Nem először egyébként, hiszen négy-öt évvel ezelőtt, nagyjából festődiplomájának megszerzése idején jelentkezett először, s azóta többször is munkáival a Téli Tárlaton.
Túl azon, hogy itt él, Jánosi Kata egyik mestere, a Munkácsy Mihály-díjas Kósa János révén is kötődik a városhoz. S ha már a kapcsolatokról beszélünk, ne hagyjuk említetlen, hogy a tárlatot megnyitó Feledy Balázs művészeti író hosszú ideje tagja a Barcsay Jenő-díjat adományozó kuratóriumnak, így része volt abban, hogy a fiatal művész 2018- ban pályázatával kiérdemelje a 35 év alatti alkotók által megpályázható elismerést.
Feledy Balázs így nemcsak az érdi kiállítóterem falain látható munkák alapján mondhatta el, hogy egy mélyérzésű, elmélyülni tudó és nem a felszínen mozgó festő munkáit láthatjuk, aki csak úgy odaveti a képeket, hanem olyasvalakiét, aki nagyon alaposan értelmezi a látott és benne zajló jelenségeket.
„Munkáimban mindig is az engem közvetlenül érintő eseményeket, saját lelkiállapohttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgat, gondolataimat tártam a világ elé – fogalmazza meg magáról Jánosi Kata –, ez alól már a diplomamunkáim sem voltak kivételek. Festészetemben sokkal inkább a belső, lelki folyamatok alkotják a központi magot, semmint a látott, érzékelt világ – belső tájképeknek is lehetne tehát nevezni munkáimat.”
Ezt emelte ki a méltató is, az azonnal feltűnő és érzékelhető természeti inspirációt, ami nem kevésbé szembeszökően párosul a különleges művészi technikák alkalmazásával, amelyek a manualitásnak nagy fontosságot adó alkotó magatartásra utalnak: Jánosi Kata nem hagyományos táblaképeket fest, varrja, ragasztja képeit, papírra vásznat, vászonra papírt. Az öltés mint egy festői gesztus, mint egy ecsetvonás meghúzása jelenik meg a képein, mintegy kitágítva ezzel a festészet határait, vagy nagyon szép láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgásokat képes létrehozni azzal is, ahogyan az akvarellt kezeli, de a kollázs ragasztásos technikájával is képes az anyagot szellemi dimenziókba emelni – ahogy ezt Feledy Balázs Louis Aragonnak a témáról írt sorait idézve megállapította.
Jánosi Kata ezekkel a technikákkal tehát valóban természetlényegű képeket készít – hallhattuk a továbbiakban –, még ha nem is beszélhetünk konkrét ábrázolásról, mondhatni: nem kívülről fest befelé, hanem belülről fest kifelé, s így a lélek felolvad a természetben, a természet pedig felolvad a lélekben. A látvány tehát – ahogy az alkotó fogalmaz – „bizonytalan, álomszerű és nem tudhatjuk, mit is látunk valójában; számomra ezt jelenti a lelki táj”. Így aztán mi, befogadók is megnyugodhatunk, mert ha a művész is azt mondja, hogy nem lehetünk benne egészen biztosak, mit is látunk, ha az ábrázolás, például a természeté, egy lelkiállapot kivetülése, akkor ránk van bízva, hogy a művet a magunk számára értelmezzük és befogadjuk.
