Az egyik szülő azzal búcsúzott tőlem a minap: köszönöm a felügyeletet. Felügyelet? Mi a gyerekekkel foglalkozunk, játszunk, szeretjük, tanítjuk, meghallgahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, megölelem, nem csupán felügyelem őket – mondja egy óvónéni, aki idestova negyven éve van a pályán. Egy textilszobrász foglalkozáson ülünk, amit az érdi óvodai szakmai napok keretében rendezett az egyik tagintézmény. Idén a két hét alatt több olyan előadás, program is volt, ami a pedagógusok feltöltődésére, kikapcsolódására, mentális egészségük megőrzésére fókuszált. Ez nem véletlen, a rendezvényeket szervező tagóvodavezetők látják leginkább, milyen nagy a fluktuáció, milyen kevés a kolléga, főleg a pályakezdő, és aki még megvan, az mennyire elfáradt, kiégett. „Sose hittem volna, hogy nálam is bekövetkezik. Harmincnyolc éve vagyok óvónő. Mindig pozitív, vidám személyiségnek tartottam magamat, és most mégis úgy érzem, én is érintett vagyok. Ezért is választottam idén azokat a programokat, amelyek a lelkünket ápolják” – mondja egyikük.
Pelenka az öltözőszekrényen
Körülüljük az asztalokat, ragasztjuk, festjük a csipkét. A foglalkozás közel három órás, van idő közben beszélgetni. Egy kívülálló nem lát bele az óvónő mindennapjaiba. Sokan elintézzük azzal, hogy „jó neki, játszik a gyerekekkel, korán véget ér a munkaideje, hazamegy, pihenhet, és még jó kis nyári szünete is van!” A valóság ezzel szemben az, hogy a „játék” mögött komoly munka van, amit otthon sem tudnak egykönnyen félretenni. „Otthon azon gondolkozom, mit tehetek egy-egy kisgyerekkel, hogy jobban fejlődjön, vagy hogy elfogadják a társai. Ötleteket keresek, utánaolvasok. Ez egykét órát biztos igénybe vesz. Régen sem volt másképp, akkor is fel kellett készülnünk, de most már elvárás az is, hogy minden kis részletét leírjuk annak, amit csinálunk, és azt is, hogy miért csináljuk” – mondja egyikük.
„Mások a szülők, a gyerekek, a prioritások. A szülők azt várják el, hogy mindent az óvoda tanítson meg a gyereknek, az evőeszközök használatától a köszönésig. És sajnos nagyon kevés az a szülő, aki együttműködik velünk. Hogy egy friss példát mondjak: megmutatjuk a gyerekeknek, hogy mossanak alaposan kezet, de azért jobb lenne, ha ezt a szülők egyénileg, otthon gyakorolnák a kicsikkel. Mikor szóvá tettük, volt, aki úgy reagált: miért, ezt nem az óvodában kellene megtanulniuk?” – mondja a közel negyvenéves óvodapedagógusi múlttal rendelkező asztaltársam, majd hozzátette, gyakori, hogy a gyerekeket otthon még pelenkázzák, cumisüvegből itatják, és az óvodától várják, hogy erről leszoktassa őket.
„Volt, hogy az öltözőszekrény tetején találtuk meg a használt éjszakai pelenkát. Sokan jöttek mostanában érdeklődni a beiratkozással kapcsolatban, és sokan kérdezik: szükséges-e, hogy a gyerek szobatiszta legyen? Igen, az, szoktuk felelni, hiszen nekünk nincs módunk arra, hogy rendszeresen pelenkázzuk őket.”
E gondok mögött az is állhat, hogy már nem öt-, hanem hároméves kortól kötelező óvodába vinni a gyerekeket. Ráadásul míg pár éve még az volt a szokás, hogy a kisebb testvérrel gyeden, gyesen lévő anyuka már ebéd után elvitte az óvodást, ez ma már koránt sincs így. Egyre tovább vannak bent a gyerekek, mert megváltozott a szülők munkarendje: van, aki kilenc körül kezd, és így csak öt körül végez, és ahol nincs segítő nagymama, ott nagyon nehéz megoldani, hogy négy óra körül hazavigyék a kicsit. „Nagyon fáradtnak érzem magam, nyilván a fizikai állapohttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg sem olyan jó, mint húsz éve, hiába szeretnék fogócskázni a gyerekekkel, már nem megy. Persze, a fiatalok még másképp vannak ezzel” – mondja az idősebb kolléga.
Csepelen jobban fizetnek?
A fiatalok? Hát ők úgy vannak ezzel, hogy elmennek másik pályára. Vagy másik városba. „Van olyan óvónő, akinek hozzánk jár mindkét gyereke, ő meg Csepelen dolgozik, vagy a fővárosban. Én is Budapesten kezdtem, ott a kerület a fizetésünkhöz hozzátett ötvenezer forintot” – mondja egy fiatalabb pedagógus. Mennyi is a fizetés? A válasz: egy pályakezdő, főiskolát végzett óvodapedagógus százhúszezer forintot visz haza. Egyikük, aki 2009. óta dolgozik, nettó 164 ezer forintot kap kézhez, másikuk húszéves munkaviszony után
190 ezret. „Akinek nincs egy jobban kereső férje, nem tud ennyiből megélni.”
Aki a pályán akar maradni, másodállást keres, például gyerekvigyázást vállal. Az az óvónő, aki közel negyven éve dolgozik, elárulja: korábban heti kétszer takarítani járt. „Megkerestem ugyanazt a pénz, amit az óvodában. De dolgoztam trafikban is.” Hogy a pályaelhagyás egyik oka a méltatlanul alacsony fizetés, azt a városvezetés is látja: februárban a képviselő-testület úgy határozott, bérkiegészítést, plusz juttatásokat ad az érdi közalkalmazottaknak. Persze az anyagi megbecsülés mellé a szülőké, a társadalomé is jól jönne. Az idősebb óvónéni a fejét csóválja: „Nem is ez a legfájóbb, hanem az, hogy a mai szülőknek nincs idejük a gyerekükre. Van olyan anyuka, aki azt mondta nekem, nem igényli, hogy anyák napi műsort szervezzünk. Ő ezért nem szeretne korábban eljönni a munkahelyéről. Szoktam is mondani: jó lenne, ha a kormány nemcsak adókedvezményekkel, CSOK-kal ösztönözné a gyerekvállalást, hanem időt is adna mellé a családoknak.”
