Ahogy arról Bazsóné Megyes Klára elnök, szervező beszámolt számunkra, Sopron környékén – Kapuváron, Fertőszentmiklóson, Nagycenken, Kiscenken, Brennbergbányán – több, nagy létszámú (összességében kb. 12-15 ezer fős) menekülttábor működött. A térség más szempontból is fontos szerepet töltött be a magyarországi lengyel menekültek életében. A németországi hadifogoly- és munkatáborokból megszökött lengyelek egy része itt lépte át a magyar határt, itt érkezett magyar földre, ami sok száz lengyel embernek az életet jelentette akkoriban. Voltak menekültek, akik Magyarországon szerették volna befejezni megkezdett tanulmányaikat, több mint 300-an be is fejezték. A mai Nyugat-magyarországi Egyetem, a híres Bányászati és Erdészeti Főiskola Magyarország első műszaki felsőoktatási intézményeként, az itt élő lengyel menekült fiataloknak tanulmányaik folytatását tette lehetővé.

Az Egyesület két olyan helyszínt keresett föl, ahol emlékművet, illetve emléktáblát találtak: Brennbergbányát és Fertőszentmiklóst. A menekülttáborok többi helyszínei közül Nagycenken, Fertőszentmiklóson is látogatást tettek, bár ott hasonló emlékművekkel nem találkoztak. 

Fertőszentmiklóson fogadta őket a polgármester és a művelődési ház igazgatója, valamint a 93 éves Sövegjártó Irénke nénivel is megismerkedtek, aki a lengyel tábor közelében lakott erdész édesapjával. és aki nagy szeretettel mesélt nekik a lengyelekről. 

A 10 éve átadott emlékműnél koszorút helyeztek el, és elénekelték a lengyel és a magyar himnuszt is. A helyi templomban pedig a lengyelek által ajándékozott rózsafából készült Mária-szobrot nézhettek meg.

Sopronban aztán találkoztak a Magyar-Lengyel Baráti Kör tagjaival, akiknek elnöke, Kiss Danuta az egyesületet, két másik tagjuk pedig a saját élettörténetüket mutatta be. Bár a soproni szervezet kisebb az érdinél, arányában több lengyel származású taggal rendelkeznek. A találka olyan jól sikerült, hogy a két szervezet tagjai közös programokat is terveznek ezentúl.

Végül koszorút helyeztek el Brennbergbányán, a „kocsmatemplom” falán levő, lengyelekre emlékező táblánál, és megtekintették annak a Fekete Madonnának a másolatát is, amit a lengyel menekültek adományoztak a templomnak hálából az ottaniaknak a befogadásért.

Bazsóné Meggyes Klára azt is elárulta, a fentieken kívül még megismerkedhettek az Esterházy és a Széchenyi család történetével is, de az irodalom sem maradhatott el: a lengyel vonatkozású verseket Dózsa Lajos felolvasásában hallgathatták meg az útjuk során. Egyszóval információban és élményekben gazdagon térhetett haza tanulmányútjáról a 37 résztvevő.