40 másodperc. Ennyit kérnek a szakemberek és a WHO tőlünk, laikusoktól, hogy figyeljünk, hallgassuk és halljuk meg azokat, akik bajban vannak. Hogy megtörjük azt a rettenetes statisztikát, miszerint minden 40. másodpercben valaki véget vet az életének a világban.

Mindehhez persze legelőször is az kellene, hogy ne számíthasson többé tabutémának az öngyilkosság, és felszámolhassuk azokat a téveszméket, amelyek még ma is uralják a témát, és amelyekkel elhitetjük magunkkal, hogy tehetetlenek vagyunk ilyen esetekben. „Nem szabad beszélni róla, mert akkor éppen mi lökjük a döntés felé”, “nem kell reagálni, ha ő maga említi meg, akkor látja, hogy így nem kap figyelmet”, és talán mind közül az egyik legsúlyosabb: “aki meg akarja tenni, úgyis megteszi, nem lehet mit csinálni”.

Lehet (és kell is) tenni az öngyilkosság ellen. Herendi Katával, pszichológussal, a Pszichoforyou főszerkesztő-helyettesével beszélgettünk az ÉrdFm 101.3 Köztünk marad című műsorában a WHO kampányáról az öngyilkosság megelőzéséért. Az interjút itt is meghallgathatja: