Alkalmanként általában két alkotó, képzőművész és/vagy tollforgató mutatkozik be. Az összesen mintegy hetven ilyen program keretében tehát másfél száznál többen adhattak ízelítőt munkásságukból – foglalta össze a tényeket Somfai István, az alapítvány kuratóriumának elnöke jelezve ezzel, hogy nagyon készülnek már a jövőre esedékes negyedszázados évfordulóra.
A résztvevők köre már régen kibővült az alapítvány keretében megalakult Képzőművészek Érdi Közösségével és az Irodalomkedvelők Klubjával, hiszen az alkotók jellemzően a két közösségben teljesítik ki képzőművészeti, irodalmi törekvéseiket.
Ezúttal két, a képzőművészet iránt elkötelezett alkotóval, Révészné Bogdán Jolánnal és Kávránné Szedmák Ilonával beszélgetett Somfai István. Az alkotáshoz mindketten a kerámián keresztül találtak utat Szekér Gizi, Vaád Éva és Schéffer Anna keramikusok nyomán beleszeretve a műfajba.
Révészné Bogdán Jolán meg is találta a kerámiázásban azt, amire egy műtét utáni felépülés során – s immár azóta is – szüksége volt, s alkotótáborok és -közösségek során – például Vaád Éva egykori táborai, a Czabai-kert, a budafoki Szellmann ház – képezi önmagát, s talál így egyre több örömet az agyag megmunkálásában. Kezdetben főleg használati tárgyak kerültek ki kezei közül, mostanában viszont szabadjára engedi kreativitását és fantáziáját a mesevilág által ihletve.
Kávránné Szedmák Ilona a kerámiázás kezdeti próbálkozásai után a festészet felé fordult – de azóta is hálásan gondol a már említett mesterekre és sosem felejti azt az élményt, amit a rakutechniákával való alkotás jelent–, amikor szenvedélyes fényképezőként rájött, hogy a megörökített látványt jó lenne megfesteni is. Azóta ebben az irányban képezi magát, s készíti főként a tájképeit pasztell, akvarell és akril technikával. Ma már főleg szemmel fényképez a természetet járva, s a rögzített látványból születnek képei.