1989 óta ünnepeljük országszerte a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Érd városa az elsők közt csatlakozott az évfordulóval kapcsolatos programokhoz, majd a Magyar Írószövetséggel közös díjat alapított, amit az egykor Érden élő Bella István Kossuth-díjas költőről neveztek el. Így a magyar kultúra napjának érdi ünnepén részt vett a magyar Írószövetség küldöttsége, és Bella István özvegye, Zayzon Márta is.
A megjelenteket Csőzik László polgármester köszöntötte, aki kiemelte: rengeteg olyan intézménye, szervezete van Érdnek, amelyek a kultúra megteremtését, megszerzését és közkinccsé tételét szolgálják.
– Ilyenek az Érdi Napok, az Érdi Jazz Fesztivál, a Live Street Art fesztivál eseményei, az Érdi Kamarazenekar, a Harmónia Vegyeskar, a Szirmok Női Kar, az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör fellépései. Ilyenek az Érdi Művésztelep alkotásai, az Érdi Galéria tárlatai. Ide tartoznak a Poly-Art Alapítvány, az Irodalomkedvelők Klubja és a KÉK kiadványai, összejövetelei, művei, a Magyar Földrajzi Múzeum, a Szepes Gyula Művelődési Központ, a Parkvárosi Közösségi Ház, illetve a Csuka Zoltán Városi Könyvtár programjai, és az a számtalan fotókiállítás, hangverseny, irodalmi pályázat, színpadi előadás, alkotó- és színjátszótábor, egyesület, könyvbemutató, előadás, bál, nemzetiségi és magyar kulturális összejövetel, amit felsorolni sem lehet. Ezek mind az érdi kultúra lángját élesztik fel, és olykor bizony lobogó tábortüzet is képesek teremteni, olyat, amely mellett mindannyian megmelegedhetünk – hangsúlyozta, hozzátéve: a sok program és intézmény gyakran nem több lehetőségnél, amit alkotókedvvel, lelkesedéssel, tehetséggel, a szükséges források megszerzésével és persze fogékony közönséggel lehet valósággá változtatni.
– Érdről jelenleg a többség, még talán mondhatjuk, a fővárosba jár, ha szórakozni, művelődni akar. Új szerepet kell kitalálnunk magunknak, hogy az alkotókat jobban itt tartsuk, a közönséget jobban ideszoktassuk a közvetlen térségünkről, de akár távolabbról is. Ennek egyik lehetséges eszköze az az EU-s pályázat, amit a város decemberben nyújtott be, egy új, modern, innovatív művelődési központ, kulturális és közösségi tér felépítésére. Ha elnyerjük ezt támogatást, akkor ezzel a több milliárd forint összegű projekttel olyan sok funkciós épületet nyerünk, amely magába olvaszthatja az érdi kultúra eddigi és újonnan létrejövő kis közösségeit, ötleteit, energiáit és építőköveit. Egy városnak mindig vannak látható és láthatatlan építőkövei. A láthatókra vigyáznunk kell, és újakat építeni rájuk. A láthatatlanok legalább ilyen értékesek – ezek az itt élő polgárok életkedvének, tenni akarásának, hitének, bizalmának, kreatív gondolatainak építőkövei. A magyar kultúra napját felölelő érdi programok sok ilyen építőkövet tartalmaznak. A Magyar Írószövetséggel alapított, immár 12 éves Bella István-díjjal, vagy a 25 esztendős Csuka Zoltán-díjjal és a 15 éves Érdi Művészeti Díjjal Érddel együtt a magyar és egyetemes művészetet, kultúrát gyarapítókat ismerjük el. Ugyanilyen fontos az immár hatodszor kiírt Így írok én irodalmi pályázat is, amelyre évről évre egyre több pályamunka érkezik az ország minden szegletéből, sőt, a határon túl élő diákoktól is – emelte ki Csőzik László, aki abban bízva gratulált a díjazottaknak, hogy a következő esztendőkben velük, és a város lakóival együtt új irányt, új építőköveket adhatnak Érdnek.
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében arra emlékeztetett: az emberiség történetében nagyon sokáig úgy tekintettek a költőkre, mint hírhozókra, olyan emberekre, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy hallják az égieket, bejárásuk van az égi világba. A költészet ősi, mágikus funkciójáról modern világunk megfeledkezett, ezzel együtt a költők világában betöltött szerepe is átalakult.
Az elnök felidézte a Himnusz keletkezésének, illetve megzenésítésének történetét, hangsúlyozva: Erkel kivételes zeneszerzői érzékenysége kellett ahhoz, hogy Kölcsey Himnusza valódi himnusszá válhasson, illetve ez sem volt elég – ahhoz, hogy tényleg Magyarország himnusza legyen, kellett még az is, hogy a magyarok a magukénak érezzék.
– A mi Himnuszunkban van valami, amitől minden magyar ember számára jelent valamit, valami fontosat és nehezen megmagyarázhatót. Minden egyes magyar ember fohásza. Kölcsey és Erkel közös műve találkozott a magyarság mélyben dobogó, közös szívével – hangsúlyozta, azzal zárva szavait: a Himnusz minden egyes alkalommal arra emlékeztet bennünket, hogy szívünkben összetartozunk. A magyarság olyan egysége ez, amit nem bonthat meg semmiféle ideológiai, politikai akarat.
A Bella István-díjat ebben az esztendőben Lázár Balázs költő vehette át; munkásságát Zsille Gábor költő, műfordító méltatta – aki elsőként vehette át ugyanezt a díjat még 2008-ban. Először a mai költőkről beszélt, jobban mondva arról, arról milyenek NEM a mai költők: nem ásatag, életidegen, komor figurák, nem alkotnak dagályos, modoros, kopottas nyelven. Mint mondta, diákok ezrei úgy kerülnek ki a középiskolából, hogy egyetlen kortárs költőről, egyetlen irodalmi folyóiratról nem hallottak.
– Protestálok a képtelen és tarthatatlan irodalomoktatás ellen, ami azt eredményezi, hogy amikor költőként elmegyünk egy vidéki gimnáziumba rendhagyó irodalomórát tartani, 16-17 éves diákok leesett állal bámulnak: nahát, egy élő költő!, mert 8-10 év irodalomtanulás után azt hitték, a költők már mind halottak. Tiltakozásomhoz keresve sem találhatnék jobb szövetségest, mint költőtársamat, Lázár Balázst – jegyezte meg Zsille Gábor. Mint mondta, Lázár Balázs szellemi műhelyében több művészeti ág egyenrangúan megfér, ihlető, megtermékenyítő, jóleső szimbiózisban.
– Balázs jelen van. Megbízhatóan és nagyon, lenyűgöző munkabírással. Balázsról egyidejűleg gondoskodik a lírai verselés múzsája és a színjátszásé. A költő-színész kettősség nem rossz kiindulás. Felsége, Tallián Mariann szintén színművész, és ők ketten hosszú évek óta versszínházi esteken népszerűsítik a kortárs magyar lírát. Verseiben Balázs őszintén beszél hozzánk, önmagát adja, nem maszatol. Én-lírájának valódi tétje van. Kiváltképp tapasztaljuk ezt családi témájú verseiben. Húsz éve figyelem ezt az embert költőként, szerkesztőként, nem mellékesen civil olvasóként. Összeírtam költészete legfontosabb jellemzőit: műveltségre alapozott intellektuális közelítés, az érzelmek bátor felvállalása, istenhitből fakadó erkölcsi keret, a kötött formákkal szembeni öntudatos, felnőtt alázat – sorolta fel Zsille Gábor, akitől megtudhattuk azt is: Lázár Balázsnak e héten jelent meg a legújabb, hatodik verseskönyve, a H úr hagyatéka.
Érd Megyi Jogú Város közgyűlése idén a Csuka Zoltán-díjat idén M. Nagy Péter újságíró, fotóművésznek adományozta. Cikkei rendszeresen megjelennek az Érdi Újságban, és honlapunkon is – kollégánknak ezúton is gratulálunk.
Mint a laudációban elhangzott, bár M. Nagy Péter nem Érden született, élete nagyobb fele a városhoz köti, nemcsak az évek számát tekintve, hanem a mérlegre tett szellemiekben és a vizulalitás erejével megvalósított tipográfia és fotográfia nyomán is. Évtizedek óta munkatársa az Érdi Újságnak, volt főszerkesztője is, de dolgozott más országos lapoknak is, amelyeknek volt vezető szerkesztője, kiadója, alapítója, hírigazgatója. Az érdi Poly-Art Alapítvány kiadványainak hosszú ideig volt főszerkesztője, lektora, nyomdai előkészítője, valamint több szépirodalmi és szakkönyv impresszumában is megtalálható a neve.
Profi újságíró, tökéletes ízléskultúrával és műveltségi háttérrel. Nála biztonságban van az interjúalany, nincs tévedés, elírás, hiba. Stílusa gördülékeny, szókincse választékos, jó őt olvasni. De szóljunk a tipográfus M. Nagy Péterről is. A nevéhez fűződő nyomdai előkészítések és tipográfiai megjelenítések száma könyvek, kiadványok formájában jóval meghaladja az ötvenet. Érd története irodalma, művészete szegényebb lenne, ha nem az ő keze alatt jött volna létre számos kiadvány.
Mint elhangzott, mostanra mint fotográfus is elismert lett szakmai körökben. Kezdetben – még hagyományos technikával – az újságcikkek illusztrálására készültek a képei, amiket mára felváltottak a digitális technikával készített, a rejtőzködő fotóművészt megjelenítő képek. Ennek legjobb bizonyítékai önálló kiállításai, valamint a csoportos tárlatokon bemutatott fotói. Ért a művészi fotózáshoz, ugyanakkor dokumentumképei is elgondolkodtatóak és lényegre törők.
Az Érdi Művészeti Díjat idén Ilka Gábor szobrászművész vehette át, aki 1994 óta készíti apró szobrait, melyekkel új műfajt teremtett. 2000-ben a Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázaton egyéni alkotói díjban részesült. Három év múlva már a fődíjat tudhatta magáénak. Díjakat nemcsak kapott, hanem készített is. A Magyarországon megrendezett első és második Moziünnep fődíját is ő készítette. Munkássága szerepel a Budapesti Tanítóképző Főiskola vizuális fakultációjának tananyagában.
Ilka Gábor költői képekben, metaforákban gondolkodik, óriási műveltség, bölcsesség jellemző rá. Szobrai többdimenziósak, azt tanúsítják, hogy alkotójuk jártas az ókori mitológiában, a klasszikus és modern irodalomban, látja a múlt és jelen minden lényeges összefüggését, pontosan meg tudja fogalmazni a drámát és a humort is. Bennük van az egész univerzum.
Főbb témái: barátság, szerelem, törődés, odaadás – mind az emberről, az emberi kapcsolatokról szól még akkor is, ha nem embert ábrázolnak. Azt sugallják, hogy a szeretet az egyetlen olyan kapocs köztünk közvetlen és tágabb környezetünkben, amely megtartó erő, segít átvészelni a kudarcokat, az élet nehézségeit.
Mint elhangzott, a művészetszerető közönség több mint száz alkalommal láthatta Ilka Gábor szobrait egyéni és csoportos kiállítások alkalmával: Pécstől Rómáig, Budapesttől Párizsig sorolhatjuk a helyszíneket. Több mint ötven alkotása van magántulajdonban belföldön és külföldön (főleg európai országokban és az USA-ban). Az Érdi Hungarikum Értéktár 2014-ben vette fel tagjai közé Ilka Gábor művészetét. Érdiségünk emblematikus alakja, szobrai elterjesztik városunk jó hírnevét az egész világon.
Ilka Gábor szobraiból ízelítőt is láthatott a közönség, a művelődési központ előcsarnokában.
A magyar kultúra napi ünnepségen osztották ki az Így írok én irodalmi pályázat díjait is. A pályázatot diákok számára hirdette meg a művelődési központ, vers, mese, monda, rövid elbeszélés műfajban. Ebben az évben 105 pályázó 174 pályaművet nyújtott be, az ország különböző részeiről. A pályázatokat szakmai zsűri értékelte, a díjakat Csőzik László és Nida Judit, a könyvtár igazgatóhelyettese adta át.
A 7-10 éves korcsoportban I. helyezett Szauer Péter (Sárbogárd), II. helyezett lett Szegfű Zalán (Pusztazámor), III. helyezést ért el Pribicevic Tara Blanka (Zenta, Szerbia).
A 11-14 éves korcsoportban a különdíjas Mátrai Csenge lett (Gyöngyös), I. helyezett lett Kopányi Alíz (Budapest), II. helyezett Farkas Lilla (Miskolc), a III. helyezett pedig Kendi Csenge Napsugár (Székelykeresztúr, Románia).
A 14 év felettiek korcsoportjában I. helyezett Horváth Bendegúz (Letenye), II. helyezett Varga Zsófia (Budapest), III. helyezett lett Kerekes Kinga Ildikó (Budapest).
A pályázat fődíját Zatykó Ábel, a VMG diákja nyerte el.
(Zárójelben nem a diákok lakhelyét tüntettük fel, hanem azt a települést, ahol tanulnak – a szerk.)
Az ünnepségen közreműködött a Vörösmarty gimnázium kamarakórusa (karnagy: Hornyák Tamás). A rendezvényt követően, délután, az Örkény István Tóték című kisregénye alapján készült kétfelvonásos színdarabot tekintheti meg a közönség, a Veres1 Színház előadásában.
