan átéli. Cseppet sincs könnyű helyzetben az a tizenhárom gondozó, akiknek hatvan egymástól teljesen eltérő személyiségű és állapotú embert kell ellátniuk úgy, hogy a járványhelyzetben a szokásosnál sokkal szigorúbb szabályokat kell betartaniuk és betartatniuk. Míg korábban foglalkozásokat szerveztek a közös helyiségekben, együtt nézhették a tévét a társalgóban, és közösen költötték el a reggelitebédet-vacsorát (már akinek az egészségi állapota ezt lehetővé tette), most szobakaranténban élnek a lakók. Ráadásul az új szárny építése miatt jelenleg kert sincs, ahol akár ők, akár a munkatársak pihenhetnének, regenerálódhatnának egy kicsit. Azt talán mondanunk sem kell, hogy látogatókat a fertőzésveszély miatt hetek óta nem fogadhatnak, és az idősek sem hagyhatják el az épületet.
A megszorításokat ki-ki egészségi és mentális állapota szerint viseli, egyesek könnyebben, mások nehezebben. „A háború alatt rosszabb volt” – mondják, akik gyerekként átélték a borzalmakat. Itt biztonságban érzik magukat, ugyanakkor nincsenek tisztában a kinti helyzettel, ezért is fogadják nehezebben a szigorításokat. Telefonon persze beszélhetnek a hozzátartozókkal – akinek nincs készüléke, ahhoz az otthon telefonját viszik oda a gondozók. Ők, hogy ne hozhassák be a vírust, március elején beköltöztek az épületbe. Kezdetben kéthetente, majd hetente váltották egymást, egyszerre mindig öt munkatárs lakott bent. Ők végeztek mindent, a takarítástól az étkeztetésig, vagyis jóval több munka hárult rájuk, mint rendesen. Igaz, ezért plusz juttatásokban részesültek, de ezt a helyzetet még extra fizetésért sem sokan vállalnák, hetekre, napokra elszakadva a családjuktól, a kollégákkal és a gondozottakkal összezárva.
Humorral
A látogatási tilalom miatt írásban érdeklődtem arról, milyenek a mindennapok a Topoly utcai karanténban. Mint megtudtam, a gondozók kis közösségét nem szétzilálta, hanem inkább összeforrasztotta a szoros együttlét, a közös kávézások és ebédelések, a tévénézés, beszélgetés. Minden olyan tevékenység közben, ami lehetővé tette, zenét hallgattak – ezzel is csökkentve a mindennapi stresszt. Kisebb súrlódások persze akadtak, de a viták élét humorral ütötték el, és az egymásra utaltságnak köszönhetően a kollégák közötti kapcsolat szorosabb lett. A családdal telefonon és interneten keresztül tudtak beszélni, ezen a csatornán jutott el hozzájuk az önkormányzat által készített kis videóüzenet is, amelyben verssel köszönték meg a munkájukat. Ez nemcsak jólesett a gondozóknak, hanem plusz lendületet is adott nekik. Mint válaszlevelükben megfogalmazták, a karanténban töltött napok alatt átértékelték, mi a fontos az életben.
„A két-, illetve egyhetes folyamatos készenlét fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő volt számukra, hiszen a pihenőidejüket is bent kellett tölteniük, vagyis a munkahelyüktől igazából nem tudtak elszakadni. Pszichés károsodást okozhat, ha a szociális ellátásban dolgozók nem képesek feltöltődni, regenerálódni, azaz ha nem tudják letenni a munkát” – mondja Gecse-Simon Orsolya, a Szociális Gondozó Központ intézményvezető helyettese. Bár a fertőzés kockázatát ez a heti-kétheti bentlakásos munkavégzés minimalizálta, az is nagyon fontos, hogy a kollégák munkaképességét megőrizzék, hiszen ha ez nem sikerül, az ellátás biztonsága foroghat kockán.
Tünetmentesen
Jelenleg – az idősotthonokra vonatkozó országos tisztifőorvosi utasításnak megfelelően – már 24/48 órás beosztásban dolgoznak a Topoly utcában, azaz a munkanapot két nap pihenő követi. Ez talán könnyebbséget jelent, de a szigorítások, a rendkívüli helyzet, a fokozott odafigyelés megmaradt.
„Mindent megteszünk, hogy biztosítsuk a védőeszközök utánpótlását. A kollégák kaptak gumikesztyűket, maszkokat, fertőtlenítőszereket, és szükség esetén védőruha is rendelkezésükre áll” – mondja a szakember. Az otthon dolgozóit, lakóit eddig még nem tesztelték, de az idősek állapotát napi több hőmérsékletméréssel és a tüntet/tünetmentesség megfigyelésével folyamatosan monitorozzák. A kollégák is hasonló állapotfelmérés után állhatnak csak munkába, és csakis akkor, ha teljesen tünetmentesek. „Munkatársaink kerülnek minden olyan helyzetet, amivel kitehetik magukat a fertőződés kockázatának, bízva abban, hogy az önkorlátozásuknak és erőfeszítéseiknek köszönhetően valóban meg tudjuk óvni az otthon lakóit” – hangsúlyozza Orsolya.
Ez a helyzet nemcsak az idősotthon dolgozóit, hanem az egész szociális ellátórendszert próbára teszi: „Eleve rengeteg bizonytalansági tényező keletkezett az életünkben a járvánnyal, ehhez hozzáadódik az, hogy a kollégáim megtanultak ugyan kezelni bizonyos krízishelyzeteket, ebben nagy gyakorlatuk is van, csakhogy most más a szituáció, mások a szabályok, és nemcsak az idősotthonban, hanem az egész ellátórendszerben.” Márpedig ha van helyzet, amikor az elesettekre, nehéz helyzetbe került emberekre még inkább oda kell figyelni, akkor az a mostani.
