– Nagyon nagy pozitívum az, hogyha baj van, az egyházak össze tudnak fogni, és több hónapon keresztül minden vasárnap tudnak meleg ételt biztosítani a rászorulóknak. Ehhez persze szervezés is kell; Paróczai Mariann a lelke és a motorja ennek a kezdeményezésnek, de mindenki, aki ebben az akcióban részt vesz, nagyon fontos munkát végez hétről hétre. Öröm számomra, hogy olyan emberek adakoznak, akik a hitüket és az egyházuk támogatását is fontosnak tartják – így fogalmazott dr. Aradszki András országgyűlési képviselő, aki minden évben részt vesz a téli ételosztásban, és eljött erre az utolsó alkalomra is.

December 2-a óta vasárnaponként négyszáz-négyszáz adag meleg ételt főztek és osztottak szét, illetve szállítottak házhoz az önkéntesek.
– Nagy áldás volt az idei téli ételosztáson: minden érdi egyház, gyülekezet teljes erőbedobással kivette a részét, és egységben tudtunk dolgozni. Emelkedett a támogatóink száma is. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki részt vett e kezdeményezésben – mondta Paróczai Zoltánné, az ételosztás egyházak által megbízott koordinátora.

Ezen az utolsó ételosztáson minden közreműködő egyház, gyülekezet részt vett. Hatszáz adag káposztát főztek, így bőven tudtak repetát csomagolni mind helyben, mind elszállításra. Volt egy meglepetés is: ebéd közben az érd-parkvárosi Élővíz együttes zenélt, és Bolyki Balázs énekelt. Nem maradhatott el az ima sem, amit ez alkalommal dr. Vassné Baki Ilona lelkész mondott.

– A szeretet sohasem csak szép érzelmeket, szép szavakat jelent, hanem egymás felé fordulást, egymás terheinek a hordozását. Mert tartozunk mi erősek, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk, ahogy Krisztus sem magát szerette, hanem az életét adta értünk, mindnyájunkért – hangsúlyozta a lelkész. Ezen az alkalmon röviden bemutatkozott Oszlács Endre, az ételosztás kezdeményezője, ötletgazdája is.

Bár ez volt az utolsó alkalom, a nyárias meleg, a zene és az ének, a finom ebéd – ráadásként jó sok házi süteménnyel, amit az önkéntesek otthon sütöttek –, a bőséges repeta mosolyt csalt az arcokra, és ezen a kora délutánon az Emma utca 8. utoljára felállított sörpadjai körül jóval tovább elüldögéltek a vendégek, mint a fagyos téli alkalmakon.