Ebből kaptunk ízelítőt a Magyar Földrajzi Múzeumban rendezett fotókiállításon és könyvbemutatón.
Az Iharos Népművészeti Egyesület küldetésének tekinti hagyományos népi tárgykultúránkon keresztül megismertetni múltunkat, szokásainkat s értékeinken át ablakot nyitni jövőnkre is.
Kiemelt feladatuknak tartják, hogy egyedülálló népi kézműves örökségünket határokon innen és túl, egész Európának is megmutassák. Ennek jegyében szerveznek Héthatáron elevezéssel szakmai utakat a környező országok magyarlakta területeire. Ament Éva ezúttal Héthatáron Máramarosban címmel tartott előadást, nem tagadva, hogy számára milyen kedves ez a vidék, ahogy mondta, még a Székelyföldnél, a Gyimesnél is jobban megdobogtatja a szívét, talán mert számos, máshoz nem hasonlító jellegzetessége van a tájegységnek a havasoktól kezdve a tiszta levegőn át a népszokásokig.
– Ezen utak alkalmával felvesszük a kapcsolatot egy ottani népi kultúrával foglalkozó intézménnyel vagy szervezettel, és az ő ismereteikkel felvértezve keressük föl a környék kézműves mestereit, néprajzi gyűjteményeit, történelmi emlékeit – mondta az egyesület elnöke, hozzátéve még, hogy emellett ismerkednek a gasztronómiai és életmódbeli hagyományokkal is.
De a vidék igazi kincsesbánya a kézművességet kutatók, művelők számára, hiszen itt élnek és dolgoznak egyebek között azok az ácsok, akik a lenyűgöző tudásról árulkodó, méltán híres fatemplomokat építik. Nem véletlen, hogy ez az előadás egyben könyvbemutató is volt: a Tisza–Maros Egyesület gondozásában megjelent, Faművesség kultúrája Máramarosban című munkát ismertette Zolopcsuk Róbert máramarosszigeti helytörténész, képzőművész.
A kötet a tervezett Észak-Erdély földjén című sorozat első darabja. S hogy el tudjuk képzelni, hol jártak és mit láttak az Iharos Népművészeti Egyesület utazói, abban sokat segített a Máramaros kincsei című fotókiállítás, amely Ádám Attila Zoltán és Bojoga Imelda kameráján keresztül mutatja meg a tájat és az embereket.