Egy budai magyartanár

Minket, tanárokat komoly dilemma elé állítottak. Vagy ellenállunk, és próbáljuk jobb belátásra bírni a döntéshozókat, vagy beállunk a sorba, és hogy ne kerüljön veszélybe az a kollégánk, aki többet kockáztat, mint mi, elvégezzük helyette a munkát. A tanártársaim jó része az utóbbi módon reagált. A hatvanon túli, a krónikus beteg, az anyukájával együtt élő védelmében be fognak menni érettségiztetni. Így nekem sincs választási lehetőségem. Figyelemmel kísértem a közösségi oldalakon a tanári csoportokat – ilyen például az Iskola a határon, több mint 7000 taggal –, és ez alapján fontosnak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg kiemelni, hogy a tanárok többsége nem radikális. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem gondolkodik.

Nem értek egyet azzal, hogy a kollégáim bemennek érettségiztetni, és mivel én is bemegyek, magammal sem értek egyet. Azok az emberek, akik a hétköznapokban empátiára, odafordulásra, szeretetre hangoltan működnek, nem fognak most az asztalra csapni. Volt, amikor húszezer tanár tüntetett a Kossuth téren az esőben – én is ott voltam –, ez volt az „ahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgrobbantás” ebben a szakmában. Ilyen nincs mindig. Le lehetett söpörni, azt gondolni, hogy majd úgyis hazamennek. Így lett, de azért mi azt gondoljuk, amit gondolunk. Nincs jó megoldás, a döntéshozóknak kellett volna előrelátóan cselekedni. Azt teszik, amit eddig is: gyereknek tekintik a magyar társadalmat, akinek nem áruljuk el, hogy nincs Mikulás. Nem tudjuk, milyen információk alapján jelölték ki ezt az időpontot, mire számítanak a járvány tekintetében, ami ezt a döntést megalapozta. Amikor az államtitkár azt mondta, hogy 6500 emberrel megoldható az érettségi, akkor a matematikatanárok magukban elvették az érettségijét, mert aki kicsit is tud számolni, az tudja, hogy 1580 középiskola 83 000 végzős diákjának érettségiztetése a teljes „személyzettel” és a családtagokkal együtt közel félmillió embert fog érinteni. Érthetetlen ez a döntés akkor, amikor minden csatornából az folyik, hogy maradj otthon. Ha hozzáteszszük, hogy a felsőoktatásban most kétszázezer diákot fognak online levizsgáztatni, és ugyanígy lehet államvizsgát, diplomát szerezni, akkor nyilvánvaló, hogy csak munka és szervezés kérdése lenne, hogy ezt az érettségi eljárásba is átültessék. Mivel egyetemen is tanítok, láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy a felsőoktatásban azért lehet ezt megoldani, mert minden héten van tanszékvezetői értekezlet, ahol azon agyalunk, miként lehet minél kisebb esélyt adni arra, hogy valaki szabálytalankodjon online vizsgázás közben. Ha azzal érvelnének, hogy nyáron még nagyobb lesz a baj, ne tegyük ki a gyerekeket a tetőző járványnak, csináljuk meg még előtte, akkor azt mondanám: végre egy őszinte hang, rendben! De nem. Itt esélyegyenlőségre hivatkozik az a politikai elit, amely Magyarországon megteremtette a nepotizmus és az urambátyám rendszer 21. századi változatát. Úgyhogy én már csak abban bízom, hogy a szülők azt mondják a gyerekeiknek, ne menjenek el érettségizni. Ugyanezt én nem mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Senkit nem tudok arra biztatni, hogy menjen érettségizni, és mindenkit lebeszélek arról, hogy felügyeletet vállaljon, és lám, én magam mégis megyek. Itt kibicsaklik az emberek agya.

Amikor a miniszterelnök háborús retorikát használ, talán arra gondol, hogy lesznek áldozatok, és mint „tábornok”, belekalkulálta a lövészárokból kivezényelt áldozatokat is, azzal, hogy nem tehet róla senki, csak a történelem. Pedig igenis tehet. A felelősség kérdése bizony ott lebeg azok feje felett, akik ilyen döntéseket hoznak. A miniszterelnök április 19-i bejelentése, miszerint május 3-án fog tetőzni Magyarországon a járvány, egyre nagyobb rémülettel tölti el azokat, akik önfeláldozásból részt vettek volna ebben az emberkísérletben. Mára a közhangulat kezd elbillenni a „mégse” irányába. Talán ezt a kormány is érzékelni fogja, és ahogy egy dzsentroid mozdulattal megajándékozott 75 000 embert nyelvvizsga nélküli diplomával, az érettségizőknek és a többi résztvevőnek is talál olyan megoldást, ami nem vezet esetleg humanitárius katasztrófához.

„Ilyen körülmények között az a dolgunk, hogy nyugalmat sugározzunk és megteremtsük a lehető legnagyobb biztonságot”

Szilasné Mészáros Judit, az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatója

Magam is tizenkettedikeseket tanítok matematikából, és történetesen együtt néztük zoomon a kormányinfót, amikor bejelentették, hogy az érettségi nem marad el. A gyerekek reakcióiból úgy éreztem, önmagában a bizonyosság is megnyugtatta őket. Ha lett volna esély arra, hogy a járvány lefusson június második feléig, akkor azt az időt jelölte volna meg a kormány az írásbeli vizsgák időpontjául. Most még – a bejelentés szerint – a tömeges megbetegedések fázisa előtt vagyunk, ezért döntöttek a május 4-i kezdés mellett. Ezt nem dolgom minősíteni, az a feladahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy a tantestülettel együtt megteremtsük a lehetőség szerinti legjobb lebonyolítás feltételeit. Az érettségi vizsgák megtartása a továbbtanulni vágyó gyerekek érdekét szolgálja. A halasztással a felvételik is ellehetetlenültek volna, és a gyerekek legkorábban januárban léphetnének a felsőoktatásba. Jó döntésnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy az írásbelit megtartjuk, és a szóbelit eltörölték. Eddig is a legtöbb érettségi tantárgy esetében az írásbeli eredménye volt a döntő, ráadásul a legtöbb diák számára kevésbé megterhelő. A kialakult helyzet persze ronthat a teljesítményükön, de bízom benne, hogy a körülmények ellenére a gyerekeink be fognak jutni a választott intézményekbe, méghozzá tisztességes megmérettetéssel. Most nem kötelező ugyan az érettségi, tehát aki nem akar felvételizni, az megelégedhet a záró bizonyítvánnyal, de nem hiszem, hogy nálunk lesz ilyen tanuló. 158 végzős tanulónk van. Mivel emelt szintű érettségi központ is vagyunk, más iskolákból érkező tanulókat is fogadunk. Az első három napon, amikor a legnagyobb számban jönnek be vizsgázók, kb. 40 pedagógusra lesz szükség. A rendkívüli helyzetben követendő részletes szabályokról még nem kaptunk tájékoztatást, de a tankerületi központ vezetőjével együtt már az első napon bejártuk az iskolát, és meghatároztuk, milyen létszámmal és óvintézkedésekkel tudjuk egy-egy teremben biztosítani a vizsga nyugodt körülményeit. Eléggé felelősségteljesek a tanulóink, de azért fel kell készülnünk a beléptetésre. Mivel folyamatos kapcsolatban vagyunk velük, a tájékoztatásuk nem jelent problémát. Az épületben orvos és védőnő is fog tartózkodni. A fenntartó gondoskodik a belső terek fertőtlenítéséről, biztosít kézfertőtlenítő szereket, maszkokat. Mivel Érdnek mindig is oktatásbarát vezetése volt, talán az önkormányzattól is számíthatunk segítségre. Az érettségi biztonsága nem lehet finanszírozási kérdés. Mindezzel együtt sem lehet garanciát adni arra, hogy minden rendben lesz. Ezért kérem a szülőket, hogy erősítsék meg a gyerekekben a felelős magatartás fontosságát, ami egy majdnem felnőtt fiataltól elvárható. Eddig azt kértük tőlük, hogy maradjanak otthon, de láthatják, hogy nem lehet teljesen elzárkózni, az életet maximális óvintézkedések mellett folytatni kell. A szülők közt is van, aki bejár a munkahelyére és védi magát, mi is ezt fogjuk megpróbálni. A veszélyeztetett korosztályba tartozó tanárok csak a dolgozatokat fogják javítani, lehetőleg gumikesztyűben. A kontaktus nyilván elkerülhetetlen, de ugyanez igaz arra is, ha vásárolni megyünk. A pedagógusok számára ez újabb nagy kihívást jelent egy hónappal azután, hogy sikerült megoldani a digitális oktatást. Bízom a kollégáimban. Legalább olyan nagy hősök, mint azok, akik a társadalom különböző színterein tesznek azért, hogy működjön az ország, a gazdaság, az egészségügy.

„Borzasztó azon vívódnom, szabad-e magamat és a családomat kockázatnak kitenni, illetve elfogadni, hogy mások tegyék ki veszélynek magukat miattam”

Egy végzős osztályban is tanító nyelvtanár

Sokat gondolkodtunk és vitatkoztunk a közösségi oldalak szakmai csoportjaiban azon, mi lesz majd az érettségivel. Az én elképzelésem az volt, hogy be kellene fejezni két héttel hamarabb a tanévet, és konzultálni a végzősökkel, hogy készüljenek egy szeptemberi érettségire. A bizonytalan járványügyi helyzetben ugyanis hiba lenne keresztülerőszakolni az érettségit. Ezek után rendkívül rosszul érintett a május 4-i kezdésről szóló bejelentés, és az, hogy még annyit sem tettek hozzá, „tudjuk, milyen nehéz ez, vigyázzanak magukra és egymásra!” Pedig ez lélektanilag fontos lenne, mert a tanárok érzékeny népség. A kollégáim és a FB-csoportok kommentjei alapján azt mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, szinte egyöntetű vélemény, hogy ezt a döntést nem szabadott volna meghozni. A kollégáimmal először a saját egészségi állapotunkat, a családi és a jogi következményeket gondoltuk végig. A tantestületünkben 50 felett van az átlagéletkor, sokan félnek. Én is úgy gondolom, ha úgy döntöttem, hogy a magam és a szeretteim egészsége érdekében nem megyek sehova, a gyerekeimmel sem találkozom, akkor arról is dönthessek, hogy bemegyeke érettségiztetni. Mi öszszetartó tantestület vagyunk, és szeretünk dolgozni. De aki otthon beteg szülőt ápol, annak a részvétel most élet-halál kérdése lehet. Voltak, akik azonnal felajánlották, hogy szívesen vállalják az érettségi felügyeletet, akár mindennap is. Bár nem értünk egyet azzal, ami történik, mégsem mondhatjuk azt a gyerekeknek, hogy ne érettségizzenek. Ha az iskolavezetés meghagyja a szabadságot, hogy magunk döntsük el, mit vállalunk, akkor is borzasztó lesz azon vívódnom, szabade magamat és a családomat kockázatnak kitenni, illetve elfogadni, hogy mások tegyék ki veszélynek magukat miattam. A gyerekeknek a vizsga önmagában is stressz, nem szabadna őket pluszban megterhelni. Úgy gondolom, ezt a döntést olyanok hozták meg, akiknek fogalmuk sincs, hogyan zajlik egy érettségi, máskülönben nem gondolnák, hogy le lehet bonyolítani veszélyes kontaktusok nélkül. Temérdek papírt, segédanyagot kell kiosztani, összeszedni, és ha felügyelni nem megyek be, javítani akkor is én fogok. Sok gyerek, sok tanár érintése lesz rajta azokon a dolgozatokon. A gyerekektől, akik nem látták egymást másfél hónapja, nem elvárható, hogy ne boruljanak egymás nyakába. Aki azt próbálja velük elhitetni, hogy ez a vírus rájuk nézve nem veszélyes, az felelőtlen. Arról nem beszélve, hogy ha az érettségi után valakinek a családjában megbetegedés lesz, senki nem fogja megmagyarázni a gyereknek, hogy nem ő okozta a bajt azzal, hogy nem volt elég óvatos. Ismerek olyan érettségizőt, akit a családja önálló lakrészben különít el utána két hétig.

De mi van azzal, aki ezt nem teheti meg? Olyanról is tudok, akinek nagyon beteg az anyukája, meg olyanról, aki a nagymamával él együtt, és a karantént szigorúan veszi a család. A mi végzőseink közül mindenki tovább tanul, tehát nem fog viszszalépni. Sokan Budapest környékéről járnak, és több átszállással jutnak el az iskolába, közben ki tudja, mit szednek öszsze. Aki látott már gyereket érettségizni, az nem gondolhatja komolyan, hogy nem fog a szemébe nyúlni, a hajába túrni, hanem vigyázzban ül maszkban. Sokan nem is kapnak majd rendesen levegőt, hisz a vizsgadrukk egyik tünete a nehezebb légzés. Aki szemüveges, az pláne nem tud koncentrálni, hiszen minden kilégzéskor bepárásodik az üveg. Mi lesz a diabéteszes gyerekekkel, meg akiknek immunbetegségük van? Miért nem választhattak legalább azok, akiknek egészségi problémáik vannak, hogy a felvételire az év végi jegyeiket viszik vagy érettségit tesznek? Azt gondolom, hogy ezt nem szabadna megtenni. Bárcsak annyi lenne, hogy még túráztatnak minket kicsit, aztán az utolsó pillanatban lefújják az egészet!

„Az érettségi bármikor letehető, az a legfontosabb, hogy életeket ne veszélyeztessünk!”

Ercse Kriszta, a 61 közoktatással kapcsolatos szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform szóvivője

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy május 4-én elkezdődnek az érettségi vizsgák. Elsősorban azért nem, mert járványügyi vészhelyzet van, a gyerekek körül lehetnek betegek, netán elveszített rokonok is. Sok a bizonytalanság és a frusztráció, egyes családok túlértékelik, mások bagatellizálják a veszélyeket, és ez meghatározza a gyerekek lelkiállapotát. Másodsorban azért nem számítottam erre, mert a közoktatás nagyon változó minőségben kezelte az elmúlt másfél hónap kihívásait. Volt, ahol a gyerekeknek elküldték a tankönyv vonatkozó oldalszámait felkészítés címén, hogy dolgozzák fel önállóan. Nyilván a 12. évfolyamon már sok önálló munkára és készülésre van szükség, de ez akkor sem digitális oktatás. Ez az iskolarendszer nem készítette fel a gyerekeket önálló gondolkodásra és problémamegoldásra, és képtelen lemondani a számon kérésről, és arról, hogy ehhez fizikailag is berendelje a gyereket. Az otthonról való érettségizés megoldható lett volna technikailag, de nem lenne méltányos az érettségivel elkezdeni egy teljesen új módszer alkalmazását, amelyhez a gyerekek nincsenek hozzászokva. A CKP azzal a kéréssel fordult a kormány illetékeseihez, hogy biztosítson támogató, nyomásmentes környezetet az érettségi lebonyolításához. A két legfontosabb üzenetünk az volt, hogy az érettségi időpontját ne az oktatási akciócsoport határozza meg, hiszen járványügyi vészhelyzet van. Kérdezem: amikor Orbán Viktor április 19-én közli, hogy szakemberek szerint május 3-ra fut fel a csúcsra a járvány Magyarországon, akkor hogyan lehet felelősséggel megrendezni május 4-én az érettségit?! Nem szabad arra apellálni, hogy a gyere-kek kevésbé vannak kitéve a szövődmények kockázatainak, hiszen ez sem azt nem jelenti, hogy nem lehetnek betegek, sem azt, hogy nem hordozhatják a vírust. Nem értem, hogyan meri a kormány vállalni a felelősséget azért, hogy odacsődítik a gyerekeket, és nyomást gyakorolnak a pedagógusokra, akik között sokan a veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak? Az érettségi bármikor letehető. A felsőoktatásba, a munkaerőpiacra, a szakképzésbe később is be lehet lépni. Most világjárvány van, minden megállt, mindenki a fejét vakarja, hogyan alkalmazkodjon. Hát alkalmazkodjon hozzá a szakképzés, a munkaerőpiac és a felsőoktatás is! Az a legfontosabb, hogy az életeket ne veszélyeztessük. Hatalmas a kormány felelőssége, amikor rájátszik az emberek bizalmára. Azt a látszatot kelti, hogy a jó vezető minden helyzetben képes a megszokott rendszert fenntartani. Holott a jó vezető felismeri a különleges helyzet szülte igényeket, szükségleteket, és képes azokra reflektálni. A rossz szocializáció legszebb példája, ami a gyerekekkel történik. Eddig azt mondtuk nekik, hogy ne menjenek sehova, mert veszélyes, most meg azt mondjuk, menjenek csak érettségizni, nem veszélyes. Ezzel éppen a szabálykövetés értelmességének hitét morzsoljuk föl ebben a generációban. Vannak szabályok, de mi mondjuk meg, mikor érvényesek és mikor nem.

„Az életünk kerekét tovább hajtjuk előre – és nem hajszoljuk!”

Annamária és érettségiző Attila fia

Alapjában véve bennünk nem merült fel, hogy Attila fiam ne tegye le az érettségi vizsgát idén májusban, amennyiben erre lehetőség van. Bármilyen furcsán hangzik is, a családom rendkívül békés és nyugodt időszakot él meg. Egy erdőszéli házban élünk, itthon dolgozunk, csendben és rendezetten telnek a napjaink, munkánkat kapkodás nélkül el tudjuk végezni. 18 és 21 éves gyermekeink önállóan tanulnak. Sokat kirándulunk, biciklizünk, együtt étkezünk. Hetente egyszer bevásárolok, kesztyűben és maszkban. Megnyugtat, hogy Magyarországon lassú és lapos a vírusgörbe. Tudjuk, hogy a lakosság nagyobb hányada el fogja kapni a vírust előbbutóbb, de azt is tudjuk, hogy a félelem igen rossz tanácsadó. Ezért a magunk részéről a lehető legtöbb óvintézkedést betartjuk. Ugyanakkor az életünk kerekét tovább hajtjuk előre, de nem hajszoljuk. Attila fiúnk vizsgázni fog egy héten keresztül. Természetesen nem mi döntöttünk helyette, hanem ez az ő döntése, amit elfogadunk. A fiatalos lendületével nem gondolja, hogy bármi baj lehetne ebből. Számomra sem könnyű átlátni a kockázatokat, hiszen ez ismeretlen helyzet, és tulajdonképpen a tömegtájékoztatás is meglehetősen zavaros. Pánikba esni azonban nem vagyok hajlandó. Amire viszont igencsak figyelnem kell, az az, hogy a nyolcvanéves édesanyámat hetente egyszer látogahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg Budapesten, amikor konkrét, a lakásán belüli segítséget kell nyújtanom neki. Az érettségiző fiam mellett élve egész májusban nem kerülhetek majd vele kontaktusba, ennek megoldása pedig komoly előkészületeket és szervezést igényel. 

Érdi Újság – Mihalicz Csilla